30 HP-kérdés ⚡️


Homemum Revelio; avagy élek még, noha a kihagyások az egymást követő posztok között egyre nagyobbnak látszanak. De mit lehet tenni, zajlik az élet. Viszont ennek a hurrikánnak a kellős közepén is sikerült elérnem régóta áhított célomat, azaz kiolvastam a teljes Harry Potter sorozatot. Hatalmas dicsőség ez számomra, nem csak azért, mert a világirodalom egy fontos szériája ez, hanem azért is, mert korábban már kétszer is próbálkoztam, de mindig feladtam. Ám mostantól erősíthetem azok népes csoportját, akik szintén kitartóak voltak.

Sokan szeretik ezt a történetet, én is azt gondolom, hogy egy remek sorozat, tehát nem boncolgatnám, hogyan tetszett; véleményem sablonos lehetne, hiszen engem is az ujja köré csavart az egész varázsvilág, és szívembe zártam mindent, ami ezzel kapcsolatos. Az ünneplés azonban nem maradhat el, úgyhogy egy csodás - feltehetőleg jóval kreatívabb - taget töltöttem most ki, amin keresztül valamennyire mégis megismerhetitek a főbb gondolataimat a szériáról. ↴

2021-es bakancslista

Új év, új álmok. Ami viszont nem újdonság, az a tervezgetés, amit a legtöbb ember csinál, akár december-január környékén, akár az esztendő többi részében. Ezután a fárasztó, megterhelő 12 hónap után se veszítsük el bizakodásunkat! Ennek fényében vetettem én is először papírra a céljaimat 2021-re nézve, majd ide, a FOTOSZINTÉZIS felületére - hátha ezzel inspirálok másokat, hogy hasonlóan tegyenek. Íme hát az a 10 pont a bakancslistámon, amit a következő évben ki szeretnék pipálni.

megtanulni főzni

Minden évben megfogadom. Hiába vagyok úgy vele, hogy egy nőnek nem kötelessége megtanulni főzni, és én magam sem tervezem, hogy mester séf legyek, de tudom, hogy egyszer elköltözök majd, és szeretnék családot is, így nagy előny lenne, ha tudnék bánni a fakanállal. Gyakran bénázok az élet minden területén, így nincsenek nagy elvárásaim, főleg az elején, de keményen fogok próbálkozni, hogy az alapokat elsajátítsam. És ha már abból indulok ki, milyen jó érzés uzsonnára összedobni magamnak egy finom kis szendvicset, tudom, hogy nagyon büszke leszek magamra minden elkészített étel után.

Szívfájdalmak: könyves várólista, ami sosem lesz rövidebb

Mióta elkezdődött az iskola, egészen pontosan 3 könyvön vagyok túl, ebből kettő kötelező volt (az más kérdés, hogy amúgy még tetszettek is, a hangsúly azon van, hogy nem magamtól választottam őket), a harmadik pedig egy hatalmas csalódás, tehát olvasás terén nem ez volt a legjobb időszakom.

Azonban, hiszek abban, hogy már csak azzal is sokat érhetünk el, ha problémáinkról, terveinkről beszélünk, vagy jelen esetben írunk, mert így rendszereződnek a gondolataink, és sok mindent megtudhatunk magával a témával kapcsolatban, illetve magunkról egyaránt. A szavaknak erejük van.

Korábban összeírtam már egy nyúlfarknyi listát azokról a könyvekről, amiket még év végéig el szeretnék olvasni, és ha éppen egybeesik a választásom egy a felsorolásban részt vevő kötettel, akkor örömmel húzogatom ki azt, melyet már letudtam, de ez mindössze egy száraz halom volt címekből, én pedig szeretem kifejteni a gondolataimat, tehát most egy jóval hosszabb, el-elkalandozó várólista ismertetéssel fog bővülni a blog tartalma. Tartsatok velem!

jelmagyarázat: sima áthúzás = kiolvasva ; lila áthúzás = félbehagyva ; bordó áthúzás = update-kiolvasva 

Giga-mega-nagy animés beszámoló ≫ NYÁR


Eltelt a nyár, ezzel pedig a fix szabadidő lehetősége is. 12.-be lépve kizárt, hogy bármiféle komolyabb kikapcsolódást meg tudnék majd engedni magamnak, ezért egy ideig le kell mondanom a sorozatokról. Azonban nem szabad ácsingózni a múltért, hanem hálásnak kell lenni érte, amiért számos lehetőséget adott. Ennek fényében, itt van a korábban beígért összegzés az előbbi 3 hónap anime-élményeiről, amikbe korábban nagy (vagy épp kicsi) lelkesedéssel vetettem bele magamat. Ilyen-olyan arányban teljesítettem is a célkitűzésemet, azaz, rengeteg sorozattal kerültem kapcsolatba, és akár kellemes volt a találkozásunk, akár nem, örülök, hogy megtettem ezt a lépést. Sokat segített abban, hogy a jövőben nagyobb magabiztossággal tájékozódjak az animék terén, rádöbbentett, milyen műfajokat szeretek és milyeneket nem. Tudatosabb lettem általuk. Sajnos, volt olyan is, amikkel nem tudtam szerencsét próbálni, de róluk továbbra sem mondok le, mindenképpen folytatni fogom a keresgélést.
Írjátok meg kommentben, hogy Ti milyen sorozatokat néztetek a nyáron, és azok hogyan tetszettek! (Különösen, ha épp arról a listáról választottatok volna - lásd ez & ez -, amiket én itt közzétettem május végén.)
Sok sikert kívánok mindenkinek az új évszakban is, legyetek jók!

Amber

The Reading Rush - 2020 - eredmények


Hamar eltelt ez a hét, és még mindig kicsit hihetetlennek tartom, hogy én tényleg vállalkoztam erre az eseményre, melynek keretin belül 7 napon át a megadott kritériumoknak megfelelően olvas az ember - persze igazából az a lényeg, hogy minél több könyvet vegyünk a kezünkbe, a témák csak amolyan kedvcsinálók, amik segíthetnek azoknak, akik esetleg nem tudják, mivel kezdjenek, illetve a versenyszellemű olvasóknak egy kreatív küldetés, amit teljesíthetnek. Én különösebben egyik csoportba sem tartozom, mindig van mit olvasnom, általában pedig az adott könyv befejezése után döntöm el, mi lesz a következő kötet. Korábbi próbálkozásaim, amikor megkíséreltem hasonló challenge-eket véghez vinni, csúfos kudarccal végződtek, így elengedtem a dolgot, mondván, hogy amolyan szabadúszó olvasó vagyok. Furcsa érzés volt, hogy ezért most ennyire megjött a kedvem a The Reading Rush-hoz, és még jobban meglepődtem magamon, hogy mennyire komolyan vettem. Ha nem is zártam "tökéletes" eredményekkel, akkor is jó élmény volt ez így elsőre, és érdeklődve várom a legközelebbi ilyen lehetőséget.

Az alábbiakban megtudhatjátok, hogyan teljesítettem a kihíváson, miket olvastam ki a tervezett könyveim közül, miket nem, melyik, hogyan tetszett, és, hogy összességében milyen tapasztalat volt az esemény, miben hatott rám.

Amber

The Reading Rush - 2020


A The Reading Rush egy 7 napon át tartó kihívás, melynek során a megadott kritériumokhoz illően kell olvasmányt választanod magadnak, aztán persze ki kell olvasni azokat. Lényegében egy pörgős könyv-falós esemény, ami bár az olyanoknak, mint én, lehetetlen küldetésnek tűnik, hiszen nem tudok sem időre, sem előre tervezve olvasni, mégis valahogy izgalmasnak ígérkezik, és idén olyan érdekesek voltak a pontok, amik alapján könyv-jelölteket választhattak az olvasók, hogy megjött hozzá a kedvem; de ez nem jöhetett volna létre a Readinspo blog drága vezetője, Sára nélkül, aki ha nem írja meg saját nevezésének hírét, nem kerültem volna közelebb a kihíváshoz.
Lényeg a lényeg, következzenek a könyvek, amiket jövőhéttől, tehát július 20-tól 26-ig olvasni fogok. (Remélhetőleg...)

Amber

mid-year book freak out tag - 2020

Fél év alatt rengeteg minden történhet - nincs ez másképp a könyvekkel sem. Csalódások, vicces vagy épp megható pillanatok, új nevek és címek a kedvenceinknek járó VIP-részlegen. Nekem is eseménydús volt olvasmányok terén 2020 első fele, ezért összegeztem Nektek a történeteket a megadott kérdésekre írt válaszaimon keresztül. Forrás a hatalmas internet volt, amin rákerestem a tag-re, és aztán csak megalkottam a saját verziómat. Tovább adom a lehetőséget bárkinek, aki szeretne élni vele! Amber

Legjobb könyv, amit eddig 2020-ban olvastál

Van egy olyan érzésem, hogy csak egy kötetet kéne választanom, de mindannyian tudjuk, hogy ez lehetetlen feladat. Ennek fényében büszkén sorolom fel a Maddaddam-trilógiát (Margaret Atwood), a Battle Royale-t (Takami Kósun), az Urak és Játékosokat (Joanne Harris), valamint a Cujót (Stephen King). Ezekről kivétel nélkül mind írtam a blogon, szinte már lerágott csontnak számítanak.

Legjobb folytatás, amit eddig 2020-ban olvastál

A Maddaddam-trilógia harmadik része, azaz a Maddaddam még az első résznél is jobban tetszett. Gyönyörűen ívelt a történet, ezzel a kötettel pedig tökéletesen ért véget ez a hatalmas, nagyszabású sztori, melynek befejezése után komolyan nem tudtam mit kezdeni az életemmel.

Az utolsó nyár...


Nem minden nap érkezik el az ember utolsó előtti gimis évének végére. Utolsó előtti? Mióta hangzik ez jól? Mégis, a nyomás, hogy ősztől nem csak egyszerűen át kell vészelnem az iskolában töltött hónapokat, hanem konkrétan halálra kell tanulnom magamat, hogy elérhessem azt az álmot, ami ha részleteket tekintve nem is volt mindig tűéles, nagy vonalakban mindig ott lebegett előttem; az egyetemet. Készen állok-e? Technikailag készen kéne, hiszen a nyelvi előkészítő miatt így is plusz 1 év jutott nekem az iskolapadban ücsörgéshez. Gyakorlatilag viszont nem nap, mint nap, hanem percenként váltakozik a hangulatom ezzel kapcsolatban - végre elérkeztem idáig, aztán meg bárcsak sosem jött volna el ez az egész, még gyerek akarok maradni. A gyermeki én persze sosem vész el igazán, de már előre érzem, hogy fogok ábrándozni a múltamról, amikor majd az én gyerekeim mennek iskolába.
És igen, a suli nehéz. Nekem - és sokan másoknak is - onnantól vált pokollá az élet, onnantól fordultam magamba. Hosszú, rögös út, ami alatt az ember megtapasztalja, hogy nem minden esetben kell őszintének lennie, hogy valójában a felnőttek többsége eszméletlenül infantilis és komplexusos, hogy a barátságok nem mindig tartanak örökké, és bizony elárulnak, bántalmaznak, kihasználnak és lenéznek a társaink. Valójában a nagybetűs élet egy szelete kicsiben, hiszen később a munkahelyünkön is megtapasztalhatjuk ugyanezeket. És attól függően, hogy fiatalokként hogyan dolgozzuk fel ezekből az eseményekből fakadó traumáinkat, reagálunk majd a nagykorúságunkban történő dolgokra.

Nosztalgia ⇨ 3 éve a bloggal

Sziasztok! Hogy vagytok? Gondolkodtatok már rajta, milyen furcsa újra és újra elérni a jelenbe, és hogy minden tettünk azonnal eggyé válik a múlttal? Az események mégis csak formátumukban múlandóak, és az összes szorosan összekapcsolódik a többivel. Aztán mire eltelik egy hosszabb idő, már nem is tudjuk, mi vezetett oda, ahol épp vagyunk.
Számomra úgy tűnt, sosem fog eljönni ez a nap. Vagy legalábbis elég furcsa, hogy még csak 3. éve létezik a blog - pedig a múltban elkezdett vezetése egyértelműen egyszer erre a pontra is el kellett, hogy érkezzen. Mégis, a szememben már sokkal idősebb. Rengeteg dolgot éltünk át együtt; csalódást, bánatot, örömöt, lelkesedést, erőt és gyengeséget; de sohasem adtuk fel. Még ha nekem el is ment a kedvem néha az egész írástól, a blog maga sohasem "mondta", hogy ideje leállni. Egyszerűen érezte ő és én is, hogy az utunk nem itt ér véget. Nincs ez máshogy most sem. Ha többé már nem iratkozik fel senki, vagy mindenki leiratkozik, ha egy árva kommentet nem lát többé a blog, netán csak negatív hangvételűeket kapok, akkor sem zárom be az oldalt, mert immáron a FOTOSZINTÉZIS egy biztos pont lett, amire mindig számíthatok, mindegy, mennyi ideig nem foglalkozok vele.

Anno, amikor elkezdtem ezt az egészet, nem is gondoltam bele, hogy mindketten ilyen sokat fejlődhetünk. Nem csak komolyodtunk, sokkal nyitottabbak is lettünk a világra, kipróbáltunk új dolgokat. Ezalatt a 3 év alatt felfedeztem Ázsia csodálatos és gyomorforgató aspektusait, a könyvek valódi varázsát, amit korábban alábecsültem, visszatértem régi kedvenceimhez, akikhez már sokkal józanabbul tudok hozzáállni, megtanultam többé-kevésbé megszerkeszteni egy weboldalt, iskolát váltottam, rövid hajat vágattam, sőt, még be is festettem a loboncom (bár ez nem volt sikeres próbálkozás), produkáltam egy halom novellát és rövidke történeteket, amiket különböző élményeim inspiráltak, de, ami a legfontosabb, hogy rengetegszer estem el... mégis felálltam, és most itt vagyok. Hiszek abban, hogy ezen a világon minden a mi érdekünkben történik, semmi sem ellenünk. A tanulás a mi feladatunk a Földön, hogy kincset érő tapasztalatokat szerezzünk megmérettetéseink során. Az, hogy elkezdtem blogolni, szép és jó volt, de az évek, a kitartás a nehéz helyzetekben bizonyítja igazán, hogy nem csak áltattam magamat.

Felnövök ezzel a hellyel együtt, megőrzi az emlékeimet, gondolataimat, ezért pedig soha nem lehetek elég hálás. Köszönöm Nektek is, hogy velem vagytok, hiszen ez az jelenti, hogy valamilyen szinten érdekelnek Titeket a bejegyzéseim, ami hihetetlenül boldoggá tesz engem. Köszönöm azoknak, akik gyakran kommentelnek, és köszönöm azoknak is, akik csendben olvassák a soraimat. Mind számítotok a szememben.

Még ha nincs is más, amit ezen a jeles napon adhatok Nektek, mint ez a pár sor, amit ide bepötyögtem teljes szívemből, akkor is remélem, hogy legalább olyan sokat jelent számotokra, mint számomra. Továbbra is a tőlem telhető legjobb munkát próbálom majd kiadni a kezeim közül, úgyhogy kérlek, fogadjátok szeretettel a frissítéseket a blogon, és legyen még sok-sok közös szülinapunk itt! Kívánom Nektek a legjobbakat, maradjatok erősek és mosolygósak!

Amber

Legjobb önsegítő könyvek


Egyáltalán nem szégyen segítséget kérni, esetleg internetről és/vagy könyvekből keresni a választ problémáinkra. Sőt, kifejezetten bátor lépés ez, hiszen sokak inkább tagadják, hogy bármi bajuk lenne, vagy csak szimplán reménykednek, hogy maguktól megoldódnak a gondok. Sajnos ez ritkán van így, és nekünk, embereknek legalább annyi erőnk kell, hogy legyen, hogy segítsünk magunkon, és ne hagyjuk elsorvadni magunkat a bánattól.
Néha úgy is lehetünk szomorúak, hogy mi sem tudjuk, mitől van ez, vagy miért történik velünk ilyesmi. De nem szabad kétségbeesnünk, hiszen a világon semmi sem ellenünk, hanem értünk történik, és a bolygó számos pontján tapasztalják meg ugyanazokat a dolgokat, amiket mi is, tehát a jó Isten nem csak minket "ver". Bölcs dolog belátni, ha változtatásra van szükséged annak érdekében, hogy újra boldognak érezd magadat, és már ki ne próbálkozott volna egy-egy életmód vagy önsegítő könyvvel? Természetesen én sem vagyok másképp. Ezek mellett még rengeteg dolgot próbáltam ki annak érdekében, hogy a lehető legnagyobb harmóniába kerüljek önmagammal; kisebb-nagyobb sikerekkel. Nem csak technikák, de könyvek között is voltak szuperek és pocsékak, de ma csak az előbbire osztok meg egy-két példányt annak érdekében, hogy segíthessek Nektek. Fogadjátok szeretettel az ajánlásaimat!

Amber

Filmek, amiket mindenképpen látnod kell

HOGY JÓZANUL LÁSD AZ EMBEREKET

Milyenek is az emberek? Büszkék, elsősorban. Büszkék arra, hogy képesek alkotni, dönteni, kommunikálni, uralkodni. A problémák mindig akkor következnek be, amikor az egészséges önbecsülés átcsap a mindent elsöprő egoizmusba, és hirtelen eltapossuk társainkat. Akár önös cél vezérel minket, akár fentről jönnek az utasítások, az a jóság, ami alapvetően mindenkiben benne van, olyan könnyen tűnik el - néha csak egy időre, néha viszont örökre. És most nem épp egy mélyponton vagyok, nem a szkepticizmusom beszél belőlem.

Mindegy, hogy tapasztalatok, könyvek vagy filmek alapján jövünk rá, hogy valójában mik azok, amik régen, és többé kevésbé ma is mennek a hátunk mögött - a lényeg, hogy tudatosuljon bennünk. Sok jó film van, amik igaz történeten alapulnak, és a vége főcím után nagyot sóhajtunk, megtörölgetjük az arcunkat, és csak boldogak vagyunk, hogy emberek vagyunk, és olyan emberek között élhetünk, akik nagy tetteket vittek véghez, de még több olyan alkotás létezik, amitől magunkba kell néznünk, el kell gondolkodnunk, milyen emberek akarunk lenni, és mik az elveink. Pontosan ilyen filmeket hoztam most el.

Animés várólista: nyár #2


És íme a másik fele az anime-halomnak, amit összegyűjtöttem magamnak, illetve Nektek, ha netán felkeltené valamelyik cím az érdeklődéseteket. Válogassatok bátran a sztorikból, adjatok nekik esélyt, és írjátok meg itt, a blogon, hogy melyik hogy tetszett. Én is ezt fogom tenni, úgyhogy a nyár végén összeírom nektek egy jó öreg, giga-mega-nagy animés beszámolóba a véleményeimet. Persze, addig sem tűnök el innen, erre ne is számítsatok. :)

Amber

Animés várólista: nyár #1


A szombattal el is érkeztünk a tavasz utolsó előtti napjához, ami egyet jelent azzal, hogy már csak 2 hét van hátra a suliból; éljen! A felszabadult időt ezentúl régi hobbim felelevenítésével is tölthetem, azaz animézéssel. Sorra átlapoztam az összes meglévő Mondo magazinomat, melynek oldalairól kimazsoláztam azokat az alkotásokat, amiket régóta meg akartam nézni, illetve újonnan keltették fel az érdeklődésemet. (Persze, olyanok is voltak, amiket már nem találtam különösebben érdekesnek, de azok értelemszerűen nem lesznek megemlítve az alábbiakban.) A mai bejegyzés tehát egy halom címből plusz kis ismertetőkből fog állni, és nincs ez másképp a következővel sem, ugyanis összesen 30 animét gyűjtöttem össze nyúlfarknyi listámra, így elosztottam a tartalmat.

Amber

Juuni Taisen ≫ vélemény


Úgy döntöttem, hivatalosan is visszatérek az animék világába, és ezúttal megvalósítom eddigi leghőbb vágyaimat, és megnézem az összes sztorit, ami valaha várólistára tettem, de túlságosan féltem igazából sort keríteni rájuk elborultságuk végett - lehet, a karantén hozta ki belőlem, hogy ennyire szomjazom a vérre mostanában, na nem mintha bánnám. Még úgy sem, hogy úgy néz ki, minden hiába, mert sorra érnek a nagy csalódások. Az sem érdekel, ha egyfolytában csak ilyen Juuni Taisen-ekbe botlok, akkor is tovább fogok próbálkozni és keresni, míg végre nem találok valami méltót arra, hogy esetleg új kedvencet avassak. De, ez még a jövő zenéje, egyenlőre foglalkozzunk azzal, miért jött egy lemondó sóhajtás ki a számon, amin keresztül eredetileg egy éljenzésre számítottam, minimum.

A japán történetek mélységei és magasságai

Amikor a könyvek találkoznak Ázsiával, velem madarat lehet fogatni örömömben - aztán persze olvasás után kiderül, hogy hattyú vagy pulyka szerepét töltötte be az adott történet. A közelmúltban megismerkedtem két japán sztorival, amikben csak íróik származása, a brutalitás és az közös, hogy mindkettőt nagy reményekkel kezdtem el. Azonban míg az egyiket halálomig imádni fogom, addig a másikat a pokolra kívánnám. Hogy melyikről mi a véleményem, az lejjebb kiderül, de azt elárulom már most, hogy Takami Kósun híres regénye, a Battle Royale és Murakami Rjú könyve, a Casting fog ma egy nagyon őszinte cikket kapni a blogon.

Kezdjük is az előbbivel, hiszen ez volt az, amit hamarabb olvastam. Talán néhányan már hallottatok a Battle Royale-ról, amit gyakran látni azzal a jelzővel ellátva, hogy "olyan, mint az Éhezők Viadala". Nagy tévedés ez, hiszen ez a könyv előbb volt, mint Collins története, sőt, ő maga be is vallotta, hogy olvasta és inspirálta a japán szerző története. Persze az alaphelyzettől eltekintve nincs sok közös a két sztoriban. A Battle Royale oldalain megismerkedhetünk egy diktatórikus, ázsiai állammal, aminek egyik rendelkezése, hogy a középiskolai 3. évfolyamok közül kiválasszanak egy osztályt, aminek diákjait aztán egy előzőleg kiürített helyen (sziget, börtön, stb.) egymásnak uszítsák. A gyerekek célja a túlélés, de csak egy maradhat - ehhez viszont mindenképpen ölni kell, vagy különben ők halnak meg. A Battle Royale egy 700+ oldalas vérözön, melyben csak úgy hullanak a szereplők, és jobb, ha nem is keresünk kedvencet, mert bizonyára hamar kilép majd a történetből. Vagy ha nem, annál jobban fog fájni a távozása. De a széles skálán mozgó elhalálozási módokon kívül, melyek rendkívül részletesen vannak leírva, jóval többet is kapunk a könyvtől.

Karantén-könyvek #2

Eredetileg egy posztba terveztem a mostani könyveket az előzőekkel, de rá kellett döbbennem, hogy akkor maratoni hosszú lenne, és valószínűleg senki sem olvasná el. Ez a két felvonás azért is jó, mert legalább posztolok még a blogra, és talán kapok ihletet a következő témámra. Na és persze, remélem, hogy ha esetleg az első ajánlásomban nem találtál neked megfelelő könyvet, akkor ebben majd fogsz.
Korábban kicsit elmerültem a trilógiákban, illetve sorozatokban, ma azonban inkább önálló kötetekről lesz szó. (Természetesen vastagságra itt is lehet számítani...)

Karantén-könyvek #1


Ó, igen, élek még, akárcsak az oldal, amit bár írás szempontjából elhanyagoltam, karbantartóként igencsak sokszor felnéztem rá. Sok apró változtatáson esett át a FOTOSZINTÉZIS, egyes cikkek, fanficek törlésre kerültek, a képek a legtöbb helyről ki lettek cserélve, illetve a menüpontokon és azok tartalmán is szerkesztettem. Könnyen meglehet, hogy később még alakítok a dolgokon, de most egyelőre elégedett vagyok, és így egy fokkal szívesebben adok életjelet magamról.
Az utóbbi időben sokat gondolkodtam, milyen bejegyzéssel térhetnék vissza, és már el is kezdtem egy posztot, amit április végén raktam volna ki, de teljesen elment tőle a kedvem. Azonban feladni semmiképpen sem akartam, így hát itt vagyok, és köszönöm szépen, ha Ti is!
A nehéz helyzetre való tekintettel, ami most mindenkit érint a világon, összegyűjtöttem pár olyan könyvet, amiket érdemes lehet elkezdeni otthon töltött időnk alatt. Egy könyv képes teljesen elvarázsolni, beszippantani magába, és amíg lapjain kalandozunk, személyiségünk is változik, gazdagodik. Számomra mindig mentőöv az olvasás, bármin megyek is keresztül, és ugyan nem vagyok egy nagyon kijárós típus, bizonyos idő után én magam is rosszul voltam a karanténtól. Biztosan esett már mindenki egy kicsit is kétségbe emiatt az egész helyzet miatt, ezért is szeretnék segíteni az ajánlásaimmal, amik talán egy kis vidámságot  csempésznek az egyhangú napokba.

5 kedvenc könyvem 2019-ből


Talán ez volt a második év, hogy tudatosan olvastam, de imádtam, és még mindig megvan a lelkesedésem, ami az elején elindított. Jövőre szeretnék túltenni az idei teljesítményemen, azonban ez még várat magára, most inkább tekintsünk vissza az elmúlt 12 hónapra.
Egy teljes év, tele könyvekkel, könyvek által megteremtett világokkal, történetekkel, kalandokkal. Bárkiben felmerülhet a kérdés, hogy na de melyek voltak a legjobbak? A blogon is, ha jött egy könyves poszt, temérdek különböző hangvételű véleményt írtam olvasmányaimról. És persze ezek is fontosak, viszont melyik kötetekről gondolom, hogy felejthetetlenek, varázslatosak, és természetesen, amiket többször is elolvasnék? Mert lássuk be, csak az igazán nagy kedvenceinket vesszük újra és újra kézbe, máskülönben mi értelme lenne az egésznek?