SZABÁLYOK
1. Köszönd meg annak, akitől kaptad!
2. Válaszolj a kérdésekre! Figyelj rá, hogy a szabályok és a kérdések is változatlanul kerüljenek a bejegyzésedbe!
3. Küldd tovább annyi embernek, amennyinek szeretnéd! A lényeg, hogy mindegyiküknek írj valamit, szerinted nekik mi a legnagyobb bűnük íróként!
KIHÍVOTTJAIM
Mese - nem tekintek rád "bűnös" íróként, de biztosan neked is megvannak a magad sötét titkai :D
KÉRDÉSEK
Kevélység: Melyik az a történeted, amire annyira büszke voltál, hogy nem fogadtad a rá érkező kritikákat? Utólag mit gondolsz erről?
Kapzsiság: Van olyan történeted, ami szerinted olyan jól sikerült, hogy pénzt is kérnél érte? Mennyit érne a belé fektetett munkád?
Bujaság: Melyik történetedben próbálkoztál először korhatáros jelenettel (nem feltétlen erotikus értelemben)? Utólag mit gondolsz, mi volt a legnagyobb hibája?
Irigység: Volt, hogy irigy voltál olyan történet olvasottságára, ami szerinted a tied nyomába sem érhet? Név említése nélkül szerinted mi volt a legnagyobb hibája?
Falánkság: Volt, hogy több történeten dolgoztál egyszerre? Mi lett az eredménye?
Harag: Formáztál valaha szereplőt élő emberről azért, hogy a történetedben megkapja azt az igazságszolgáltatást, amit a valóságban nem biztos, hogy meg fog? Ki ő, és mi lett a sorsa a történetben?
Lustaság: Melyik az a történeted, amit lustaság miatt félbehagytál, és a legjobban bánod?
VÁLASZOK
Kevélység
Szerintem elég jól fogadom a kritikákat, úgyhogy sosem volt ezzel nagy bajom. Viszont arra kifejezetten emlékszem, hogy amikor a legjobb barátnőmnek először küldtem el az egyik írásomat, készen álltam rá, hogy le fogom nyűgözni, de (szerencsére) kaptam egy jó hosszú, építő kritikás választ, amiben korrektül meg volt magyarázva minden hibám, és bár ledöbbentem, hálás voltam, amiért nem ömlengéssel reagált - ami talán más embernél alapvető lett volna, hiszen még csak akkor ismerkedtünk! -, és a későbbiekben ez a vélemény nagyban meghatározta az írásaimat. (Úgyhogy, köszönöm Lea! :D ) Amúgy bizonyos időközönként mindig készült olyan firkálmányom, amire kifejezetten büszke voltam, ilyen például - ha a FOTOSZINTÉZIS tartalmát nézzük - a Szeressük egymást! vagy az Igazi pillangók hullákra szállnak.
Kapzsiság
A novelláimat elég jónak tartom, ezért nagyon szívesen kiadnám őket egyszer, de alapvetően nem érdekel a dolog, hogy pénzt kapjak az írásomért. Úgy értem, persze, mindenképpen írással szeretnék foglalkozni, de hogy a történeteimen keresztül "lépjek a köztudatba" az másodlagos.
Bujaság
Sosem léptem át egy bizonyos határt, a szexre csak utalni szoktam, de a vér, erőszak, esetleg trágár beszéd már a kezdetekben is megjelentek az írásaimban, igaz, akkor csak minimális szinten. A "könyvemben", ami a Szerelmünk története címet viseli, és röviden egy fotós lány meg egy énekes románcáról szól (micsoda meglepetés) írtam először (valószínűleg) korhatárosnak számítható jeleneteket, bár ezek még nem voltak olyan durvák. Elég idős voltam, hogy érdekeljen az ilyesfajta határfeszegetés, viszont túl fiatal ahhoz, hogy elszaladjon velem a ló. Az idő múlásával egyre szívesebben írtam arról, ami a cukormáz kategórián kívül esik, ezért számos régi novellámban az (ön)gyilkosságé a főszerep. Ilyen címeket firkantottam le anno a soraim fölé: Csak szenvedni; Vissza a késhez; Felhalmozódott fájdalom; Temetés; stb. Amíg ezek régen személyes érzésekből fakadtak, mára már csak azért írok hasonlóan sötét témákban - ami a novelláimat érinti -, mert foglalkoztat a téma, és szeretném "művészien", százféleképpen bemutatni ezeket a dolgokat.
Nem hiszem, hogy ezekben a jelenetekben lenne hiba, és ezt most nem azért mondom, mert ennyire el vagyok szállva magamtól, de tényleg nem érzem rossznak őket. Talán azért, mert ezek az írások mind a gondolataimat tükrözik, tehát olvasni őket számomra olyan, mintha egy napló bejegyzést néznék vissza, amin már nincs mit változtatni, hiszen akkor épp azok a sorok voltak azok, amiket le kellett írnom.
Irigység
Régen az irigység nagy szerepet játszott az életemben, tehát a válasz igen. Bár, az csak ilyen gyerek-dolog volt, hogy nekem nincs olyan játékom, mint xy-nak, de később ez minimálisan kivetődött az írásaimra is. Azért csak minimálisan, mert nem olyan régóta blogolok, és sosem a történeteim voltak az elsők, ha publikálásról volt szó, így eleve nem is vehettem volna fel a versenyt az ilyen oldalakkal. Wattpaden viszont tényleg rengeteg olyan írásba futok bele, amik nem tetszenek nekem, mégis rengetegen követik. Inkább csak nem értem, mi az, amit az a felhasználó jobban csinál, mint én, de ha választanom kéne az olvasottság és a saját minőségem között, akkor egyértelműen az utóbbi mellett döntenék, úgyhogy az irigységem itt véget is ér.
Falánkság
Természetesen, és most is épp ilyen állapot áll fenn. Igazából, szerintem ez egyszerre izgalmas és nyomasztó, de ha csak tehetem, kerülöm az ilyet. Mégis, vannak alkalmak, amikor nem bírom megállni, és több vasat tartok a tűzben. Az eredménye ennek - remélem, hogy most nem így lesz - mindig az, hogy valamelyik sztori kiszorul és soha többé rá sem nézek. Ezen meg kéne tanulnom változtatni, és jelenleg a "magamra erőszakolás" technikáját alkalmazom, hogy muszáj legyen leülnöm és írnom xy történetet, szóval bármennyire is fájdalmas, remélem, lesz valami haszna.
Harag
Dolgozom élő emberekkel a történeteimben, de sosem éltem ki így a dühömet rajtuk. (Habár, akire dühös vagyok, arról nem is írok.)
Lustaság
Rengeteg cím van itt, amit felsorolhatnék. A korábban is említett Szerelmünk története, a Lélekvándorok sorozat (ami eredetileg egy könyvnek indult, csak aztán belejöttem, és megterveztem egy csomó részt, viszont nem fejeztem be a harmadikat, azóta pedig porosodik, egyébként itt olvashatjátok el), vagy a FOTOSZINTÉZISről ismert Chansoo-s I love you too és a First Love 2., de amit a legjobban sajnálok, az a harmadik regényötletem, a Várj még a halállal. A történet egy árvaházban játszódik, Norvégiában, ahol a sok fiú közé bekerül egy lány, és ő lesz az első, aki komolyan veszi a szökést, ezzel pedig megváltoztatja mindenkinek a sorsát. Nagyon sok kutatást végeztem, hogy a sztori minél hitelesebb legyen, de annyi időkihagyás volt, hogy valahányszor újra leültem elé, csak az első fejezet átírásáig jutottam, tovább nem. Nagy álmom, hogy egyszer újra visszatérjek hozzá.
Szerintem elég jól fogadom a kritikákat, úgyhogy sosem volt ezzel nagy bajom. Viszont arra kifejezetten emlékszem, hogy amikor a legjobb barátnőmnek először küldtem el az egyik írásomat, készen álltam rá, hogy le fogom nyűgözni, de (szerencsére) kaptam egy jó hosszú, építő kritikás választ, amiben korrektül meg volt magyarázva minden hibám, és bár ledöbbentem, hálás voltam, amiért nem ömlengéssel reagált - ami talán más embernél alapvető lett volna, hiszen még csak akkor ismerkedtünk! -, és a későbbiekben ez a vélemény nagyban meghatározta az írásaimat. (Úgyhogy, köszönöm Lea! :D ) Amúgy bizonyos időközönként mindig készült olyan firkálmányom, amire kifejezetten büszke voltam, ilyen például - ha a FOTOSZINTÉZIS tartalmát nézzük - a Szeressük egymást! vagy az Igazi pillangók hullákra szállnak.
Kapzsiság
A novelláimat elég jónak tartom, ezért nagyon szívesen kiadnám őket egyszer, de alapvetően nem érdekel a dolog, hogy pénzt kapjak az írásomért. Úgy értem, persze, mindenképpen írással szeretnék foglalkozni, de hogy a történeteimen keresztül "lépjek a köztudatba" az másodlagos.
Bujaság
Sosem léptem át egy bizonyos határt, a szexre csak utalni szoktam, de a vér, erőszak, esetleg trágár beszéd már a kezdetekben is megjelentek az írásaimban, igaz, akkor csak minimális szinten. A "könyvemben", ami a Szerelmünk története címet viseli, és röviden egy fotós lány meg egy énekes románcáról szól (micsoda meglepetés) írtam először (valószínűleg) korhatárosnak számítható jeleneteket, bár ezek még nem voltak olyan durvák. Elég idős voltam, hogy érdekeljen az ilyesfajta határfeszegetés, viszont túl fiatal ahhoz, hogy elszaladjon velem a ló. Az idő múlásával egyre szívesebben írtam arról, ami a cukormáz kategórián kívül esik, ezért számos régi novellámban az (ön)gyilkosságé a főszerep. Ilyen címeket firkantottam le anno a soraim fölé: Csak szenvedni; Vissza a késhez; Felhalmozódott fájdalom; Temetés; stb. Amíg ezek régen személyes érzésekből fakadtak, mára már csak azért írok hasonlóan sötét témákban - ami a novelláimat érinti -, mert foglalkoztat a téma, és szeretném "művészien", százféleképpen bemutatni ezeket a dolgokat.
Nem hiszem, hogy ezekben a jelenetekben lenne hiba, és ezt most nem azért mondom, mert ennyire el vagyok szállva magamtól, de tényleg nem érzem rossznak őket. Talán azért, mert ezek az írások mind a gondolataimat tükrözik, tehát olvasni őket számomra olyan, mintha egy napló bejegyzést néznék vissza, amin már nincs mit változtatni, hiszen akkor épp azok a sorok voltak azok, amiket le kellett írnom.
Irigység
Régen az irigység nagy szerepet játszott az életemben, tehát a válasz igen. Bár, az csak ilyen gyerek-dolog volt, hogy nekem nincs olyan játékom, mint xy-nak, de később ez minimálisan kivetődött az írásaimra is. Azért csak minimálisan, mert nem olyan régóta blogolok, és sosem a történeteim voltak az elsők, ha publikálásról volt szó, így eleve nem is vehettem volna fel a versenyt az ilyen oldalakkal. Wattpaden viszont tényleg rengeteg olyan írásba futok bele, amik nem tetszenek nekem, mégis rengetegen követik. Inkább csak nem értem, mi az, amit az a felhasználó jobban csinál, mint én, de ha választanom kéne az olvasottság és a saját minőségem között, akkor egyértelműen az utóbbi mellett döntenék, úgyhogy az irigységem itt véget is ér.
Falánkság
Természetesen, és most is épp ilyen állapot áll fenn. Igazából, szerintem ez egyszerre izgalmas és nyomasztó, de ha csak tehetem, kerülöm az ilyet. Mégis, vannak alkalmak, amikor nem bírom megállni, és több vasat tartok a tűzben. Az eredménye ennek - remélem, hogy most nem így lesz - mindig az, hogy valamelyik sztori kiszorul és soha többé rá sem nézek. Ezen meg kéne tanulnom változtatni, és jelenleg a "magamra erőszakolás" technikáját alkalmazom, hogy muszáj legyen leülnöm és írnom xy történetet, szóval bármennyire is fájdalmas, remélem, lesz valami haszna.
Harag
Dolgozom élő emberekkel a történeteimben, de sosem éltem ki így a dühömet rajtuk. (Habár, akire dühös vagyok, arról nem is írok.)
Lustaság
Rengeteg cím van itt, amit felsorolhatnék. A korábban is említett Szerelmünk története, a Lélekvándorok sorozat (ami eredetileg egy könyvnek indult, csak aztán belejöttem, és megterveztem egy csomó részt, viszont nem fejeztem be a harmadikat, azóta pedig porosodik, egyébként itt olvashatjátok el), vagy a FOTOSZINTÉZISről ismert Chansoo-s I love you too és a First Love 2., de amit a legjobban sajnálok, az a harmadik regényötletem, a Várj még a halállal. A történet egy árvaházban játszódik, Norvégiában, ahol a sok fiú közé bekerül egy lány, és ő lesz az első, aki komolyan veszi a szökést, ezzel pedig megváltoztatja mindenkinek a sorsát. Nagyon sok kutatást végeztem, hogy a sztori minél hitelesebb legyen, de annyi időkihagyás volt, hogy valahányszor újra leültem elé, csak az első fejezet átírásáig jutottam, tovább nem. Nagy álmom, hogy egyszer újra visszatérjek hozzá.
Örülök, hogy hozzád is eljutott, és megcsináltad :)
VálaszTörlésÉn pedig örülök, hogy szántál időt a tag kitalálására, hogy ezzel is színesítsed a blogger világot :) és köszönöm, hogy elolvastad!^^
Törlés