Már majdnem...


Azt nem tudom, hogy Nektek a magánéletetekben a március mennyire volt csalódás, de azt igen, hogy a FOTOSZINTÉZIS jobb időket is megélt már. Nincs mentség a hanyagságomra, bevallom, lusta voltam és nem érdekelt a blog. De mivel már jó ideje gondolkodtam rajta, mivel dobhatnám fel a dolgokat, ezért ebben a posztban ünnepélyesen bejelentem a visszatérésemet!

Legalábbis olyan értelemben, hogy mostantól legalább megerőltetem magamat, és találok ki úgy bejegyzéseket. Azt nem tudom megígérni, hogy ezeknek a megszületése/közzététele mennyire lesz rendszeres, viszont ez is több, mint a semmi.

A cím amúgy a nyár közeledtét jelentené, amit hihetetlenül várok. Ugyan már lement 2018 és hivatalosan mindenki el kezdett írni a maga tiszta lapjára, de számomra az ilyen nagy kezdéseket mindig a szünet hozza el. Ez az az idő, amikor végre mindent bepótolhatok, amire suli közben nem volt időm, amikor kikapcsolódhatok, amikor 100%-osan az érdeklődésem kiélésével fejlődhetek. Persze, ez a mostani nyár kevésbé lesz ilyen önreflektív, ugyanis kénytelen leszek dolgozni azért a fránya 50 óráért, valamint keményen tanulnom kell majd olaszul, koreaiul, esetleg angolul, augusztusban pedig egy egyhetes családi nyaralás is vár rám és a kereszt szüleimre. Szóval lesznek izgalmak, de ettől még figyelni fogok rá, hogy szinten tartsam a rendszeres olvasást, sorozat/film/műsor nézéseket, na meg az írást is.

És ha már itt tartunk, ezekhez kapcsolódnak majd az elkövetkezendő cikkeim is; nyár végén számíthattok egy drámás összefoglalóra, olyanra, amilyenből animéset is írtam valaha. Tavasztól kezdve ugyanis összegyűlt egy csomó történet, amiket kivégeztem rövid időn belül, a szünet során pedig ezeknek a száma csak nőni fog, nagy valószínűséggel. Könnyen meglehet, hogy ilyet írok könyvekből is, bár ott azért megpróbálkoznék különálló véleményekkel is, de ez majd a kedvemtől függ. Szeretnék írni majd a tanulásról, és annak a hatékony módszereiről, mert ez is foglalkoztat mostanában. Illetve nem ártana most már megtisztelnem Clint Eastwoodot, fogadott nagyapámat egy méltó bejegyzéssel, amiben ő van a középpontban.

Korábban már mondtam, hogy szeretnék minél minőségibb posztokat kirakni ide, de nem érzem úgy, hogy sikerült ennek megfelelnem, ezért most újra próbálom. Ezért lehet, kevesebb életjelet adok majd magamról, de törekedni fogok arra, hogy az a pár frissítés megérje a várakozást. Kérlek, adjatok időt nekem! Ha mást nem is, azt megígérhetem, hogy a FOTOSZINTÉZIS nem fogja bezárni a kapuit. Nem így és nem most.

Majdnem elfelejtettem, Chen végre debütált szólóban! Nem akarok nagyon ömlengeni itt, de fontosnak tartottam, hogy megemlítsem, hiszen ez nem csak egy idolnak nagy lépés, de az EXO-nak is. Remélem, még sok-sok visszatérése lesz, és persze várom, hogy mások is kövessék a példáját! Noha mindenki tudja, hogy ő a kedvencem, attól még a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy rögtön ő lesz a második, aki kiadja saját lemezét. Szóval mindenki támogassa őt és a csodás kislemezét! (Vajon írjak róla vagy ne?)

Amber

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése