Szívfájdalmak: könyves várólista, ami sosem lesz rövidebb

Mióta elkezdődött az iskola, egészen pontosan 3 könyvön vagyok túl, ebből kettő kötelező volt (az más kérdés, hogy amúgy még tetszettek is, a hangsúly azon van, hogy nem magamtól választottam őket), a harmadik pedig egy hatalmas csalódás, tehát olvasás terén nem ez volt a legjobb időszakom.

Azonban, hiszek abban, hogy már csak azzal is sokat érhetünk el, ha problémáinkról, terveinkről beszélünk, vagy jelen esetben írunk, mert így rendszereződnek a gondolataink, és sok mindent megtudhatunk magával a témával kapcsolatban, illetve magunkról egyaránt. A szavaknak erejük van.

Korábban összeírtam már egy nyúlfarknyi listát azokról a könyvekről, amiket még év végéig el szeretnék olvasni, és ha éppen egybeesik a választásom egy a felsorolásban részt vevő kötettel, akkor örömmel húzogatom ki azt, melyet már letudtam, de ez mindössze egy száraz halom volt címekből, én pedig szeretem kifejteni a gondolataimat, tehát most egy jóval hosszabb, el-elkalandozó várólista ismertetéssel fog bővülni a blog tartalma. Tartsatok velem!

jelmagyarázat: sima áthúzás = kiolvasva ; lila áthúzás = félbehagyva ; bordó áthúzás = update-kiolvasva 

MEGKEZDETT PÉLDÁNYOK, könnyekkel a szemükben néznek rám a polcról

Bea Johnson: Zero Waste Otthon ; Joanne Harris: Csokoládé ; Joe Hill: Szarvak ; J. K. Rowling: Harry Potter és a Halál Ereklyéi

A környezettudatossággal foglalkozó Zero Waste Otthon, melyet az a Bea Johnson írt, aki családjával együtt évente mindössze egy befőttesüvegnyi szemetet termel, bármennyire is érdekes, nem egy olyan olvasmány, amely leszögez a fotelbe. A felénél kicsit tovább jutottam, egyelőre itt meg is álltam, de szörnyen zavarna, ha nem fejezném be még 2021 előtt, hiszen még márciusban kezdtem el. Számos érdekes dolgot kiemeltem belőle, amik a későbbiekben hasznosak lehetnek számomra, de nem egy furcsasággal is találkoztam, amikkel egyáltalán nem értek egyet.

A Csokoládéba még akkor kezdtem bele, amikor a The Reading Rush-os hét volt. A való életben ez a csoki már rég megromlott volna, olyan szinten nem haladtam vele. Alapvetően érdekel a történet (az már kevésbé tetszik, hogy mennyi folytatása van, de sebaj...), de azt hiszem ez is a tipikus "még nem jött el az ideje" csapdájába esett, és így (egyelőre) teljesen elveszítette a érdeklődésemet. Azon gondolkodom, hogy a könyvjelzőt is kiveszem belőle, mert bár még újév előtt jó lenne befejezni, nem hinném, hogy erre sor fog kerülni.

És mind közül a Szarvakat sajnálom a legjobban, mert iszonyatosan érdekes a történet, a hangulata magával ragadó, a kreativitás csak úgy sugárzik belőle, pont, mint a Locke & Key-ből. Stephen King drága kisfiától ez a példány volt az, amit tényleg instant el akartam olvasni, hogy aztán a filmet is gyorsan megnézhessem. A főszereplő egyáltalán nem szimpatikus számomra, sőt, a többieket megismerve nagyon ők sem, de túl kíváncsi vagyok, hogy mi lesz még itt, hogy muszáj leszek rávenni magamat, olvassam tovább, akkor is, ha közben már más vizekre eveznék; megint csak, ki tudja, miért? (Végső soron mindig bebizonyosodik, hogy a könyv választja az olvasót, és nem fordítva.)

Az ominózus Harry Potter-sorozat utolsó részét múlt hétvégén kezdtem el, szóval még nincs ok a pánikra, hogy a levegőben fog lógni, kellően friss a motivációm még, de akkor is, ha belerokkanok, én bizony akkor is ki fogom olvasni. Ha pedig ennek eleget teszek, 2020 máris eredményesnek lesz mondható, hiszen most először fejezném be mind a 7 részt.

EMELT MAGYAR ÉRETTSÉGIS DARABOK*, kajánul vigyorognak, némelyik a faliórára mutogat, másik a naptáramra

Dosztojevszkij: Feljegyzések a holtak házából, A Karamazov testvérek ; Tolsztoj: Ivan Iljics halála, Feltámadás ; Bulgakov: A Mester és Margarita ; Szolzsenyicin: Ivan Genyiszovics egy napja ; Kafka: Az átváltozás, A per ; Gabriel Garcia Marquez: Száz év magány ; Kertész Imre: Sorstalanság

Ahogy már mondtam, mindig megfogadom, hogy többet olvasok az orosz irodalomból, mert annyira magával ragadó és mély, pont, ahogy szeretem. Ez nagyjából sosem valósul meg, kivéve néha, egy-egy röpke pillanatra. Hála a majd' három oldalas listának, amit fakton kaptunk, most itt az ideje szemezgetni az előbb felsorolt címek közül (lásd: első 6), hiszen ezzel nem csak az érettségiért teszek, de megismerhetek olyan műveket, amik amúgy is régóta érdekeltek.

Kafka felé úgy vonz engem valami, mintha a jó Isten tudná, hogy nekem ez kell. Mindig vannak ilyen könyvek az életemben - amikről viszonylag keveset tudok, de megmagyarázhatatlan szeretet érzek irántuk, mióta az eszemet tudom. Ugyanez igaz a Sorstalanságra is, a Száz év magányt pedig a legjobb barátnőm ajánlotta nekem még száz éve, úgyhogy itt az ideje, hogy együtt legyünk egyedül.

* Nem a teljes lista, csak egy pár kötet, ami perpillanat érdekel is.

A KÍSÉRTÉS MEGTESTESÜLÉSEI, csókokat dobnak felém és rám kacsintanak

Nádasdy Ádám: A vastagbőrű mimóza ; Roald Dahl: A fantasztikus Róka úr, Hugo és a csodaszer ; Patrick Süskind: Sommer úr története ; Misima Jukio: Egy maszk vallomásai

Nádasdy Ádámmal történő találkozásom sorsszerű volt. A Szakállas Neptunt novelláskötet mivoltja ellenére egy nap alatt kiolvastam, a Milyen nyelv a magyar?-ral legalább ilyen gyorsan haladtam, és ne kerülgessük a lényeget, imádtam mindkettőt. A vastagbőrű mimóza, akárcsak a Neptun, melegekkel foglalkozik, de itt nem fikciókat találhatunk, hanem konkrét cikkeket, esszéket. Ó, hogy hány hétvégén vettem én már a kezembe, hogy na most, de sosem volt rá elég időm a tanulás vagy más (kötelező) olvasmány miatt. Vétek lenne ezzel 2021-ig várni, a csontjaimban tudom, hogy olyan kötet lesz, amire örökké egy szép élményként fogok visszagondolni. (És, ha valóban így lesz, Nádasdy harmadik remekelésével kedvenc íróim közé is felkerül.)

A fantasztikus Róka urat konkrétan el is kezdtem, csak még aznap félretettem, hogy ez most így nem jó, de igyekszem minél hamarabb újra nekiállni, mert ez a történet közel áll hozzám. Szeretem a hangulatát, a karaktereit, a belőle készült film pedig még közelebb áll hozzám, de a könyv mégicsak egy teljesen más élmény. A közeljövőben megnézném, de előbb mindenképpen az eredetit fogom felfrissíteni. A Hugót nem hinném, hogy olvastam fiatalabb koromban, de ezúttal annak sem kegyelmezek, sőt, feltett szándékom a Boszorkányokat is kiolvasni, de előbb az első kettőt pipáljuk ki, nem igaz? Így is hosszú már ez a lista.

Patrick Süskind a Parfüm óta valami csodálatos emberként él a fejemben, noha nem nagyon tudok róla mást, nem is beszélve a munkásságáról. Fogalmam sincs, hogy azon és a Sommer úr történetén kívül jelent-e meg tőle bármi más magyarul. De, ki a kicsit nem becsüli... úgyhogy bár rövidke könyv ez, ami kelletti itt magát a polcomon, én alig várom, hogy felkerüljön a kiolvasottjaim közé.

És persze nem maradhat el egy csöpp Ázsia sem, ezúttal egészen pontosan Japán, az Egy maszk vallomásaival. Legalább 1 éve vártam erre a könyvre, mire most végre megkaparintottam, és így, hogy feltehetettem a többiek közé, határozottan érzem, hogy figyel engem. Mindketten arra vágyunk, hogy végre levegyem és felnyissam, elvégre benne van minden; lélektan, szexualitás, erőszak, és még ráadásul önéletrajzi is. Nagyon kíváncsi vagyok erre az emberre, hogy hogy élt, miket gondolt, miket tett. És bár millió meg egy fontosabb dolgom van, úgyis szakítani fogok rá időt, mert nem élhetek nélküle.