Giga-mega-nagy animés beszámoló ≫ NYÁR

Eltelt a nyár, ezzel pedig a fix szabadidő lehetősége is. 12.-be lépve kizárt, hogy bármiféle komolyabb kikapcsolódást meg tudnék majd engedni magamnak, ezért egy ideig le kell mondanom a sorozatokról. Azonban nem szabad ácsingózni a múltért, hanem hálásnak kell lenni érte, amiért számos lehetőséget adott. Ennek fényében, itt van a korábban beígért összegzés az előbbi 3 hónap anime-élményeiről, amikbe korábban nagy (vagy épp kicsi) lelkesedéssel vetettem bele magamat. Ilyen-olyan arányban teljesítettem is a célkitűzésemet, azaz, rengeteg sorozattal kerültem kapcsolatba, és akár kellemes volt a találkozásunk, akár nem, örülök, hogy megtettem ezt a lépést. Sokat segített abban, hogy a jövőben nagyobb magabiztossággal tájékozódjak az animék terén, rádöbbentett, milyen műfajokat szeretek és milyeneket nem. Tudatosabb lettem általuk. Sajnos, volt olyan is, amikkel nem tudtam szerencsét próbálni, de róluk továbbra sem mondok le, mindenképpen folytatni fogom a keresgélést.

Írjátok meg kommentben, hogy Ti milyen sorozatokat néztetek a nyáron, és azok hogyan tetszettek! (Különösen, ha épp arról a listáról választottatok volna - lásd ez & ez -, amiket én itt közzétettem május végén.)

Sok sikert kívánok mindenkinek az új évszakban is, legyetek jók!

Amber

AMIKET VÉGIGNÉZTEM:

Given

Szép volt, jó volt, elég volt. Klisék mindenütt, valamint a grafika is lehetett volna sokkal jobb bizonyos helyzetekben. Nem nézném meg újra semmiképpen, de az tény, hogy voltak nagyon vicces jelentek, és olyan humorral találkozhattam, amit más animében még nem láttam felhasználva, ez pedig különösen elnyerte a tetszésemet. Éppen annyi részt érdemelt a sztori, ahányat az alkotók összehoztak, így végül is nem haragszom rá, de nem hagyott maradandó élményt bennem pár színfolton túl.

Ajin (1. évad)

Érdekes volt a koncepció és a képi világ, ami egyes jelenteknél és karaktereknél kifejezetten jól nézett ki, másoknál viszont szörnyen nevetségessé tette a létezésüket. Mint kiderült, második évad is van, amiről nem tudom, mennyire foglalkozik komolyabban az eredeti főszereplővel, de tény, hogy az indításban viszonylag hamar elkanyarodtunk a kiindulóponttól. Ez némi hiányérzetet keltett bennem, nem különösebben kedvelem, amikor egy sztori ilyen fordulatot vesz, azonban, láss csodát, az utolsó két rész tökéletesen felöleli a dolgokat, és megváltoztatta az alapvetően negatív véleményemet. Az opening amúgy király volt, illett benne minden az anime hangulatához, sőt az egyes jelentekben feltűnő dallamok is kellően nyomasztóvá, sötétté tették az eseményeket. A haladás érdekében még nem foglalkoztam a folytatással, de érdeklődve vágok majd bele a közeljövőben.

Ping Pong - The Animation

Na, erről beszélek! Gyönyörű grafika, izgalmak, érzelmek, egy rakat érdekes karakter és persze humor. Nagyon szerettem ezt az animét, szorosan a szívemhez nőtt. Élveztem minden pillanatát, és újra jól fejbe vágott a tény, a sportbéli sikerek mennyire nem csak a fizikumon alapszanak. Csodás történet volt ez bámulatos köntösben, nem fogom sohasem elfelejteni, abszolút bekerült a kedvencek közé.

Kagewani (1. évad)

Szemet gyönyörködtető élmény volt a dizájnja a sorozatnak, igazán üdítő látvány volt a sok sablonos kinézetű anime után. Mivel rövid epizódokkal operál a széria, ezért gyorsan haladtam vele, nem mellesleg pedig bár alapvetően ijesztő esetekből áll össze az évad, az, hogy nem fogták terjengősre elviselhetővé tette a félelem-mennyiséget. Ennek köszönhetően nem rettegős a hangulat, inkább csak borzongós, hiszen nincs bő lére eresztve a szörnyek terrorja az emberek felett, és sok esetben nem is halnak meg hőseink, aminek kifejezetten örültem, mert néha igencsak rizikós helyzetekbe kerültek. Összességében érdekes sorozat volt, biztosan vetek egy pillantást a folytatására is.

Ito Junji: Collection

Érdekes kis gyűjtemény volt ez a sorozat. Voltak lapos, unalmas epizódok, néhány kifejezetten gusztustalan, de akadt egy-két izgalmas és valóban ijesztő is. A megoszlott arányok ellenére nekem kifejezetten tetszett az anime, a hangulatot tökéletesen megalapozta az opening és az ending, az érdeklődést pedig fenntartotta a stílus, amiben készült (A történetet megalapozó részek igencsak átlagosan lettek, de az őrület bemutatásában remekel az anime.). Új kedvenc karakterre is szert tettem, aki szerintem bár egy kevés alkalommal felhasznált (szám szerint 3) emberke, mégis hihetetlenül mély és órákon át tudnám elemezgetni, miért bírom - az más kérdés, hogy semmi vágyam összetalálkozni vele a való életben, de képernyőn iszonyúan tetszik. Souichi mellett pedig még számos ijesztő, azonban elgondolkodtató karakter felvonul az anime során, amiért érdemes volt a végéig maradni.

Dakaretai Otoki 1-i ni Odosarete Imasu

Meglehetősen nevetségesen kezdődött, nem tudtam komolyan venni - szerintem nem is volt ilyesmi célja a készítőknek -, mégis kíváncsi voltam, mi fog még történni, és szerencse, hogy kitartottam. Egyáltalán nem egyedi a sztori vagy a kivitelezés, ugyanakkor nem mondanám rossznak. A kezdeti komolytalanság hamar elmúlt, és igazán csak az utolsó epizódra tért vissza, amikor elült a vihar - szóval az anime nem maradt sekélyes a fiú x fiú párkapcsolat témájának terén, elég jól be voltak mutatva a hátrányai ennek a dolognak, főleg, hogy nem átlagos emberekről, hanem hírességekről beszélünk. Jót szórakoztam rajta, bár új dolgokat nem mutatott, de legalább kikapcsoltam egy időre és sikerült megszeretnem pár új karaktert és shipet. Pontosan azt adta, amire számítottam, se többet, se kevesebbet.

AMIKET FÉLBEHAGYTAM:

Ranpo Kitan: Game of Laplace

Szívem szerint még addig sem néztem volna, amíg, ugyanis az első két rész annyira kiborított, hogy komolyan azt hittem, agyvérzést kapok. Sokat markolt, keveset fogott, azt a minimális mennyiséget is logikátlanul csomagolta. A karakterek idegesítőek, a bűnügyeknek nagyobb a füstjük, mint a lángjuk, ráadásul a semmi nyomból derül ki az igazság úgy, hogy a folyamatot konkrétan nem látjuk. Egyetlen pozitívumnak azt a zenét tudnám felhozni, amit a nyomozás során hallhatunk, illetve a kreatív kivitelezését a hullák boncolási eredményének bemutatására. Szórakoztató, üdítő húzás volt mindkettő, de ezektől eltekintve ez az anime egy értékelhetetlen káosz.

Parasyte - the maxim

Izgalmas, minőségi sorozatnak indult, de még a fele előtt meguntam egy csöppet, így fontolgattam a félbehagyását és végül győzött is ez a gondolat, tekintve, hogy nem okozott nekem álmatlan éjszakákat, hogy vajon mi fog történni. Amit a legjobban sajnálok, hogy alapvetően tényleg nem volt semmi baj a sorozattal, csak hamar és túlságosan ellaposodott, és így semmi motivációm nem maradt a folytatásra. Talán egy szép napon újra adok neki egy esélyt.

Haikyuu!! (2. évad)

Noha igazán izgalmas csak innentől lesz a sorozat, valahogy elment a kedvem tőle még a 10. rész körül. Egyre inkább háttérbe szorult a többi animétől, amiket nézni akartam, már csak azért is, mert ezt korábban már láttam. Igazán sajnálom, hogy nem fejeztem be 2. alkalommal is, de azt hiszem, ez pont olyan, mint hogy év elején elterveztem, újra kiolvasom a Soseholt, de annyi más érdekelt még, hogy nem ez lett a legfontosabb küldetésem.

Kekkai Sensen

Megnéztem belőle 1-2 részt, és bár kellően érdekes volt a világ, amiben a történet játszódik, annyira nem fogott meg, hogy komolyabban foglalkozzak vele. A főszereplő hihetetlenül idegesített, hogy egyfolytában csukva volt a szeme, amiről igaz, később kiderült, hogy okkal, mégis, vizuálisan ez istentelenül zavaró. (Arról nem is beszélve, hogy más animékben is vannak ilyen húzások, általában öregembereknél. Számomra ez teljesen érthetetlen és indokolatlan.) Nem hiszem el, hogy nem lehetett volna ezt máshogy megoldani, mondjuk egy napszemüveggel, vagy valamivel. Hiszen, ha így vesszük, konkrétan a gyerek vakon mászkál a városban. Lehet, hogy ez nem egy nagy indok arra, hogy félbehagyjam a sorozatot, de őszintén, engem idegesített, és nem fogom magam kínozni még egy ilyen, úgymond triviális dologgal sem.

AMIK MÁR NEM ÉRDEKELNEK ANNYIRA:

18if

GeGeGe no Kitaro

Angolmois - Genko Kassenki

Chaos; Child

B: The Beginning

Persona5: The Animation

Tate no Yusha no Naragari

Boogiepop and others

AMIKKEL KÉSŐBB FOGLALKOZOK MAJD:

Tsurune: Kazemai Koko Kyudo-bu

Land of Loutorious

Aldnoah. Zero

Devilman Crybaby

Yakusoko no Neverland

Dororo

Lupin the III: Mine fujiko no uso

Banana Fish

Lupin III - Goodbye Partner

Lupin the IIIrd: Jigen Daisuke no Bohyo

Lupin III - L'avventura italiana 

Lupin III: Part 5