Nosztalgia ⇨ 2 éve a bloggal

AVAGY MIT JELENT NEKEM A FOTOSZINTÉZIS?

Anno meglehetősen komolytalanul ünnepeltem a blog szülinapját, amire így utólag visszatekintve elég nagy tiszteletlenségként gondolok, hiába van szó "csak" egy oldalról. De talán még magam sem hittem el, hogy elértünk egy pontra, most viszont, hogy még egy évforduló érkezett el, szeretnék méltó módon nosztalgiázni a FOTOSZINTÉZIS immáron 2 éves létezéséről.

Mindig is kitartó emberként tekintettem magamra, de voltak (és vannak) dolgok, amikben úgy tűnt, egyszerűen nem tudok nagyobb mérföldkövekhez elérkezni. Ilyen volt például a naplóírás. Mindig újabb és újabb füzeteket nyitottam, megfogadván, hogy ezt meg azt majd jobban csinálom, szebben írok és gyakrabban, de most, hogy már 3. éve vezetem a füzetemet, amiben a gondolataim vannak, rájöttem valamire. Nincs értelme menekülni a hibáim elől. A napló-és blogírásnál is igaz ez a megállapítás, hiszen ezek a helyek azt tükrözik, milyen ember vagy, és azzal, hogy félbehagyod, mert nem tartod elég jónak, magadat ítéled el. Pedig az a legfontosabb, hogy szeressük azt, akik vagyunk és fogadjuk el a múltunkat, cselekedjünk a jelenben, hogy változás legyen a jövőben. Már nem zavar, mennyire írok csúnyán a naplómban, mert akkor épp olyan kedvem volt, hogy nem akartam a külalakkal foglalkozni, ez pedig szintén egy emlék lesz, akárcsak a soraim, amire jó lesz visszatekinteni. A FOTOSZINTÉZISen sem az a lényeg, hogy minél gyakrabban posztoljak, hanem, hogy akkor írjak, amikor jól esik, és azért vannak a menüpontok, hogy Ti, keresgélve akkor olvashassátok el, amikor Nektek jól esik. Az volt 2 éve a célom, hogy egyfajta menedéket teremtsek magamnak. Mostanra viszont kitárultak ennek a fészeknek a "kapui", ezért szeretném, ha Ti is otthon éreznétek magatokat.

Kevés ez a 2 év, de így, hogy ezzel túlléptem az előző oldalam élettartamát, erősebbnek és magabiztosabbnak érzem magamat és a FOTOSZINTÉZISt egyaránt. Abszolút készen állunk letenni a harmadik, a negyedik és még ki tudja, hányadik mérföldkövet is. Ugyanakkor nem ígérhetek semmi olyat, hogy több poszt lesz. Iskolát váltottam, ráadásul kollégista leszek, és bőven lesz mivel foglalkoznom, plusz nem tudom, mennyire lenne lehetőségem nethez jutni, de még csalódhatok kellemesen, szóval emiatt most nem kell aggódni. Ha máskor nem, hétvégenként frissítek, akkor itthon leszek. De szeretném kihangsúlyozni, hogy ez még nem jelenti az oldal halálát! (Olyan sokáig fogja húzni, hogy a végén már Ti kértek majd rá, hogy zárjam be végre...)

És ki tudja, lehet, valahogy majd megtanulok kódokat és egyéb jelenleg kiismerhetetlen dolgot használni, és a FOTOSZINTÉZIS egyre jobban kiemelkedik majd. Kecsegtető a jövő, ennyi biztos, ezért remélem, hogy ha eddig velem maradtatok, továbbra is szívesen teszitek majd ezt, akárcsak azok az emberek, akik később találnak majd rá.

Noha nem készültem semmilyen nyereményjátékkal, amivel ilyenkor szokás, de így is bízom benne, hogy önfeledten ünnepelhetjük együtt ezt a mai napot - hiszen ez nem pusztán egy szülinap. Ez egy jelzés is, hogy bármennyire is volt nehéz az elmúlt időszak, valamit mégiscsak elértünk, mert itt vagyunk. Kitartást kívánok minden kedves Olvasómnak, és találkozzunk a legközelebbi bejegyzésben! ♡

Amber