Hamar eltelt ez a hét, és még mindig kicsit hihetetlennek tartom, hogy én tényleg vállalkoztam erre az eseményre, melynek keretin belül 7 napon át a megadott kritériumoknak megfelelően olvas az ember - persze igazából az a lényeg, hogy minél több könyvet vegyünk a kezünkbe, a témák csak amolyan kedvcsinálók, amik segíthetnek azoknak, akik esetleg nem tudják, mivel kezdjenek, illetve a versenyszellemű olvasóknak egy kreatív küldetés, amit teljesíthetnek. Én különösebben egyik csoportba sem tartozom, mindig van mit olvasnom, általában pedig az adott könyv befejezése után döntöm el, mi lesz a következő kötet. Korábbi próbálkozásaim, amikor megkíséreltem hasonló challenge-eket véghez vinni, csúfos kudarccal végződtek, így elengedtem a dolgot, mondván, hogy amolyan szabadúszó olvasó vagyok. Furcsa érzés volt, hogy ezért most ennyire megjött a kedvem a The Reading Rush-hoz, és még jobban meglepődtem magamon, hogy mennyire komolyan vettem. Ha nem is zártam "tökéletes" eredményekkel, akkor is jó élmény volt ez így elsőre, és érdeklődve várom a legközelebbi ilyen lehetőséget.
Az alábbiakban megtudhatjátok, hogyan teljesítettem a kihíváson, miket olvastam ki a tervezett könyveim közül, miket nem, melyik, hogyan tetszett, és, hogy összességében milyen tapasztalat volt az esemény, miben hatott rám.
Amber
Egy könyv, aminek a borítója passzol a születési köved színéhez / Egy könyv, olyan műfajban, amiben mindig is többet akartál olvasni
⤷ Joanne Harris: Csokoládé ?
Utolsó nap vágtam bele, csak hogy legalább el legyen kezdve, hiszen az is valami, ráadásul mindenképp akartam ezzel a sztorival foglalkozni. 60 oldalig jutottam, de már ennyiből is lehetett érezni az írónő varázslatos stílusát, ami azonnal beránt a sztoriba. Eddig elég sok kérdés fogalmazódott meg bennem, amik miatt kíváncsi leszek, mi kerekedik ki a történetből, illetve amire vevő lennék - és úgy néz ki, meg is valósul -, az a jó öreg, kisvárosi botrány, ami valahogy mindig fajsúlyosabb, mintha egy metropolisban lennénk. Szóval jöhet minden, pletyka, intrika, pártokra szakadás, a gyilok mellett ezért élek még. Remélem, lesz ebben bőven részem a könyvben.
Egy könyv, aminek a címe határozott névelővel kezdődik
⤷ Luca D'Andrea: A gonosz maga メ
Ezt a könyvet áldoztam be a teljes ignorálás lehetőségének, ugyanis szerettem volna a rövidebbekkel haladni az elején, így viszont elértem, hogy erre már semmi időm nem maradt. Annyira igazából nem bánom, a választottak közül ez volt az, ami legkevésbé érdekelt, holott tudom, hogy egyszer úgyis kézbe veszem - de ez a pillanat sajnos nem most jött el.
Egy könyv, ami egy már általad látott filmet inspirált
⤷ J. K. Rowling: Harry Potter és a Félvér Herceg ?
Sajnos nem sikerült kiolvasnom a könyvet, viszont sokat haladtam vele, és már a történet felénél járok, ami szintén nagy előrelépés - a sztori is jobban beindult, nekem is több kedvem lett a folytatásához, úgyhogy lényegében elégedett vagyok az eredményemmel.
Az első könyv, amit megérintesz
⤷ John Steinbeck: Lement a Hold ✓
Ez a történet volt a legrövidebb mind közül, ezért úgy éreztem, jó kezdő löketet fog adni még rögtön a kihívás elején - és így is lett. Ahhoz képest, hogy viszonylag tartottam tőle, mert évekkel ezelőtt egyszer már elkezdtem, de valahogy nem fogott meg, és félbehagytam, most könnyen magával ragadott, és számos érdekes gondolatot felvetett, amin élvezettel csámcsogtam el. Steinbeck véglegesen meggyőzött, és így már a vaskos Érik a gyümölcshöz is sokkal több kedvem van. Anno az Egerek és embereknél, valamint a Szerelem csütörtöknél még puszta véletlennek tudtam be, hogy tetszettek ezek az írások, de a Lement a Hold a harmadik a sorban, ami ékes bizonyítéka annak, mennyire jól ismerte az embereket az író, mennyire szépen tudta ábrázolni őket. Szomorkás hangulat, amiben néha-néha felüti a fejét a humor, és azok az igazi, szinte már kézzel fogható karakterek, akik pont úgy, mint mi, mindig remélnek. Egyszóval nagyon tetszett, megérte elolvasni.
Egy könyv, amit csak házon kívül olvasol
⤷ Miriam Toews: Nők beszélgetnek ✓
Második könyvemnek alapvetően a Nemes teremtményeket akartam elkezdeni, de kedden olyan gyönyörű idő volt, egy szem felhő nem volt az égen, úgyhogy nem volt más választásom, mint kitelepedni a napra ezzel a kötettel, amit a kihívás miatt csak házon kívül olvashattam. Ha ez a kritérium nem lett volna, még aznap kiolvastam volna, de így várnom kellett, mert miután megjelentek a szúnyogok, illetve kellően leizzadtam, nem volt különösebb kedvem még kint ülni. Viszont, mindenképpen hasznos volt kihasználni a szép időt, amúgy is rég volt alkalmam napozni, így sikerült visszaszereznem némi színt, továbbá ezzel kipipálhattam azt a célomat is, hogy lebarnuljak a nyáron.
Na de, magáról a könyvről se feledkezzünk meg. Tetszett, hogy nem voltak benne gondolatjelekkel megszakított párbeszédek, és, hogy tulajdonképpen 2 nap eseményeit figyelhetjük meg, tehát eléggé magával ragadó volt maga a történet, hiába alapvetően egy komolyan megfontolódó döntés köré épült. A könyvben megjelenő nők mind nagyon különlegesek voltak számomra, azzal, ahogy látják a világot, és hogy mit gondolnak magukról. Érdekes bepillantás volt ez a kolóniák elzárt, szinte már hihetetlen életébe (hiszen, aki nem tapasztal mást soha, az nem is tudja, mennyire rossz az, amiben épp vannak). Összességében az egész könyv egy nagy brain storm, de épp ezért jó, mert csak kapkodjuk a fejünket, hogy egy jó felvetésre mit szól majd a többi.
Szintén nekiláttam már egyszer a kötetnek, szintén nem jókor, most azonban igazán tetszett, örülök, hogy szakítottam rá időt.
Egy könyv, ami nem azon a kontinensen játszódik, ahol élsz
⤷ Han Kang: Nemes teremtmények ✓
Féltem, hogy nem tudom majd kiolvasni ezt a könyvet, de végül olyan magától, olyan természetesen jött az, hogy csak leülök és olvasom, hogy mégiscsak belefért a hétbe. Han Kang nyers, de gyönyörű stílusa itt is végig jelen volt, ráadásul a tény, hogy megtörtént események alapján született meg a könyv, csak még súlyosabbá tette az élményt. Ennek ellenére a kezdet nehéz volt, annyira tudni akartam, ki kicsoda és ki, kinek a kicsodája, de ez a fejezetekkel haladva egyre tisztább lett. A végére nem bírtam magammal, és sírtam, amennyire csak lehetett úgy, hogy ne keltsek fel vele senkit. A sok szenvedés átcsapott abba a mindent elsöprő szomorúságba, ami engem is magával ragadott. Azt gondolom, olyan könyv ez, amit mindenkinek olvasnia kéne, attól függetlenül, hogy érdeklődik-e Ázsia iránt, hiszen, ahogy Han Kang is írja, Kvangdzsu esete máshol is megtörtént már.
Nekem személy szerint jobban tetszett, mint a Növényevő, egy igazán fontos könyvnek tartom, ami a kedvenceim közé is felkerült. Habár nem éltem át azokat a fájdalmakat saját magam, amit a koreai emberek, biztos, hogy én sem felejtem még el a leírtakat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése