November száz oldalon keresztül

Míg ahhoz, hogy eldöntsük, szimpatikus-e valaki számunkra elég mindössze pár másodperc, addig egy könyvnél több oldal is szükséges lehet ennek a kérdésnek a megválaszolásához. Hogy egyenlően haladjak a kötetekkel (ugyanis egyszerre legalább kettőt olvasok), kitűzök minden szabadnapomra egy célt: minimum 100 oldal xy könyvből. Ez a mennyiség pont jó, nem kevés és nem olyan sok, ezért, ha aznap már nem is olvasok többet, akkor is érzem, hogy haladtam valamennyit, és az adott kötet nem csak porosodik az asztalomon. Ugyanakkor, észrevettem, hogy az első 100 oldal után már egy belső hang mondja meg, akarom-e folytatni a történetet. Máshogy nézek arra a bizonyos halomra a laptopom mellett, ahol az elolvasandó könyvek tornyosulnak, azonnal kiszúrom, melyik az, amelyiket a legszívesebben folytatnám, melyik az, amelyiket kevésbé. De persze nem tagadhatjuk, hogy vannak csodák, ezért egy olyan könyv is válhat remekké, ami az elején vontatott volt, illetve fordítva is igaz ugyanez. Ezért gondoltam azt, hogy létrehozom ezt a posztot, melyben összegyűjtöttem a novemberi olvasmányaimat, értékeltem őket az első benyomásom alapján, majd, ha eljön az idő, frissítem a véleményemet a befejezés után.

Újabb hasznos tanulási tippek

MERT AZ ISKOLA ANNYIRA INSPIRÁLÓ

Noha alapvetően nem öröm ilyen hosszú idő után - ami tudjuk minek köszönhetően nyúlt el - pont egy sulis poszttal visszatérni, de mentségemre szóljon, hogy nem az én hibám, hogy pihenés alatt is az iskola jár a fejemben. Mint az tudjátok, váltottam, és az új hely sok elvárást állított fel - vagy legalábbis én magamnak biztosan. Szóval azon túl, hogy az eddigi eredményeimet nem csak megtartani, de kicsit javítani is szeretném, még van egy tucat ember, akinek nem akarok csalódást okozni, ezért érthető, hogy sokat tanulok. Ez alapvetően most könnyebbé, rendszeresebbé vált, ugyanis a koliban kötelező tanszoba van, így egész héten van időm a tankönyveket bújni. Azonban péntekenként haza kell mennünk, tehát az aznap kapott leckékkel hétvégenként kell foglalkoznom, és feltűnt, hogy lényegesen nehezebben veszem rá magamat ilyenkor a produktivitásra. De szerencsére viszonylag gyorsan sikerült kiépítenem egy rendszert, és ebben alkalmazom a különböző technikáimat, amiket ma megosztok Veletek.

Nyár értékelés - 2019

"Akár ezer nyár is lehetne ehhez hasonló, mind ugyanolyan szép, mint az előző, anélkül, hogy bármelyiket megérné még egyszer átélni." - Lawrence Osborne: Gyönyörű Bestiák

Történjen bármi is, minden nyár vége szomorú; iskolásként legalábbis biztosan. Ahogy azt már korábban említettem, nem teljesen úgy alakultak a dolgok, ahogy én azt eredetileg elterveztem, például egyáltalán nem olaszoztam, és jóval kevesebb könyvet olvastam ki ezalatt a 3 hónap alatt, mint szerettem volna, de mégsem lehetek eléggé hálás ezen időszaknak, mert a maga módján csodálatos dolgokat adott hozzám.

Ha röviden jellemeznem kéne a nyarat, valahogy így tenném: kapcsolatok > önreflekció

A szünet számomra a pihenést, valamilyen szinten a magányt és nyugalmat jelenti, ezért hát nem csoda, hogy idén is arra számítottam a leginkább, hogy sokat leszek egyedül, olvasgatok (inkább falom a könyveket), vezetem a naplómat és elgondolkodok a tetteimen, terveimen, amilyen szeretnék lenni és, amit szeretnék elérni. Ezzel ellentétben a nyaram sokkal inkább volt találkozások, mászkálások és programok keveréke, mint napozás közbeni elmélkedés a világról. Talán most először volt az, hogy a "majd találkozunk a szünetben" sablonszöveg, amivel utolsó nap lerázzuk magunkról a túlreagálós, érzelgős osztálytársainkat a nyakunkból, értelmet nyert. És mivel most váltok iskolát, így a "múlt" és a "jövő" oldaláról is volt példa arra, hogy találkoztam emberekkel. Na meg a család is itt van.

Giga-mega-nagy drámás beszámoló ≫ TAVASZ-NYÁR

Emlékszik még bárki is, hogy én valaha beígértem egy ilyen posztot? Naná, hogy nem, hiszen az még kb. április elsején volt, tehát régen, és nem csodálkoznék, ha mindenki tréfának tudta volna be. De talán pont ez a meglepetés ebben az egészben, hogy ettől függetlenül tartottam magamat a kijelentésemhez, és lám, itt van az összegzés egy-két sorozatról (és filmről), amiket végignéztem fél év alatt. ↷

Igazából a kalandunk a 100 Days My Prince-szel kezdődne, ha azt nem télen fejezetem volna be, illetve, ha nem pont az vezetett volna el ahhoz a történethez, amivel most indítani fogok. Ugyanis egy bizonyos Kim Sun Ho  annyira megtetszett a történelmi drámában, hogy további szerepei után kutatva felfedeztem a Strongest Deliverymant (2017), amit egészen az utolsó pár részig nagy kedvencemnek tartottam, csak aztán elindult minden a lejtőn. De, hogy ne rögtön a negatívumokkal kezdjem, a történet szerintem alapvetően különleges, olyan, ami után más szemmel tekint az ember azokra  a munkásokra, akiket elsőre talán észre sem veszünk. Choi Kang Soo ételfutárként dolgozik Szöul szerte, de sehol sem marad hosszabb ideig. Aztán bizonyos tényezők és emberek miatt (lásd egy lány felbukkanása, aki még nála is keményebben dolgozik, illetve egy barát baleseti ügyének saját kezű felgöngyölítése) mégis leragad egy helyen, értelemszerűen ez a körzet lesz tehát a színhely, ahol aztán a sorozat letol 16 részt.

Angol tanulás hatékonyan

még több a tanulásról: 1 & 2

Ugyan messze még az érettségi, amit jövőre újra "el kell szenvednem", de a készülődést - akár erre, akár más nyelvi felmérésre - nem árt megkezdeni már jóval a nagy nap előtt. Az én esetemben ez végtelen mennyiségű, korábbi évek érettségi feladatainak kitöltését jelenti, és persze azt a magánszótár megtöltését, amiről ma lesz szó a blogon.

A cím ellenére teljesen nyugodtan olvashatja a soraimat az is, akinek nem az angol az első idegen nyelve, hiszen annyi csupán csak a lényeg, hogy az adott nyelven tudj már olvasni és beszélni, tehát például ne okozzon gondot egy film megértése eredeti szöveggel és/vagy felirattal. Az én célom nem az, hogy magára a nyelvre tanítsalak meg, hanem, hogy bővüljön a szókincsed - ami legalább olyan fontos, mint a különböző nyelvtani szerkezetek és szabályok.

Zöld könyv ≫ vélemény

Bevallom őszintén, a nyaram eddig nem pont úgy alakult, ahogy elterveztem (és ez valószínűleg a maradék időben sem fog megváltozni), de legalább láthattam eszméletlen, varázslatos filmeket. Ez azért olyan különleges, mert ahogy én érzem, már jó rég volt az az otthoni mozizós időszakom, amikor még sorra néztem a filmeket. Egy ideje csak Clint Eastwooddal foglalkoztam, ha le is ültem a laptopom elé egy tál kukoricával, akkor az miatta volt - és ennek nem kisebb az értéke, de lássuk be, jól le tudja szűkíteni az ember érdeklődési körét. Szépen lassan elveszettem a nyitottságot más filmekre, esetleg új filmekre, és a színészek sem érdekeltek többé. Őszintén fogalmam sincs például, hogy nagy kedvencem, Ben Stiller miket művel mostanában. Rég nem követem már sem a Star Wars, sem pedig a Marvel friss fellángolásait. Egyszóval sajnos elfásultam.

De, mivel ebben az évben sok mindenben megváltoztam, ezért eltökéltem, hogy a következő pont, amiben más leszek, az mindenképpen a mozizás. Hiszen a könyvekben már elértem ezt a csodás állapotot, amikor tényleg MINDEN érdekel, és bármi újdonságra vevő vagyok, és csak olvasok és olvasok egész nap, és most, hogy tényleg olyan sok remek filmet láttam, úgy érzem, képes leszek ugyanezt elérni ezen a téren is. Valamint - ami számomra a legfontosabb - időt fogok szakítani arra, hogy ezt a csodás időtöltést apával együtt űzzem. Annyi értékes alkalmat hagytam már ki, épp itt az ideje visszanyernem ebben a bizalmát.

Ha EXO velünk, kicsoda ellenünk?

Valószínűleg azt hittétek, idén elmarad az EXO-s elérzékenyülésem. Hát tévedtetek, ami késik, nem múlik. De hát hogy is hagytam volna ki, amikor alig pár hét, és Baekhyun szólóban debütál, Chanyeol és Sehun pedig duóban! Őszintén, what a time to be alive. Igaz, nem ma volt hivatalosan az évforduló, de a gondolataim semmit sem változtak, sőt, mélyebbek és bőségesebbek lettek, szóval így sem fog a bejegyzés mondatokban hiányt szenvedni.

Nosztalgia ⇨ 2 éve a bloggal

AVAGY MIT JELENT NEKEM A FOTOSZINTÉZIS?

Anno meglehetősen komolytalanul ünnepeltem a blog szülinapját, amire így utólag visszatekintve elég nagy tiszteletlenségként gondolok, hiába van szó "csak" egy oldalról. De talán még magam sem hittem el, hogy elértünk egy pontra, most viszont, hogy még egy évforduló érkezett el, szeretnék méltó módon nosztalgiázni a FOTOSZINTÉZIS immáron 2 éves létezéséről.

Mindig is kitartó emberként tekintettem magamra, de voltak (és vannak) dolgok, amikben úgy tűnt, egyszerűen nem tudok nagyobb mérföldkövekhez elérkezni. Ilyen volt például a naplóírás. Mindig újabb és újabb füzeteket nyitottam, megfogadván, hogy ezt meg azt majd jobban csinálom, szebben írok és gyakrabban, de most, hogy már 3. éve vezetem a füzetemet, amiben a gondolataim vannak, rájöttem valamire. Nincs értelme menekülni a hibáim elől. A napló-és blogírásnál is igaz ez a megállapítás, hiszen ezek a helyek azt tükrözik, milyen ember vagy, és azzal, hogy félbehagyod, mert nem tartod elég jónak, magadat ítéled el. Pedig az a legfontosabb, hogy szeressük azt, akik vagyunk és fogadjuk el a múltunkat, cselekedjünk a jelenben, hogy változás legyen a jövőben. Már nem zavar, mennyire írok csúnyán a naplómban, mert akkor épp olyan kedvem volt, hogy nem akartam a külalakkal foglalkozni, ez pedig szintén egy emlék lesz, akárcsak a soraim, amire jó lesz visszatekinteni. A FOTOSZINTÉZISen sem az a lényeg, hogy minél gyakrabban posztoljak, hanem, hogy akkor írjak, amikor jól esik, és azért vannak a menüpontok, hogy Ti, keresgélve akkor olvashassátok el, amikor Nektek jól esik. Az volt 2 éve a célom, hogy egyfajta menedéket teremtsek magamnak. Mostanra viszont kitárultak ennek a fészeknek a "kapui", ezért szeretném, ha Ti is otthon éreznétek magatokat.

Kevés ez a 2 év, de így, hogy ezzel túlléptem az előző oldalam élettartamát, erősebbnek és magabiztosabbnak érzem magamat és a FOTOSZINTÉZISt egyaránt. Abszolút készen állunk letenni a harmadik, a negyedik és még ki tudja, hányadik mérföldkövet is. Ugyanakkor nem ígérhetek semmi olyat, hogy több poszt lesz. Iskolát váltottam, ráadásul kollégista leszek, és bőven lesz mivel foglalkoznom, plusz nem tudom, mennyire lenne lehetőségem nethez jutni, de még csalódhatok kellemesen, szóval emiatt most nem kell aggódni. Ha máskor nem, hétvégenként frissítek, akkor itthon leszek. De szeretném kihangsúlyozni, hogy ez még nem jelenti az oldal halálát! (Olyan sokáig fogja húzni, hogy a végén már Ti kértek majd rá, hogy zárjam be végre...)

És ki tudja, lehet, valahogy majd megtanulok kódokat és egyéb jelenleg kiismerhetetlen dolgot használni, és a FOTOSZINTÉZIS egyre jobban kiemelkedik majd. Kecsegtető a jövő, ennyi biztos, ezért remélem, hogy ha eddig velem maradtatok, továbbra is szívesen teszitek majd ezt, akárcsak azok az emberek, akik később találnak majd rá.

Noha nem készültem semmilyen nyereményjátékkal, amivel ilyenkor szokás, de így is bízom benne, hogy önfeledten ünnepelhetjük együtt ezt a mai napot - hiszen ez nem pusztán egy szülinap. Ez egy jelzés is, hogy bármennyire is volt nehéz az elmúlt időszak, valamit mégiscsak elértünk, mert itt vagyunk. Kitartást kívánok minden kedves Olvasómnak, és találkozzunk a legközelebbi bejegyzésben! ♡

Amber

Giga-mega-nagy könyves beszámoló ≫ TÉL-TAVASZ

Most már majd' egy éve tart az olvasás-mániám, szinte nem is tartottam szünetet. De ezúttal csak az utóbbi 6 hónapot fogom összegezni, mivel annyi jó kötettel hozott össze a sors, hogy muszáj Nektek (is) áradoznom. Bár, igazából ez a bejegyzés valószínűleg tarthatna a végtelenbe és tovább, ugyanis holnaptól már nyár van, ami a rengeteg munka és tanulás mellett természetesen helyet ad majd a könyvfalásnak is. Viszont most a jövő helyett tekintsünk a múltba, és hadd meséljek olvasói élményeimről!

Ha szigorúak lennénk, az első cím ebben a sorban a Candide lenne, de én nem tekintem versenyképes darabnak, mivel nem magam miatt kezdtem bele. Kötelező volt a suliban, és bár nem bántam meg, hogy megismertem, mégsem azért került elém, mert így terveztem. Viszont rögtön (vagy legalábbis kis kihagyással) utána belevágtam a fejszémet Szurovecz Kitti Sokszívűjébe. (Ez amúgy elég rosszul hangzik.) Láttam róla ajánlásokat korábban is, de csak amikor ténylegesen a szemem elé került a boltban, akkor fogalmazódott meg bennem, hogy el kéne olvasnom. A történet középpontjában a többszerelműség kérdése áll, avagy normális-e, ha valakinek egyszerre +2/< párja van, hogyan kezeli ezt a társadalom és az érintett felek, lehet-e egy ilyen kapcsolatoban teljes béke és bizalom, és a többi. Nem tehetek róla, automatikusan a biasok + bias wreckerek esete ugrott be, így elég nagy volt a kezdő löket.
Aztán a lelkesedés folyamatosan csökkent. Ezt inkább az írónő stílusa miatt éreztem, furcsa volt, hogy mindent jelen időben írt  (pl: "Megnyitom az üzenetet."), illetve nagyon a főszereplővel sem szimpatizáltam, de ízlések és pofonok, ugyebár. Ettől függetlenül érdekes volt ebbe a világba egy kicsit belelátni, hiszen ahogy a regény kevésbé elfogadó karakterei is mondják, ez nem a klasszikus felállás, mégis meg tudtam érteni - már amennyire egy tapasztalatlan kívülálló képes rá -, hogy létezik ilyen, és ez engem (amíg nem velem történik) nem zavar. Épp ezért, érdemes foglalkozni vele, a többszerelműségen túl van benne némi rejtély, nyomozgatás és sok dilemma is, amik mélyítik a cselekményt és a karaktereket, és persze nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy magyar - olasz körítéssel, ami a magamfajtáknak eleve plusz pont.

6/10

Írók hét főbűne TAG

Elképesztően jó érzés, amikor valaki gondol rád, és megjelöl bármiféle kérdőívben, úgyhogy innen is köszönet Abethnek! ^^ Még nem találkoztam ezzel a TAG-gel, ezért érdekes volt válaszolgatni a kérdésekre (olvasni a tiédet pedig még inkább!), de nem tudom, mennyire lesz ez másoknak is izgalmas, hiszen a történeteim nagy részét nem teszem ki ide, ezért az említett firkálmányaim csak üres neveknek tűnhetnek. Mindenesetre azért remélem, hogy szolgálhatok (én is) érdekes válaszokkal, amik belőlem, és az írásaimból is mutatnak valami újat! :) 

SZABÁLYOK
1. Köszönd meg annak, akitől kaptad! 

2. Válaszolj a kérdésekre! Figyelj rá, hogy a szabályok és a kérdések is változatlanul kerüljenek a bejegyzésedbe! 

3. Küldd tovább annyi embernek, amennyinek szeretnéd! A lényeg, hogy mindegyiküknek írj valamit, szerinted nekik mi a legnagyobb bűnük íróként!

¡Fanfiction Challenge!

Véletlenül belefutottam a tumblr-ön egy posztba, amely alapvetően fanfiction olvasáshoz tűzte ki a későbbiekben bemutatott pontokat, de az értelmi szerző engedélyét adta az íróknak, hogy ezek a kritériumok alapján saját történeteiket létrehozhassák, szóval én magam is úgy döntöttem, megpróbálom. 101 kategória van, ezekből nem tervezem mindegyiket teljesíteni (kiemeltem, ami első sorban érdekel), plusz még azt sem tudom, melyik kedvenc párosom legyen a középpontban (vagy esetleg mindegyikhez másikkal írjak), de bizakodó vagyok. A forrás innen van amúgy.

Így tanulj koreaiul!

MEG MÁS NYELVEKEN, de leginkább koreaiul

+link ↝ hasznos alkalmazások, amik segíthetnek a kezdetekben

Tanulni mindig élvezet, legalábbis, ha olyan dologgal foglalkozol, ami érdekel is. Már egy ideje komolyabban elkezdtem a koreaival (illetve olasszal, suli mellett is) barátkozni, és minden egyes kis tanulás után szuperül érzem magamat, amiért felfedeztem, megértettem valamit. Nem mellesleg a különböző nyelvek ismerete manapság különösen fontos, így csak támogatni tudlak Titeket, hogy kezdjetek bele abba a nyelvbe, amihez a szívetek húz; legyen az japán, svéd, arab, spanyol vagy mondjuk pont a koreai!

Manapság ez a kultúra egyre elterjedtebb, ezért az okosodni kívánók száma is megnőtt. Örülnék, ha az itt megosztott tapasztalataim és tanácsaim eljutnának minden lelkes tanulni vágyóhoz, hátha segít nekik valamiben. Nyelvtani szabályokról, konkrét szavakról nem lesz ugyan szó ebben a cikkben (bár szívesen megpróbálkoznék vele), de remélem, hogy már az ötleteim is elegek ahhoz, hogy megkönnyítsem valakinek a dolgát. Ne is vesztegessük hát az időt, íme a folyamata az én koreai tanulásomnak!

Miért írok a melegekről?

A közelmúltban felmerült a kérdés nálam és az olvasóim körében is, hogy a történeteim vajon lekorlátozódnak-e a boy x boy-féle fanficekre. Megjegyezném, drága Victoria Winters kommentje nélkül is megírtam volna ezt a bejegyzést előbb, vagy utóbb, de így legalább hamarabb beszélhetek erről a témáról.

Tényleg elszaporodtak a yaois írásaim, mondjuk, ide nem is nagyon töltöttem fel más firkálmányomat a fanficeimen kívül. Az igazság az, hogy már nekem is kezdett ebből elegem lenni, ezért is volt annyi szünet a saját írások között. Most viszont, hogy megint eszembe jutott egy ötlet egy sztori kapcsán - ami micsoda meglepetés, szintén bl -, komolyan elgondolkodtam, miért is foglalkozok ennyit ezzel a témával?

Számomra az írás olyan "művelet", amit csak igazi elkötelezettséggel lehet végezni, 100%-os erőbedobással és csakis hitelesen. Nem szeretek olyanról írni, amiről fogalmam sincs, vagy ami nem érdekel, mert nem lelném benne örömömet. Nem tagadom senki előtt sem, hogy volt egy bizonytalan időszakom, amikor nem tudtam, hova húz a szívem, és van tapasztalatom abban, milyen lánnyal lenni, de számomra ez nem volt több egy próbánál. Ettől függetlenül ugyanúgy támogatom a melegeket, sőt, csodálom őket.

Késői megemlékezés Sehun szülinapjáról

MEG MINDEN MÁS, AMI AZ ESZEMBE JUT

Tagadhatatlanul elindultam a változás felé. Nem csak én, de elsősorban magamon láthatom ezeket az apró újításokat, amik akarva-akaratlanul is bekúsznak a napjaimba. Először is, ami a legszembetűnőbb, hogy a hajam már majdnem a fülcimpámig ér, a tarkómon pedig az egykori felnyírásnak már nyoma sincs, helyette egy vizicsúszdára hasonlító hajkezdemény van. A pajeszom túl hosszú, hogy normálisan nézzen ki a fülem mellett, de ha mögé tűrőm, kiáll, mert ahhoz viszont rövid. Mindenesetre próbálom visszafogni magamat, hogy ne nézegessek rövid frizurákról képeket, mert véletlen betévednék a fodrászhoz, hogy kopaszítson meg, márpedig mos eldöntöttem, hogy megnövesztem. Szeptemberre már pont jó lesz, és mehetek frufrut csináltatni, ami annyira hiányzott. De nincs az az isten, hogy amikor végeztem a gimivel, ne vágassam le újra a fejbőrömig.

Talán pont úgy, mint a katonáknak. Annyian vonultak most be, hogy egyszerre sírok, mert a bandák hiányosak lettek, és mert a szerencsés idolok levágathatták a hajukat, én pedig nem. Viszont pozitívum ( ? ), hogy ha régebb óta lennék benne ebbe a világban - mármint a kpopban -, akkor valószínűleg jobban fájna elengedni a kedvenceimet, mint így. 

Már majdnem...

Azt nem tudom, hogy Nektek a magánéletetekben a március mennyire volt csalódás, de azt igen, hogy a FOTOSZINTÉZIS jobb időket is megélt már. Nincs mentség a hanyagságomra, bevallom, lusta voltam és nem érdekelt a blog. De mivel már jó ideje gondolkodtam rajta, mivel dobhatnám fel a dolgokat, ezért ebben a posztban ünnepélyesen bejelentem a visszatérésemet!

Legalábbis olyan értelemben, hogy mostantól legalább megerőltetem magamat, és találok ki úgy bejegyzéseket. Azt nem tudom megígérni, hogy ezeknek a megszületése/közzététele mennyire lesz rendszeres, viszont ez is több, mint a semmi.

A cím amúgy a nyár közeledtét jelentené, amit hihetetlenül várok. Ugyan már lement 2018 és hivatalosan mindenki el kezdett írni a maga tiszta lapjára, de számomra az ilyen nagy kezdéseket mindig a szünet hozza el. Ez az az idő, amikor végre mindent bepótolhatok, amire suli közben nem volt időm, amikor kikapcsolódhatok, amikor 100%-osan az érdeklődésem kiélésével fejlődhetek. Persze, ez a mostani nyár kevésbé lesz ilyen önreflektív, ugyanis kénytelen leszek dolgozni azért a fránya 50 óráért, valamint keményen tanulnom kell majd olaszul, koreaiul, esetleg angolul, augusztusban pedig egy egyhetes családi nyaralás is vár rám és a kereszt szüleimre. Szóval lesznek izgalmak, de ettől még figyelni fogok rá, hogy szinten tartsam a rendszeres olvasást, sorozat/film/műsor nézéseket, na meg az írást is.

És ha már itt tartunk, ezekhez kapcsolódnak majd az elkövetkezendő cikkeim is; nyár végén számíthattok egy drámás összefoglalóra, olyanra, amilyenből animéset is írtam valaha. Tavasztól kezdve ugyanis összegyűlt egy csomó történet, amiket kivégeztem rövid időn belül, a szünet során pedig ezeknek a száma csak nőni fog, nagy valószínűséggel. Könnyen meglehet, hogy ilyet írok könyvekből is, bár ott azért megpróbálkoznék különálló véleményekkel is, de ez majd a kedvemtől függ. Szeretnék írni majd a tanulásról, és annak a hatékony módszereiről, mert ez is foglalkoztat mostanában. Illetve nem ártana most már megtisztelnem Clint Eastwoodot, fogadott nagyapámat egy méltó bejegyzéssel, amiben ő van a középpontban.

Korábban már mondtam, hogy szeretnék minél minőségibb posztokat kirakni ide, de nem érzem úgy, hogy sikerült ennek megfelelnem, ezért most újra próbálom. Ezért lehet, kevesebb életjelet adok majd magamról, de törekedni fogok arra, hogy az a pár frissítés megérje a várakozást. Kérlek, adjatok időt nekem! Ha mást nem is, azt megígérhetem, hogy a FOTOSZINTÉZIS nem fogja bezárni a kapuit. Nem így és nem most.

Majdnem elfelejtettem, Chen végre debütált szólóban! Nem akarok nagyon ömlengeni itt, de fontosnak tartottam, hogy megemlítsem, hiszen ez nem csak egy idolnak nagy lépés, de az EXO-nak is. Remélem, még sok-sok visszatérése lesz, és persze várom, hogy mások is kövessék a példáját! Noha mindenki tudja, hogy ő a kedvencem, attól még a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy rögtön ő lesz a második, aki kiadja saját lemezét. Szóval mindenki támogassa őt és a csodás kislemezét! (Vajon írjak róla vagy ne?)

Amber

Asszociációs játék

Még mindig a Kpop Fanfictionos kihívás lázában égve (hiába "tudtam le", azóta is arra gondolok, hogy írok még egy ilyen történetet) bele sem gondoltam, hogy a világon vannak még más kihívások is, amikkel lehet nekem is dolgom lesz, ezért elég váratlanul ért az Asszociációs játék, de nem kevésbé örültem neki, úgyhogy innen is köszönet Hanának! ^^ 

Seventeen comeback #3 ≫ vélemény

+ happybday dk & dino & vernon poszt 💎

Nem is tudom, mikor jött már ki a kislemez, de sem időm, sem pedig - bármennyire is rossz ezt bevallani - kedvem nem volt meghallgatni, így csak most került elém. Annyival meg már csak tartozom a fiúknak, hogy legalább egy rövidke véleményt összehozok a korongjukról.

Kedvenc írásaim ♡

NEM KPOP, NEM IS ANIME, PUSZTÁN CSAK TAMI ALAPÚ FIRKÁLMÁNYAIM,

amikre igazán büszke vagyok

Ide alapvetően csak a rajongói írásaimat szoktam feltenni, mert ezek azok, amik érdekelhetnek, szórakoztathatnak másokat is. Azok a szösszenetek, amik "csak úgy" jönnek nekem, sokkal közelebb állnak hozzám, sőt, inkább összefonódnak velem, hiszen a gondolataimat tükrözik, ennélfogva pedig aki olvassa, még jobban megismerhet. Nem az a bajom, hogy nem merem felvállalni, csak túl személyesek ezek, de most szerettem volna kivételt tenni, megmutatni Nektek egy-két novellát, amiket "tényleg" én írtam.

Január: ✓✓✓

AVAGY LOVE YOURSELF LIKE YOU LOVE YOUR BIAS

és egyéb bölcsességek

Mindenkinek feltűnt, hogy tegnap lezárult 2019 első hónapja, viszont csak a figyelmesebbek észlelhették, hogy egyúttal a mottóm is megváltozott a "you are stronger than you think"-ről a fentebb vastagon kiemelt mondattal. Egy ideje már nem írtam, mi van velem, ezért ennek pótlásából pötyögöm a mai sorokat, melyek remélhetőleg rajtam is könnyítenek, na meg persze inspirálnak titeket. Szóval, milyen volt a január számomra?

Nem kertelek, a január rohadt nehezen kezdődött, rögtön az elején rám tört egy kisebb szorongás, és amint beindult az iskola, csak még rosszabb lett. Ráeszméltem, hogy bizony félév van, és száz meg száz témazáró vár rám, többek között matek és kémia, ami már elegendő egy idegösszeroppanáshoz. De hála a jó égnek, amilyen sokat görcsöltem, olyan gyorsan lementek a megmérettetések, és én igyekeztem inkább a jó dolgokra koncentrálni.

Kedvenc Wattpad történeteim #3 • 18+-os kiadás

AVAGY HOGYAN RONTSUK MEG MAGUNKAT

( lol )

Ahogy anno a one and only Chen is mondta, agyunk 1%-ban megtalálhatóak a perverz gondolatok, márpedig ezt tényleg nem tagadhatja senki. Úgyhogy ennek fényében íme egy "később-megbánom-hogy-felvállaltam-lista". Enjoy.

Warning: angol tudás és 18+ életév szükséges a linkek kattintásához. A címben is említettem már ezt, de nem árt az óvatosság. Valamint a következő történetek 98%-a Chansoo, a maradék pedig Sebaek, amit amúgy nem shippelek, de kit érdekel.
Önreklám: Ha már wattpad, támogassátok a Lélekvándorok & Lélekvadászok c. kisregényeimet, melyeknek hamarosan folytatásuk is lesz! ♡♡♡ 

Amber

Hay Day tippek & trükkök

Bizonyára mindenki játszott már valaha életében farmos játékkal, így a Hay Day lényegét, már csak nevéből adódóan sem fogom boncolgatni, hiszen nyilvánvaló: a vidéki gazdálkodás csínját-binját tanulhatjuk meg ezzel az applikációval.

Valószínűleg ez a bejegyzés is egyike lesz azoknak az írásaimnak, amiket később letagadok, de már olyan régóta játszom, és annyi gondolat, jó tanács gyülemlett fel bennem a témával kapcsolatban, hogy nem tudtam ezeket magamban tartani, és akkor is leírom, ha senkit sem fog érdekelni.

Amber

Miért különleges a Map6?

Sajnos nem egy ígéretes banda és előadó tűnik el a nagyobb kedvencek mögött, pedig a zenében (is) mindenkinek kijárna legalább egyszer a reflektorfény. Ahogy eddig a nyugati világ apró, de annál fantasztikusabb zenészeiről már meséltem, ideje most a kpop berkekből is kiemelnem valakiket, akik igazán megérdemelnék a hypeot. Ez a banda pedig nem más, mint a Map6, avagy a szívem picike csücske.