MEG MÁS NYELVEKEN, de leginkább koreaiul
Tanulni mindig élvezet, legalábbis, ha olyan dologgal foglalkozol, ami érdekel is. Már egy ideje komolyabban elkezdtem a koreaival (illetve olasszal, suli mellett is) barátkozni, és minden egyes kis tanulás után szuperül érzem magamat, amiért felfedeztem, megértettem valamit. Nem mellesleg a különböző nyelvek ismerete manapság különösen fontos, így csak támogatni tudlak Titeket, hogy kezdjetek bele abba a nyelvbe, amihez a szívetek húz; legyen az japán, svéd, arab, spanyol vagy mondjuk pont a koreai!
Manapság ez a kultúra egyre elterjedtebb, ezért az okosodni kívánók száma is megnőtt. Örülnék, ha az itt megosztott tapasztalataim és tanácsaim eljutnának minden lelkes tanulni vágyóhoz, hátha segít nekik valamiben. Nyelvtani szabályokról, konkrét szavakról nem lesz ugyan szó ebben a cikkben (bár szívesen megpróbálkoznék vele), de remélem, hogy már az ötleteim is elegek ahhoz, hogy megkönnyítsem valakinek a dolgát. Ne is vesztegessük hát az időt, íme a folyamata az én koreai tanulásomnak!
Manapság ez a kultúra egyre elterjedtebb, ezért az okosodni kívánók száma is megnőtt. Örülnék, ha az itt megosztott tapasztalataim és tanácsaim eljutnának minden lelkes tanulni vágyóhoz, hátha segít nekik valamiben. Nyelvtani szabályokról, konkrét szavakról nem lesz ugyan szó ebben a cikkben (bár szívesen megpróbálkoznék vele), de remélem, hogy már az ötleteim is elegek ahhoz, hogy megkönnyítsem valakinek a dolgát. Ne is vesztegessük hát az időt, íme a folyamata az én koreai tanulásomnak!
Az első és legalapvetőbb dolog, hogy megtanulod a hangul karaktereket. Ezt már korábban is mondtam, de a betűk ismerete nélkül semmire sem mész. Jó hír azonban (valamint érdekesség), hogy régen ezt a fajta írást "achimgulként" is emlegették, ami szó szerint "reggeli kéziratot" jelent, ezzel utalva arra, hogy olyan egyszerű, hogy pár óra alatt meg lehet jegyezni a karaktereket. A hangul elsajátítása nem csak ezért sima ügy, de szinte bárhol fellelhető valamilyen forrás; akár blogokat, videókat, applikációt vagy könyvet használsz, biztosíthatlak, hogy meg fogod találni a neked megfelelő módot. Én anno telefonon keresztül tanultam, ez pedig hasznos volt, mert ahogy "belesimogattam" a vonalakat a kijelzőbe, az ujjaim máris hozzászoktak a sorrendhez - szóval lényegesen egyszerűbb volt, mintha mondjuk egy videót állítgattam volna meg századmásodpercenként, de kinek-mi válik be.
Ugyanakkor fontos tudni (és én ebbe sokáig nem gondoltam bele), hogy előbb vagy utóbb a kezünk istentelenül elfáradhat a körmölésben, ha nem alakítunk ki egy saját külalakot, írásmódot. Ahogy elsőben mi is megtanuljuk a betűket és azok összekapcsolását, úgy a koreaiak is ezt teszik, és végül mindenkinek kialakul a saját kézírása. Azt hiszem, ha ezt előre tudom, és nem ragaszkodom görcsösen a tanult karakterek pontosságához, jóval könnyebb dolgom lett volna. Ezért hát, ha ezt szeretnéd elkerülni (persze valamilyen szinten fontos megtanulni a betűk rendes formáit), vagy te is olyan helyzetben vagy, mint én, akkor azt ajánlom, keress bármilyen forrást, (dal)szöveget, mindegy mit, csak koreaiul legyen, és kezd el másolni egy lapra. Random szavak is jók, lehetőleg olyanokat válassz, amiben olyan karakter van, ami esetleg fejfájást okozhat. Én például az ㄹ/ㅎ miatt sokat szenvedtem, mert nem tudtam elég kicsire zsugorítani, főleg, ha a szó végén volt. Ezért nem csak magukat a betűket írtam le újra és újra, de kerestem szavakat is, amik tartalmazták őket, és egész jól begyakoroltam a saját koreai írásmódomat.
Ez talán feleslegesnek tűnhet (hiszen lássuk be, zömmel olyan szavakat fogsz 100x levésni egy lapra, amiknek nem is tudod a jelentését), de nézz csak meg bármilyen aláírást a kedvenc idolaidtól, vagy egy dráma címét a bal sarokban, máris látni fogod, hogy nem nyomtatott verzióban ők sem pont úgy írják a betűket, ahogy azok eredetileg kinéznek.
Mielőtt még tovább lépnénk a következő szintre, muszáj megemlítenem azt a bizonyos forrást, amibe fentebb a blogokat, könyveket, stb.-t soroltam. Mivel gondolom, eleinte mindenki magától fogja próbálgatni a tanulást, tanár nélkül, ezért alapvető pont, hogy minél több szakirodalom kell. A választék széles, viszont jó, ha nem korlátozod le magyarra a lehetőségeket, mert akkor viszont kevesebb hasznos dolog fog eléd jönni. Természetesen azért nálunk is jelentek már meg kötetek a témában, de ezeknek a száma lényegesen kisebb. Osváth Gábor egyike azon keveseknek, akik hazánkban hozzátettek valamit a koreai kultúra és nyelv megismertetéséhez. Koreai Nyelvkönyv című tankönyvét az internetről is le lehet tölteni, és bár nem a legjobb anyag, de jóval több, mint a semmi. Erről majd még később is lesz szó, de még annyit, hogy aki olyan, mint én, azaz lapokat szívesebben bámul, mint kijelzőt, akkor azoknak teljes szívemből tudom ajánlani az Országos Idegennyelvű Könyvtárat (Budapesten, a Ferenciek tere közelében), ahol rengeteg nyelv közül válogathat az ember, akár egy regény érdekli, akár egy tankönyv. Újságok, szótárak, munkafüzetek, külön kínai sarok, szóval ha a koreai nem is foglalkoztat, de szívesen elmerülnél mondjuk az örményben, finnben, esetleg cigányul ( ! ) tanulnál, akkor iratkozz be! Az ott dolgozók mind kedvesek, segítőkészek, ráadásul akár négyszer is meghosszabbíthatod a kikölcsönzött köteteket, diákként pedig még nem is olyan drága.
Visszatérve a koreaira, én magam is az OIK-ból vettem ki a könyveket, amikből aztán tanultam, de persze még számos más lehetőség is van. Tumblren, Pinteresten nem egy tanulós blog és tábla van, ezeket bekövetve fenntarthatod az érdeklődést, ahogy nap, mint nap látod a frissítéseket, na meg jóval színesebb is, mint egy száraz tankönyv.
És ehhez kapcsolódik a második pont, ami a nyelvtannal, valamint a szótanulással függ össze. Igazából szerintem még nem találkoztam olyan emberrel, aki odáig lett volna magáért a nyelvtanért, ezért egyértelműnek tűnik, hogy akkor a szavakkal kezdjünk. Ebben van is ráció, de szerintem nem kell túlzásba esni, és bevágni egy egész szótárat. Ha korábban is foglalkoztál Koreával, tehát például néztél műsorokat, sorozatokat, esetleg lecsekkoltál egy dalszöveget, akkor már ragadt rád valami. Én azt gondolom, a nyelvtan tanulással két legyet ütünk egy csapásra; az egyik ilyen légy egyértelmű, a másik meg az, hogy úgymond "rá vagyunk kényszerítve", hogy a példamondatokban leírt szavakat is megtanuljuk. Az újonnan megismert nyelvtant pedig képesek leszünk alkalmazni a később szembe jövő szavak kapcsán.
A legfontosabb, hogy ne siettessünk semmit, először talán nem lesz egyszerű, de megéri türelmesnek lenni. Ahogy a mondás is tartja, gyakorlat teszi a mestert, és ennél nem is jellemezhetné semmi sem jobban a sikeres, eredményes tanulást.
És a kulcs annak eléréséhez nem más, mint a jegyzetelés! Mindegy, honnan is van a már sokat emlegetett forrásod, a lényeg, hogy rendszerezve írj le mindent! Érdemes először átolvasni az egész anyagot, majd ezt újra eljátszani, csak ezúttal úgy, hogy kiemeled belőle a legfontosabb dolgokat. Meglehet, ez csak lapokon működik, de netről akár be is másolhatod a szöveget Wordbe, ahol aztán kedvedre színezheted. Ha ez is megvan, akkor ideje leegyszerűsíteni még ennél is jobban a forrást. Mindenkinek más a hatásos módszere, amivel memorizálni szokott, de nekem speciel sokat segítenek a nyilak, kapcsok, alpontok és persze a színek. Szövegkiemelő vagy ceruza, mindegy, csak legyen szembetűnő. Én külön füzeteket szereztem be erre a célra, amikor pedig végeztem a jegyzeteléssel, bejelöltem a tömörített verziómban, ami még abban a viszonylag kevés anyagban a legfontosabbak közé tartozik. Tehát szűkítsd a köröket amennyire csak tudod, emelj ki mindent, amit különösen érdekesnek vagy fontosnak tartasz. De persze, közben ne feledkezz meg arról sem, amit nem jelöltél meg. Az elkészült jegyzeteidet gyakran kell lapozgatni, (ez egyáltalán nem szégyen!) főleg, ha utána a következő szintre, a munkafüzetre lépsz.
Azonban még azelőtt mindenképpen nyiss egy magánszótárat is, amibe leírhatsz minden olyan kifejezést és szót, amiket megtanultál. Ezzel is gyakorolsz, később pedig könnyebb lesz visszanézni, elvégre a saját kezeddel gyűjtögetted ki mindazt, ami benne van.
Ugyanakkor fontos tudni (és én ebbe sokáig nem gondoltam bele), hogy előbb vagy utóbb a kezünk istentelenül elfáradhat a körmölésben, ha nem alakítunk ki egy saját külalakot, írásmódot. Ahogy elsőben mi is megtanuljuk a betűket és azok összekapcsolását, úgy a koreaiak is ezt teszik, és végül mindenkinek kialakul a saját kézírása. Azt hiszem, ha ezt előre tudom, és nem ragaszkodom görcsösen a tanult karakterek pontosságához, jóval könnyebb dolgom lett volna. Ezért hát, ha ezt szeretnéd elkerülni (persze valamilyen szinten fontos megtanulni a betűk rendes formáit), vagy te is olyan helyzetben vagy, mint én, akkor azt ajánlom, keress bármilyen forrást, (dal)szöveget, mindegy mit, csak koreaiul legyen, és kezd el másolni egy lapra. Random szavak is jók, lehetőleg olyanokat válassz, amiben olyan karakter van, ami esetleg fejfájást okozhat. Én például az ㄹ/ㅎ miatt sokat szenvedtem, mert nem tudtam elég kicsire zsugorítani, főleg, ha a szó végén volt. Ezért nem csak magukat a betűket írtam le újra és újra, de kerestem szavakat is, amik tartalmazták őket, és egész jól begyakoroltam a saját koreai írásmódomat.
Ez talán feleslegesnek tűnhet (hiszen lássuk be, zömmel olyan szavakat fogsz 100x levésni egy lapra, amiknek nem is tudod a jelentését), de nézz csak meg bármilyen aláírást a kedvenc idolaidtól, vagy egy dráma címét a bal sarokban, máris látni fogod, hogy nem nyomtatott verzióban ők sem pont úgy írják a betűket, ahogy azok eredetileg kinéznek.
Mielőtt még tovább lépnénk a következő szintre, muszáj megemlítenem azt a bizonyos forrást, amibe fentebb a blogokat, könyveket, stb.-t soroltam. Mivel gondolom, eleinte mindenki magától fogja próbálgatni a tanulást, tanár nélkül, ezért alapvető pont, hogy minél több szakirodalom kell. A választék széles, viszont jó, ha nem korlátozod le magyarra a lehetőségeket, mert akkor viszont kevesebb hasznos dolog fog eléd jönni. Természetesen azért nálunk is jelentek már meg kötetek a témában, de ezeknek a száma lényegesen kisebb. Osváth Gábor egyike azon keveseknek, akik hazánkban hozzátettek valamit a koreai kultúra és nyelv megismertetéséhez. Koreai Nyelvkönyv című tankönyvét az internetről is le lehet tölteni, és bár nem a legjobb anyag, de jóval több, mint a semmi. Erről majd még később is lesz szó, de még annyit, hogy aki olyan, mint én, azaz lapokat szívesebben bámul, mint kijelzőt, akkor azoknak teljes szívemből tudom ajánlani az Országos Idegennyelvű Könyvtárat (Budapesten, a Ferenciek tere közelében), ahol rengeteg nyelv közül válogathat az ember, akár egy regény érdekli, akár egy tankönyv. Újságok, szótárak, munkafüzetek, külön kínai sarok, szóval ha a koreai nem is foglalkoztat, de szívesen elmerülnél mondjuk az örményben, finnben, esetleg cigányul ( ! ) tanulnál, akkor iratkozz be! Az ott dolgozók mind kedvesek, segítőkészek, ráadásul akár négyszer is meghosszabbíthatod a kikölcsönzött köteteket, diákként pedig még nem is olyan drága.
Visszatérve a koreaira, én magam is az OIK-ból vettem ki a könyveket, amikből aztán tanultam, de persze még számos más lehetőség is van. Tumblren, Pinteresten nem egy tanulós blog és tábla van, ezeket bekövetve fenntarthatod az érdeklődést, ahogy nap, mint nap látod a frissítéseket, na meg jóval színesebb is, mint egy száraz tankönyv.
↹ Sokan mondják, hogy ne használjuk a romanizált, azaz a kiejtés szerinti leírást tanulásra, de nekem sokat segített a kezdetekben. Úgy olvastam a dalszövegeket, miközben hallgattam a számot, és sokkal könnyebb volt megjegyezni az olyan kapcsolatokat, mint például az "eo" [어] , amit szimplán csak o-nak ejtünk.
És ehhez kapcsolódik a második pont, ami a nyelvtannal, valamint a szótanulással függ össze. Igazából szerintem még nem találkoztam olyan emberrel, aki odáig lett volna magáért a nyelvtanért, ezért egyértelműnek tűnik, hogy akkor a szavakkal kezdjünk. Ebben van is ráció, de szerintem nem kell túlzásba esni, és bevágni egy egész szótárat. Ha korábban is foglalkoztál Koreával, tehát például néztél műsorokat, sorozatokat, esetleg lecsekkoltál egy dalszöveget, akkor már ragadt rád valami. Én azt gondolom, a nyelvtan tanulással két legyet ütünk egy csapásra; az egyik ilyen légy egyértelmű, a másik meg az, hogy úgymond "rá vagyunk kényszerítve", hogy a példamondatokban leírt szavakat is megtanuljuk. Az újonnan megismert nyelvtant pedig képesek leszünk alkalmazni a később szembe jövő szavak kapcsán.
A legfontosabb, hogy ne siettessünk semmit, először talán nem lesz egyszerű, de megéri türelmesnek lenni. Ahogy a mondás is tartja, gyakorlat teszi a mestert, és ennél nem is jellemezhetné semmi sem jobban a sikeres, eredményes tanulást.
És a kulcs annak eléréséhez nem más, mint a jegyzetelés! Mindegy, honnan is van a már sokat emlegetett forrásod, a lényeg, hogy rendszerezve írj le mindent! Érdemes először átolvasni az egész anyagot, majd ezt újra eljátszani, csak ezúttal úgy, hogy kiemeled belőle a legfontosabb dolgokat. Meglehet, ez csak lapokon működik, de netről akár be is másolhatod a szöveget Wordbe, ahol aztán kedvedre színezheted. Ha ez is megvan, akkor ideje leegyszerűsíteni még ennél is jobban a forrást. Mindenkinek más a hatásos módszere, amivel memorizálni szokott, de nekem speciel sokat segítenek a nyilak, kapcsok, alpontok és persze a színek. Szövegkiemelő vagy ceruza, mindegy, csak legyen szembetűnő. Én külön füzeteket szereztem be erre a célra, amikor pedig végeztem a jegyzeteléssel, bejelöltem a tömörített verziómban, ami még abban a viszonylag kevés anyagban a legfontosabbak közé tartozik. Tehát szűkítsd a köröket amennyire csak tudod, emelj ki mindent, amit különösen érdekesnek vagy fontosnak tartasz. De persze, közben ne feledkezz meg arról sem, amit nem jelöltél meg. Az elkészült jegyzeteidet gyakran kell lapozgatni, (ez egyáltalán nem szégyen!) főleg, ha utána a következő szintre, a munkafüzetre lépsz.
Azonban még azelőtt mindenképpen nyiss egy magánszótárat is, amibe leírhatsz minden olyan kifejezést és szót, amiket megtanultál. Ezzel is gyakorolsz, később pedig könnyebb lesz visszanézni, elvégre a saját kezeddel gyűjtögetted ki mindazt, ami benne van.
↹ Ahogy már említettem, tanulás közben ne korlátozd le magadat az anyanyelvedre és arra, amit éppen tanulsz. Nekem mindig sokat segít, ha fejben párhuzamot vonok akár az olasszal, akár az angollal. Igaz, ez van, amikor működik, máskor nem (erre konkrét példa a tárgyrag [를/을], amit nem rég néztem meg, angolul hogyan magyarázzák, és magyarul sokkal egyszerűbb volt), de mindenképpen érdemes megpróbálkozni vele.
A munkafüzet elsőre (és másodjára is) ijesztő lehet, főleg, ha hátra lapozol, és meglátod azokat a részeket, amikor már a feladat is koreaiul van ismertetve. Ezért is, meg mert én még egy másik tankönyvet is kijegyzetelek, mielőtt erre a pontra lépek, még nem nagyon gyakoroltam, mindössze memorizáltam és körmöltem. De már nincs messze, hogy hamarosan kérdésekre válaszoljak és mondatokat egészítsek ki, így csak azt tudom mondani, bátorság. Ugyanez igaz a tanfolyamokra is. Én ősszel szeretném elkezdeni a Koreai Kulturális Központban, ami nincs messze a Déli pályaudvartól. Ugyan ilyen okból akkor megyek majd először, de filmvetítésen és kiállításon már voltam ott, és azt a helyet is csak ajánlani tudom. Van konyhájuk, könyvtáruk (igaz, csak a koreaiak kölcsönözhetnek, amit nem értek, de legalább lehet nézelődni), illetve taekwondo és tánc edzéseket is tartanak ott. Rengeteg ingyenesen elvihető újság és prospektus van, amik vagy igazi koreai anyagok, vagy angolul íródott szövegek, amik Koreáról szólnak.
Egyébként, előbb vagy utóbb szerintem mindenképpen érdemes tanárral tanulni, mégiscsak úgy a biztosabb a tudás megszerzése, és az esetlegesen felmerülő kérdésekre is (jobbik esetben) könnyen megkaphatod a válaszokat. De nem árt, ha előre már rendelkezel némi ismeretséggel, az nagyban megkönnyíti majd a helyzetedet. (Ezért is képzem magamat előre.)
Persze, könnyen előfordulhat, hogy időközben elmegy a kedved az egésztől. Ilyenkor ne szégyellj szünetet tartani/teljesen felhagyni a tanulással. Csak akkor lehet igazán sikeres a tanulás, ha azért teszed, mert érdekel. Vannak olyanok is, akik megtanulják ugyan, de aztán el is felejtik, mert elhagyják ezt a "korszakot" (kinek nem inge, ne vegye magára), de ez így van rendjén, mindannyian mások vagyunk. Viszont vigyázzunk rá, hogy az érdeklődés sose vesszen ki belőlünk, mert ez az, amire előre viszi a világot, és kíváncsiság nélkül mindössze üresfejű zombik lennénk. Így tehát bármi is vonzzon minket, menjünk utána és tudjunk meg róla minél többet! Legyen az a japán, svéd, arab, spanyol vagy mondjuk pont a koreai nyelv. :)
Amber
↹ A koreaiakkal nem csak a zenéjük vagy a nyelvük miatt érdemes foglalkozni; történelmük és kultúrájuk lenyűgöző, szokásaik elbűvölőek. Ha a művelődést össze akarod vonni a tanulással, ajánlom a Real Life Korean című tankönyvet (angolul), ami az egyes leckék előtt kulturális hátterét is bemutatja az adott témának. Ha viszont külön olvasnál és inkább magyarul, akkor Csoma Mózes könyvei lehetnek érdekesebbek neked.Ahogy mondtam, a tanfolyam csak ősszel kezdődik, ezért ennek a hatékonyságáról és a tapasztalatokról még nem tudok mesélni, de biztosan visszatérek majd egy beszámolóval. De mivel elég komolyan veszik a tanítást ott (már egy kevés hiányzás miatt is ki lehetsz zárva a csoportból), ezért nem kételkedek. Ha minden jól megy, egy évfolyamtársammal megyek majd közösen, amit Nektek is ajánlok, hiszen kevésbé lesz a helyzet ijesztő, és ki tudja, ha lemaradsz, lehet a társad el tudja majd magyarázni, amit nem értettél.
Egyébként, előbb vagy utóbb szerintem mindenképpen érdemes tanárral tanulni, mégiscsak úgy a biztosabb a tudás megszerzése, és az esetlegesen felmerülő kérdésekre is (jobbik esetben) könnyen megkaphatod a válaszokat. De nem árt, ha előre már rendelkezel némi ismeretséggel, az nagyban megkönnyíti majd a helyzetedet. (Ezért is képzem magamat előre.)
Persze, könnyen előfordulhat, hogy időközben elmegy a kedved az egésztől. Ilyenkor ne szégyellj szünetet tartani/teljesen felhagyni a tanulással. Csak akkor lehet igazán sikeres a tanulás, ha azért teszed, mert érdekel. Vannak olyanok is, akik megtanulják ugyan, de aztán el is felejtik, mert elhagyják ezt a "korszakot" (kinek nem inge, ne vegye magára), de ez így van rendjén, mindannyian mások vagyunk. Viszont vigyázzunk rá, hogy az érdeklődés sose vesszen ki belőlünk, mert ez az, amire előre viszi a világot, és kíváncsiság nélkül mindössze üresfejű zombik lennénk. Így tehát bármi is vonzzon minket, menjünk utána és tudjunk meg róla minél többet! Legyen az a japán, svéd, arab, spanyol vagy mondjuk pont a koreai nyelv. :)
Amber
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése