+ happybday dk & dino & vernon poszt 💎
Nem is tudom, mikor jött már ki a kislemez, de sem időm, sem pedig - bármennyire is rossz ezt bevallani - kedvem nem volt meghallgatni, így csak most került elém. Annyival meg már csak tartozom a fiúknak, hogy legalább egy rövidke véleményt összehozok a korongjukról.
Anno már a hír is váratlanul ért, hogy a SVT hamarosan visszatér; egyrészről nyakig az EXO-ban voltam akkor, másodszor pedig rögtön kijött a Getting Closer klipje, és ezt nem tudtam hova tenni. Valahogy annyira más volt, ez lett volna az utolsó dolog, amit el tudtam volna képzelni a bandáról, de valahol érthető a lépés. Egy csapat sem maradhat örökké a cukormázas, rózsaszín koncepcióban, a vérfrissítésnek előbb vagy utóbb el kell jönnie, itt pedig úgy néz ki, a sötét, kicsit Monsta X-es beütés most jelent meg. Amivel nincs is baj, hiszen a változás természetes, akár csak az új dolgok kipróbálása, de nekem így, a semmiből elég furcsán hatott, főleg az Oh My! után.
Tény és való, a minőséget most is kimaxolták, a színek, a képi világ, a ruhák és a smink megalapozzák, hogy leessen az állunk; Jeonghan például önmagában egy ilyen katarzist kiváltó látvány. Seungkwan a másik fele, akinek festett hajától hirtelen azt sem tudtam, ki ez az ember, és hova vitte a mi ártatlan Diva Boo-nkat. De sajnos ezek ellenére sem éreztem át nagyon a dolgot, és így nagyon valószínű, hogy a Getting Closer esetembeli kudarca miatt nem vetettem rá magamat olyan gyorsan a You Made My Dawn-ra.
Aztán kiadták a Home-ot, amit viszont már nem lehet elődjéhez hasonlítani, hiszen a csapat "régi" oldalát mutatja, azt, ami jól bevált eddig is. Egy könnyed, élvezhető kpop dal, ízléses klippel és egyszerű, de nagyszerű koreográfiával. Ez határozottan jobban tetszett, mint az előző szám, de megint furcsán hatott, ezúttal a "visszaesés" miatt. Viszont - ahogy már említettem - az mv nagyon megfogott, ezúttal sokkal inkább a feltételezhető utalások miatt. Nem szeretem a konspirációs teóriákat, de most az egyszer komolyan elgondolkodtam, hogy vajon a kosár pálya a Mansae-ra utal-e, a folyosók pedig a Thanks és a Clap-re céloznak? Nagyon tetszett még az is, hogy nagyjából egyenlően mutattak mindenkit, ami nyilván nehéz egy nagy létszámú csapatnál, a Seventeennek meg szerintem voltak is ebből problémái.
Szóval valahogy örültem is, meg nem is, a lényeg, hogy eléggé össze voltam zavarodva, főleg, hogy nagyjából akkor kiáltottam ki az EXO-t ub bandámnak, amiért akaratlanul is elhatároltam magamat az SVT-től. Most már nem tudom, hogyan érezzek ezzel kapcsolatban, hiszen mindkét csapat nagyon fontos számomra, nem hinném, hogy tudnék dönteni, melyikőjüket szeretem jobban, úgyhogy akár csak anno, amikor Minghao-t junior ub-nak neveztem el, ezzel a címmel ajándékozom meg most a Seventeen-t is, mert mindkét értelemben fiatalabbak, mint az EXO, mégis ők voltak az elsők, akiket egyáltalán ultimate-nak hívtam.
Ezt az állapotot most erősíti az is egy kicsit, hogy ez a lemez összességében annyira nem tetszett. Nem azt mondom, hogy rossz, csak valahogy nekem most nem jött át a hangulata. Nem tudtam hova tenni a számokat, pedig önmagukban tetszenek. Az első három szám határozottan a régi SVT, az utánuk következő viszont valami "erősebb", amire én még nem álltam készen. Talán az Oh My! után már beleéltem magamat, hogy a kis aranyos Seventeen tér majd vissza később. Viszont fontos kiemelnem, hogy mindez nem azt jelenti, elítélek, lenézek, semmibe veszek bárkit is! Sőt, igazából örülök, hogy ez az aprócska változás ilyen hamar eljött a fiúk életében, és ha most csalódott is vagyok egy kicsit, ettől csak jobban várom, mi lesz ezek után.
Ennek ellenére, természetesen lettek kedvenceim a track list-ről; a Hug például szerintem az egyik legjobb Vocal Unit-os szám (most nem töltöttem sok időt, a tájékozódással, de ez csak a Woozi unitjának a száma, nem?), illetve a Good to Me nagyon jó kezdése a lemeznek. Az Shhh nagyon meglepett, de már elsőre tudtam, hogy tetszeni fog, pont, mint az EXO-tól a Damage-nél. És még fontos megemlítenem az én drága Minghao-mat, akire egyre büszkébb leszek. Megint remekelt, nem győzöm gondolatban ölelgetni ezt az embert.
Anno már a hír is váratlanul ért, hogy a SVT hamarosan visszatér; egyrészről nyakig az EXO-ban voltam akkor, másodszor pedig rögtön kijött a Getting Closer klipje, és ezt nem tudtam hova tenni. Valahogy annyira más volt, ez lett volna az utolsó dolog, amit el tudtam volna képzelni a bandáról, de valahol érthető a lépés. Egy csapat sem maradhat örökké a cukormázas, rózsaszín koncepcióban, a vérfrissítésnek előbb vagy utóbb el kell jönnie, itt pedig úgy néz ki, a sötét, kicsit Monsta X-es beütés most jelent meg. Amivel nincs is baj, hiszen a változás természetes, akár csak az új dolgok kipróbálása, de nekem így, a semmiből elég furcsán hatott, főleg az Oh My! után.
Tény és való, a minőséget most is kimaxolták, a színek, a képi világ, a ruhák és a smink megalapozzák, hogy leessen az állunk; Jeonghan például önmagában egy ilyen katarzist kiváltó látvány. Seungkwan a másik fele, akinek festett hajától hirtelen azt sem tudtam, ki ez az ember, és hova vitte a mi ártatlan Diva Boo-nkat. De sajnos ezek ellenére sem éreztem át nagyon a dolgot, és így nagyon valószínű, hogy a Getting Closer esetembeli kudarca miatt nem vetettem rá magamat olyan gyorsan a You Made My Dawn-ra.
Aztán kiadták a Home-ot, amit viszont már nem lehet elődjéhez hasonlítani, hiszen a csapat "régi" oldalát mutatja, azt, ami jól bevált eddig is. Egy könnyed, élvezhető kpop dal, ízléses klippel és egyszerű, de nagyszerű koreográfiával. Ez határozottan jobban tetszett, mint az előző szám, de megint furcsán hatott, ezúttal a "visszaesés" miatt. Viszont - ahogy már említettem - az mv nagyon megfogott, ezúttal sokkal inkább a feltételezhető utalások miatt. Nem szeretem a konspirációs teóriákat, de most az egyszer komolyan elgondolkodtam, hogy vajon a kosár pálya a Mansae-ra utal-e, a folyosók pedig a Thanks és a Clap-re céloznak? Nagyon tetszett még az is, hogy nagyjából egyenlően mutattak mindenkit, ami nyilván nehéz egy nagy létszámú csapatnál, a Seventeennek meg szerintem voltak is ebből problémái.
Szóval valahogy örültem is, meg nem is, a lényeg, hogy eléggé össze voltam zavarodva, főleg, hogy nagyjából akkor kiáltottam ki az EXO-t ub bandámnak, amiért akaratlanul is elhatároltam magamat az SVT-től. Most már nem tudom, hogyan érezzek ezzel kapcsolatban, hiszen mindkét csapat nagyon fontos számomra, nem hinném, hogy tudnék dönteni, melyikőjüket szeretem jobban, úgyhogy akár csak anno, amikor Minghao-t junior ub-nak neveztem el, ezzel a címmel ajándékozom meg most a Seventeen-t is, mert mindkét értelemben fiatalabbak, mint az EXO, mégis ők voltak az elsők, akiket egyáltalán ultimate-nak hívtam.
Ezt az állapotot most erősíti az is egy kicsit, hogy ez a lemez összességében annyira nem tetszett. Nem azt mondom, hogy rossz, csak valahogy nekem most nem jött át a hangulata. Nem tudtam hova tenni a számokat, pedig önmagukban tetszenek. Az első három szám határozottan a régi SVT, az utánuk következő viszont valami "erősebb", amire én még nem álltam készen. Talán az Oh My! után már beleéltem magamat, hogy a kis aranyos Seventeen tér majd vissza később. Viszont fontos kiemelnem, hogy mindez nem azt jelenti, elítélek, lenézek, semmibe veszek bárkit is! Sőt, igazából örülök, hogy ez az aprócska változás ilyen hamar eljött a fiúk életében, és ha most csalódott is vagyok egy kicsit, ettől csak jobban várom, mi lesz ezek után.
Ennek ellenére, természetesen lettek kedvenceim a track list-ről; a Hug például szerintem az egyik legjobb Vocal Unit-os szám (most nem töltöttem sok időt, a tájékozódással, de ez csak a Woozi unitjának a száma, nem?), illetve a Good to Me nagyon jó kezdése a lemeznek. Az Shhh nagyon meglepett, de már elsőre tudtam, hogy tetszeni fog, pont, mint az EXO-tól a Damage-nél. És még fontos megemlítenem az én drága Minghao-mat, akire egyre büszkébb leszek. Megint remekelt, nem győzöm gondolatban ölelgetni ezt az embert.
1. Good to Me ♡
2. Home
3. Hug ♡
4. Chilli
5. Shhh ♡
Kíváncsi vagyok, vajon a Seventeen tovább viszi ezt a "You Make My" dolgot, illetve, hogy legközelebb is kislemezzel jönnek-e, vagy esetleg egy teljes hosszúságú koronggal. És akár tetszeni fog, akár nem, örökké Carat maradok, ebben nincsen semmi kétség.
Más vizekre evezve, két szülinaposunk is van ma, illetve múlt héten is ünnep volt, pontosan ugyanezen a napon. Nemrég Dino lett idősebb, most pedig Vernonon és Dk-n a sor, hogy öregedjenek. Mindig is szerettem ezt a két napsugarat, akik határozottan jó hatással vannak egymásra. Nagyon örülök, hogy az élet így összehozta őket, hogy barátok lettek, mert tudom, hogy sokat tanulnak egymástól és vigyáznak egymásra. Viszont mindkettőjüknek jóval több önbizalom kéne, így azt kívánom nekik a születésnapjukon, hogy bízzanak magukban, fogadják el és higgyenek a bókokban, amiket kapnak, mert mind igazak, és soha ne felejtsenek el mosolyogni! Dino-nak pedig remélem, hogy jól telt a múlt hétfője, ezzel a +1 évvel kerüljön közelebb az álmaihoz, és ne féljen tenni a megvalósításukért! Legboldogabb szülinapot innen távolról is, ünnepeljük a következő ilyen alkalmat is együtt! ♡
Amber
5 / 10.
Más vizekre evezve, két szülinaposunk is van ma, illetve múlt héten is ünnep volt, pontosan ugyanezen a napon. Nemrég Dino lett idősebb, most pedig Vernonon és Dk-n a sor, hogy öregedjenek. Mindig is szerettem ezt a két napsugarat, akik határozottan jó hatással vannak egymásra. Nagyon örülök, hogy az élet így összehozta őket, hogy barátok lettek, mert tudom, hogy sokat tanulnak egymástól és vigyáznak egymásra. Viszont mindkettőjüknek jóval több önbizalom kéne, így azt kívánom nekik a születésnapjukon, hogy bízzanak magukban, fogadják el és higgyenek a bókokban, amiket kapnak, mert mind igazak, és soha ne felejtsenek el mosolyogni! Dino-nak pedig remélem, hogy jól telt a múlt hétfője, ezzel a +1 évvel kerüljön közelebb az álmaihoz, és ne féljen tenni a megvalósításukért! Legboldogabb szülinapot innen távolról is, ünnepeljük a következő ilyen alkalmat is együtt! ♡Amber
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése