Nyár értékelés - 2019

"Akár ezer nyár is lehetne ehhez hasonló, mind ugyanolyan szép, mint az előző, anélkül, hogy bármelyiket megérné még egyszer átélni." - Lawrence Osborne: Gyönyörű Bestiák

Történjen bármi is, minden nyár vége szomorú; iskolásként legalábbis biztosan. Ahogy azt már korábban említettem, nem teljesen úgy alakultak a dolgok, ahogy én azt eredetileg elterveztem, például egyáltalán nem olaszoztam, és jóval kevesebb könyvet olvastam ki ezalatt a 3 hónap alatt, mint szerettem volna, de mégsem lehetek eléggé hálás ezen időszaknak, mert a maga módján csodálatos dolgokat adott hozzám.

Ha röviden jellemeznem kéne a nyarat, valahogy így tenném: kapcsolatok > önreflekció

A szünet számomra a pihenést, valamilyen szinten a magányt és nyugalmat jelenti, ezért hát nem csoda, hogy idén is arra számítottam a leginkább, hogy sokat leszek egyedül, olvasgatok (inkább falom a könyveket), vezetem a naplómat és elgondolkodok a tetteimen, terveimen, amilyen szeretnék lenni és, amit szeretnék elérni. Ezzel ellentétben a nyaram sokkal inkább volt találkozások, mászkálások és programok keveréke, mint napozás közbeni elmélkedés a világról. Talán most először volt az, hogy a "majd találkozunk a szünetben" sablonszöveg, amivel utolsó nap lerázzuk magunkról a túlreagálós, érzelgős osztálytársainkat a nyakunkból, értelmet nyert. És mivel most váltok iskolát, így a "múlt" és a "jövő" oldaláról is volt példa arra, hogy találkoztam emberekkel. Na meg a család is itt van.

És ez fontos, mert talán ez volt az egyik legnagyobb lépés, amit ezen a téren tettem: augusztus első hetében Sopronban nyaraltam keresztszüleimmel és két unokatestvéremmel. Évek óta nem voltam ehhez hasonló programon családi kereteken belül, ezért még tél végén-tavasz elején igent mondtam a kérdésre, miszerint mennék-e velük. Kamaszkorom kezdetén sok nagy változáson mentem keresztül, amit a tágabb családi körök nem tudtak hova tenni, ezért fokozatosan eltávolodtam tőlük, de már nagyjából 2-3 éve tudatosult bennem, mi is történik, és rájöttem, hogy nem szeretném, ha elmennénk a végletekig, ezért azóta, ha csak jön egy alkalom, szeretem megragadni, hogy ezáltal visszakerülhessek a családi vérkeringésbe. Persze még jóval több dolgot kéne tennem, de ez a program nagyon jó élmény volt - nem is beszélve magáról Sopronról.

Voltunk a Széchenyi-és Eszterházy kastélyban, Fraknó Várában (ami az egyik legjobb hely volt), természetesen Sopron belső részében (Tűztorony), és mentünk strandolni, sétálni, megnéztünk egy kisebb ásványkiállítást és a Kőfejtőt is megjártuk. Szóval megérte, és örülök, hogy nem hagytam ki.

Kicsit visszaugorva az időben, közvetlen a FOTOSZINTÉZIS szülinapja előtt voltam a 90. Ünnepi Könyvhéten, amiről most itt ejtenék szót. Apával mentem, és magammal vittem Gárdos Pétertől a Hét mocskos napot, illetve Spiró Györgytől az Álmodtam neked-et dedikáltatni. (Sajnos Dragomán György nem volt és Szurovecz Kittit is máskorra tették, így a Rendszerújra és a Sokszívű kimaradt a sorból, de legközelebb biztosan nem szalasztom el őket.) Ezek mellett Vámos Miklós bárnovellák + fakciók című novelláskötetére már régóta fájt a fogam, így azt ott vettük meg, és rögtön utána vihettem is aláíratni. A három közül pedig kétségtelenül ez volt a legjobb élmény, mert ő nem csak megkérdezte, milyen névre szeretném, és kész, hanem beszélgetett minden egyes emberrel, aki elé rakta valamelyik könyvét. Ez engem már akkor meggyőzött, amikor még csak hátulról a sorban sóvárogva pislogtam az asztala felé. És hát nem meglepő, velem is váltott egy-két szót. Hihetetlenül kedves volt, és sosem felejtem el, ahogy azt mondta, reméli, lesz belőlem valaki. Most már ha elveszíteném a lendületemet, az fog hajtani, hogy ő bízik bennem, és ha egy ilyen fantasztikus személy, aki tulajdonképpen egyszer találkozott velem, támogat engem, miért is adnám fel? Ezért az élményért is végtelenül hálás vagyok, és tudom, hogy el fog kísérni egy életen át.

Ezután, június végén volt az angol érettségi szóbeli része, amiről annyit, hogy nagy szerencsém volt, ugyanis pont azokat a tételeket húztam, amiket előzőleg átnéztem, és szerintem eddigi pályafutásom legjobb angol felelete volt ez. Nem hibátlan, de megnőtt tőle az önbizalmam, és hát a letudás érzése sem volt utolsó. Úgyhogy ezzel a tapasztalattal készen állok jövőre az emeltre, és bizakodva várom.

Július első hetében újabb nagy lehetőség jött; 50 óra munka kipipálása, ráadásul rögtön az új suliban! Ezzel nem csak a hatalmas épületbe szokhattam bele, (most már nem félek, hogy szeptemberben nem találom majd meg a mosdót) de megismerkedhettem közelebbről pár osztály-és iskolatársammal. Ezért hát hiába volt egy kicsit unalmas a sepregetés és ablakpucolás, amit 3 emeleten kellett végezni, mégis azt mondanám, abszolút megérte, már csak azért is, mert ezzel meg is lett minden órám, és többé gondolnom sem kell rá.

Az eredetileg augusztusra időzített fodrász végül július második felében jött el, úgyhogy jelentem, most már lány vagyok! :D A lenőtt hajam immáron egyenesre van vágva, úgyhogy most csak növesztem, amíg jólesik. (De ez úgysem lesz több váll alatt.) Sajnos későn, de kitaláltam, hogy ezüst hajat szeretnék, viszont legalább tettünk az ügy érdekében, és már meg is van a festék, viszont most már belenyúlna a sulikezdésbe, és sem az iskola, sem pedig az ofőm nem nézi az ilyeneket jó szemmel, tehát jövő nyáron lesz elhasználva a cucc. Viszont a szőkítést már elkezdtük - amit nyilván jövőre újra kell majd, de legalább kipróbáltuk, hogy reagál rá a hajam -, és nagyon tetszik, úgyhogy valamennyi változást a frizurámban mégis sikerült elérni. Mindenesetre várom a következő nyarat a festék miatt.

És ezek után jött Sopron - ami alatt megjött az e-mail, felvettek a koreai nyelvtanfolyamra, úgyhogy szeptembertől megyek is! Már nagyon régóta vártam erre a lehetőségre, és nem lett volna értelme tovább húzni, úgyhogy képzelhetitek, mennyire izgatott vagyok! Természetesen majd az ott megszerzett tapasztalatokról is írok majd ide.

Ezzel pedig elérkeztünk a jelenbe, avagy amikor a nyári vadvízi evezés véget ér, és már csak finoman csónakázva megtörténnek a "back to school" vásárló körutak, amikor még elolvasunk egy könyvet, mert tudjuk/sejtjük, hogy a tanulás alatt úgysem lesz idő elmerülni egy jó krimiben vagy egy romantikus történetben, és amikor megszületnek az olyan összegző blog és/vagy napló bejegyzések, amik végigveszik, mik történtek, mik voltak jók, mi lehetett volna máshogy.

Mert persze ebben a nyárban is voltak dolgok, amik nem voltak a legjobbak. Hiába a pörgés, amit a találkozgatásoktól és a programoktól kaptam, valamilyen szinten elhanyagoltam magamat, és sokat felejtettem. Nem mondanám, hogy nem fejlődtem (az emberi kapcsolatokkal lehet igazán), de nem is voltam teljesen egyensúlyban. Mindenesetre szerintem jól vettem az akadályokat, már korántsem akadtam fent mindenen, és tényleg átéreztem a "go with the flow" kifejezés lényegét.
Ennek ellenére a jövőt szeretném minimálisan jobban megszervezni. Már tudjátok, hogy kolis leszek, így a fővárosban leszek majd a legtöbbet, ez pedig lehetőséget ad majd további találkozásokra, ottalvásra másoknál, bulizásra. Egy barátnőmmel már régóta tervezzük, hogy közösen elmegyünk kpop bulikra, ami sajnos most (sem) jött össze, de év közben tutira szakítok rá időt. Szóba jött a későbbiekre tekintve egy olasz nyelvtanfolyam is, ami nagyon jó lenne, de erre az évre kellően eleget vállaltam a kollégium+koreai+hittan+érettségi-témával, így az tolódik. És ha már nyár, jövőre szeretnék külföldön is nyaralni, lehetőleg Olaszországban. De addig még sok idő van hátra.

Ahogy a nyártól, úgy ettől a bejegyzéstől is most búcsút kell vennünk, és akár jól telt, akár nem, legyünk hálásak az elmúlt időért. Vissza már úgysem mehetünk, de nosztalgiázni nosztalgiázhatunk, ezért hát összegyűjtöttem a kedvenc olvasmányaimat és filmjeimet, amikhez a szünet alatt volt szerencsém. Vannak köztük kifejezetten nyárias történetek, ezeket jelöltem, szóval ha még nem álltok készen elengedni a napsütést és a forróságot, nyugodtan lessétek meg ezeket, garantáltan visszaröpítenek az elmúlt 3 hónap kellemes, ragadós hangulatába.

Igaz, nem sokat írtam ide, de így is köszönöm, hogy velem tartottatok, remélem, a jövőben is így tesztek! Találkozzunk szeptemberben is!

Amber

LEGJOBB KÖNYVEK A NYÁRRÓL:

• Takeshi Kitano: Fiú 🌞

• Janne Teller: Semmi

• Lawrence Osborne: Gyönyörű bestiák 🌞

• Simon Márton: Dalok a magasföldszintről

• Kate Brooks & Duncan Shelley: Amer, a gyógyító

• Chloe Benjamin: A halhatatlanok

LEGJOBB FILMEK/SOROZATOK A NYÁRRÓL:

• Nem félek 🌞

• Good Omens/ Elveszett Próféciák

• Zöld könyv -> vélemény

• A segítség (köszönöm az ajánlást, Ginny!)

• Viharsziget

• Összeomlás 🌞

• Eredet