Legjobb könyv, amit eddig 2020-ban olvastál
Van egy olyan érzésem, hogy csak egy kötetet kéne választanom, de mindannyian tudjuk, hogy ez lehetetlen feladat. Ennek fényében büszkén sorolom fel a Maddaddam-trilógiát (Margaret Atwood), a Battle Royale-t (Takami Kósun), az Urak és Játékosokat (Joanne Harris), valamint a Cujót (Stephen King). Ezekről kivétel nélkül mind írtam a blogon, szinte már lerágott csontnak számítanak.
Legjobb folytatás, amit eddig 2020-ban olvastál
A Maddaddam-trilógia harmadik része, azaz a Maddaddam még az első résznél is jobban tetszett. Gyönyörűen ívelt a történet, ezzel a kötettel pedig tökéletesen ért véget ez a hatalmas, nagyszabású sztori, melynek befejezése után komolyan nem tudtam mit kezdeni az életemmel.
Egy új kiadás, amit még nem olvastál el, de szeretnél
Nem szoktam az újdonságokat nézegetni, olyan ember vagyok, aki bemegy a könyvesboltba, és a választékból szemezi ki azt, ami érdekli, nem törődve a kiadás évével. Azonban persze nem tudom elkerülni a híreket az új könyvekről, és azok a borítók, amik élőben megragadnák a figyelmemet, természetesen digitálisan is hatnak rám. A most felkapott Mák háborúk igazán csak a közelmúltban megjelent második része miatt került a látóterembe, és mélyebben tanulmányozva a fülszövegét mindkét könyvnek, igazából megjött a kedvem a beszerzésükhöz.
Legjobban várt megjelenés az év második felében
Nemrég láttam, hogy új Atwood könyv jelenik meg magyarul a Jelenkor gondozásában (megint csak csodaszép borítóval egyébként), október (?) körül. Azt mindenképpen szeretném a magaménak tudni.
Legnagyobb csalódás
Murakami Rjú már korábban kivesézett Casting-ja nem csak a félév, de életem nagy csalódása is egyben. Emellett még a régi szép időkben, amíg tartott a tényleges suli, a kötelezőként olvasott Ember tragédiája Madách Imrétől számomra szintén elszomorító volt; leginkább a régies nyelvezet miatt, aminek köszönhetően hiába néztem a sorokat, nem tudtam, mi a fene történik.
Legnagyobb meglepetés
Nem vagyok képregény rajongó, gyerekkoromban olvastam egy párat, és mindig úgy voltam vele, a könyv jobb, mint a képregény, ám tavasszal próbát tettem a Locke&Key-jel (Joe Hill & Gabriel Rodriguez), és fantasztikus volt. Nem azért volt meglepetés, mert tetszett, hiszen úgy ültem le elé, hogy élvezni akartam, és meg is kaptam a szórakozást, inkább az szokatlan, hogy egy képregényről beszélünk, amit én mindig elleneztem. Amikor elkezdődött az év, ha azt mondják, olvasni fogok egy ilyet, valószínűleg megfájdult volna a hasam a nevetéstől. De nem csak, hogy tetszett a történet, egyenesen imádtam, és legnagyobb kedvenceim közé is bekerült.
Új kedvenc író (debütáló vagy csak számodra új)
Egyértelműen Stephen King, nincs is tökéletesebb válasz erre a pontra. Nem tudtam, hogy nekem kell ez a férfi, azonban megcáfolt engem az élet, azóta pedig szépen gyűjtögetem a könyveit, és büszkébb nem is lehetnék 2020 legjobb felfedezettjére, erre a csodálatos emberre. Nem csak, hogy zseniális író, de egy igazán sokoldalú, humoros és intelligens valaki is egyben, és ha a szeretetem szökőár lenne, már elöntöttem volna egy teljes kontinenst. Végérvényesen függő lettem, álmom, hogy kiolvashassam minden történetét.
Legújabb fikciós crush
Nem szoktam crusholni könyves karaktereken... azt hiszem. Vagy legalábbis nem nagyon volt még rá példa, esetleg olyan példa, ami igazán mély nyomot hagyott volna. Viszont Kingnek hála egy csomó gyerek karaktere tetszett meg, az viszont furcsa lenne, ha ők bejönnének, szóóóval. De most, hogy így jobban belegondolok, Rufus a Locke&Key-ből különösen a szívemhez nőtt, és ő még nem is annyira fiatal, hogy pedofilnak sorolhassanak engem be, bár nem tudom... hogy a crushom lenne-e? Mondjuk, ha elhívna randira igent mondanék, akkor ez azt jelenti? Na jó, lépjünk tovább szerintem. :D
Legújabb kedvenc karakter
A legújabb gondolom a legutóbbira utal, akit megszerettél. Ilyen szempontból Mark Petrie a Borzalmak Városából (Stephen King). Egy okos, érett, talpraesett kisfiú, aki bátrabb volt mindenkinél, és egyszerűen csak szeretni tudtam, és talán csak Jimmy-nek a Maddaddam-trilógiából tudtam ennyire drukkolni, hogy maradjon életben.
Könyvek, amik megsirattak
Ritkán szoktam könyveken sírni, persze volt egy-kettő, ami kivételt képezett, ám ezek régebben történtek, nem aktuálisan. A félévben, ha határozott Tami-féle tátott szájjal történő bőgés nem is történt, könnycseppeket hullajtottam el a Locke&Key végén. Valamint a Talákozás Góbival (Dion Leonard) elég nyomasztó volt egyes részeken ahhoz, hogy elszoruljon a torkom, de ha filmen látom, valószínűleg a nagyobb ingerfaktortól a sírás nem lett volna megfelelő kifejezés a bömbölésem körbeírásához.
Könyvek, amik boldoggá tettek
Nagyon sokat nevettem a Harry Potter-sorozat (J. K. Rowling) első két részén (nem mintha, a többiben nem lettek volna emlékezetes pillanatok, de ahogy haladunk a részekkel, úgy lesz a sztori is egyre komolyabb egyértelműen). Valamint ne ítéljetek el, de nekem iszonyatosan vicces volt a Cujo is, persze nyilván nem a véres jeleneteknél, de a karakterek szövegei egyszerűen csak humorosak voltak - nyilván még a teljes katasztrófa előtt -, és annyira éreztem bennük Kinget, aki ugyanilyen szellemes minden interjúban és beszélgetésben, amiben valaha részt vett.
Kedvenc adaptációd, amit idén láttál
Nem 2020-ban láttam, de most olvastam el a Szabadság útjait (Richard Yates), ami a legtisztességesebb adaptáció, ami valaha ezen a bolygón készült. A film teljes mértékben lenyűgözött anno, a könyv pedig ugyanazt adta, amit valamikor a film. Meglepődtem, hogy a rendező ennyire hűen teremtette meg a lapokon lévő történetet, de kétségkívül a kedvenc könyv-film párosom lett ez a sztori, az a kettős, ami közül tényleg nem tudnék dönteni, melyik a jobb.
Kedvenc ajánló/értékelés, amit idén írtál
Nem nagyon posztolgattam 2020-ban (eddig) a blogra, ugyanakkor tény, hogy az a kevés bejegyzés zöme is könyvekről szól, ezért illene választanom valamit, nem igaz?
Igazából nem vagyok kifejezetten megelégedve vele, szerintem nem adtam át jól a mélységeit a történetnek, de legalább összehoztam egy írást a Battle Royale-ról, ami előtte nem sikerült a Szabadság útjaival, pedig eredetileg arról is voltak mélyen szántó gondolataim, amiket publikálni akartam.
A leggyönyörűbb könyv, amit vettél vagy kaptál eddig az évben
Nem tudom, hogy a kérdés borítóra vagy magára a történetre kíváncsi, szóval íme mindkettőre a válasz: Borítója Stephen King Az-jának egyszerre esztétikus, ötletes és vérfagyasztó is. Azonban miután felraktam nagy büszkén a polcomra, pár óra után, amíg végig éreztem, hogy a bohóc bámul engem, inkább eltakartam valami dísztárggyal.
Történetet tekintve a Watership Down (Richard Adams) az, ami örökre a legszebb könyvként szerepel majd a szívemben. Drága édesanyámtól kaptam angolul, illusztrált kiadásban, és majd szeretnék erről a könyvről részletesebben is mesélni egy külön posztban, mert tényleg nem lehet róla csak pár sort mondani.
Milyen könyveket kell még elolvasnod év végéig?
Ez csak egy rövid lista azokról a kötetekről, amiket jelen pillanatban a leginkább el szeretnék olvasni, illetve, amiket még januárban beterveztem, hogy 2020-ban mindenképpen kezembe veszem komolyabban. Ez a felsorolás nem teljes, mert számtalan könyvvel szeretnék foglalkozni, amik több/kevesebb ideje várják a sorukat, de az alábbiak a legégetőbbek és legfontosabbak.
J. K. Rowling - Harry Potter és a Félvér Herceg- J. K Rowling - Harry Potter és a Halál Ereklyéi
Celeste Ng - Amit sose mondtam elErnest Hemmingway - Az öreg halász és a tenger- Margaret Atwood - Alias Grace
- Margaret Atwood - Testamentumok
- Moskát Anita - Irha és bőr
Stephen King - A ragyogásStephen King - Álom doktorJü Hua - Kína tíz szóbanRichard Adams: Watership Down
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése