22 klasszikus 2022-re: tervek

Idén rengeteg klasszikussal bővült a könyvtáram, hogy elősegítsék a sikeres emelt magyar érettségit, azonban nem csak az alkalom előtt, de utána sem volt motivációm, hogy ezzel a rengeteg kötettel foglalkozzak. Mivel rosszul érezném magam, ha semmibe lennének véve, ezért kitaláltam - elsősorban magamnak - egy kis kihívást a jövő évre; el fogok olvasni 22 klasszikust 2022-ben. Ezzel nem csak a saját könyveim olvasottságát emelem, de egyben megismerhetek történetek, amik kiérdemelték a nevüket. Hogy a lelkesedés nagyobb legyen, és hogy ne vesszen el az érdeklődésem a felénél, létrehoztam egy tényleges kihívás formájában ezt az ötletet a moly.hu felületén. Aki esetleg szeretne csatlakozni, azt szívesen várom, azonban a mai bejegyzésben csak elhozom a kiválasztottjaimat, akikről legközelebb majd 2022 decemberében írok, hogy láthassátok, hogy sikerült teljesítenem ezen a kis eseményen.

A listámat igyekszem elárasztani jelöltekkel, hogy ha esetleg valamelyiktől elmenne a kedvem, akkor se legyen baj. Épp ezért, itt most több címet sorolok fel, mint amennyi a minimum, és ki tudja, talán ezzel Titeket is inspirálhatlak, hogy szemezgessetek a könyvek közül, és meghozzam a kedveteket, hogy ne hanyagoljátok el a klasszikusokat sem.

My Little Terrarium » miniajánló

Apró terráriumokban színes növénykék és imádnivaló állatkák, akik arra várnak, hogy pár finom falattal megszelídítsük és meggyőzzük őket, hogy érdemes nálunk lakniuk. Kell ennél több? Igazából, ha ez nem is lenne elég esetleg, a My Little Terrarium applikáció még sok mást is nyújt, ezzel elérve azt, hogy a képernyőhöz ragadjunk.

Életjel

 Igen, ez az, aminek látszik; egy poszt tőlem. A még élő és lélegző verziómtól. Nem is fogok mentegetőzni, ha volt is időm, azt másra fordítottam, nem a blogra, hiszen nagyon ötleteim sem voltak, miről írhatnék. Pontosabban volt egy pár, de annyira nem ragadtak meg, hogy végül is megvalósuljanak. Szívesen mondanám, hogy újult erővel visszatérek, de igazából én sosem éreztem, hogy elmentem volna. Nem hagytam itt ezt a helyet. Még mindig szeretem a FOTOSZINTÉZISt, pedig idestova 4 éve létezik. Őszintén nem hittem volna, hogy ennyire kitartó leszek benne. Igaz, nem posztolok mindig, de a puszta tény is megnyugtat, hogy van egy hely, ahova bármikor írhatok. Bocsánat kéréssel tartozom, főleg azoknak, akik rendszeres tartalmakra vágynak tőlem (mégis ki van még itt, de komolyan? :D ), de én is ember vagyok, úgyhogy nem erőszakolom meg magamat azzal, hogy kényszeresen csináljak valamit, ami szeretetből indult. A lényeg, hogy most itt vagyok. És a lényeg, hogy következő alkalommal is itt leszek. Tervezem a régi ötleteim újjá formálását, hogy vállalható formában kikerüljenek végre. Tervezem, hogy posztolok az olvasmányélményeimről, ezúttal nem egy válogatás, hanem rendes kritika/értékelésként. Tervezem, hogy beszámolok a végzős évem tapasztalatairól, hogy milyen volt az érettségi, hogy éltem meg, miket tanácsolok azoknak, akik még előtte állnak. Egy szóval, bőven van megosztani valóm, ugyanakkor szeretnék a valóságban is élni, tapasztalatokat szerezni - már csak azért is, hogy az újdonságokat itt (is) elmesélhessem. Most, hogy nem sokkal az eredményhirdetés előtt vagyok, kicsit izgulok, ugyanakkor van bennem egy különös kis boldogság, hogy nincs több gimi. Ez már más. És élvezem ezt, élvezem az életemet. Még ha nem is jön össze az egyetem (ne legyen így!), akkor is más lesz minden, és ez örömmel tölt el. Ijesztő is egyben, persze, de készen állok bármilyen kalandra. Ezért remélem, hogy a ritkás életjelek ellenére is velem maradtok, kísértek engem ezen az úton!

Elég szegényes egy ünneplés ez a blog 4. születésnapjára, főleg, hogy még júniusban volt, mindenesetre nekem hatalmas öröm újra írni, még ha a soraim kuszák is és nem nagyon vezetnek sehova. A szentimentalizmusom valószínűleg az izzasztó nyárból fakad, abból az évszakból, amikor végignézek azon, mennyi minden történt, és kíváncsian várom, mennyi minden fog még. De jöjjön most egy kis kérdőív, ha már ennyi éve itt vagyok és olvastok! Veterán blogger tag, amit Leah Hope Eastbrook oldalán láttam. Köszönet neki a posztért!

Apró dolgok, amiktől érzem, hogy élek

A karantén jól kezdődött: elkerülhetem az embereket, fókuszálhatok magamra és még több időm van bármire, amivel foglalkozni szeretnék. Hamarosan elérkezett az az állapot, hogy mi értelme az életnek, miért születtem meg, merre tart ez a világ - más szóval: az egzisztenciális krízis (aka kedvenc elfoglaltságom). A már egy éve tartó otthonlét (kisebb-nagyobb megszakításokkal ugyan) átcsapott végtelen mennyiségű lustaságba és közönybe. Novembertől februárig különösen virágkorát élte ez a két jelenség, most viszont itt a jó idő, és kezdek újra örülni annak, hogy felkelek reggelente. De a napsütés nem az egyetlen apróság, ami boldoggá tesz...

A tökéletlenség tökéletessége

Sosem neveztem volna magamat perfekcionistának - mint kiderült, akik azok, nem is tartják magukat annak. Azt hiszem elérkeztem arra a pontra, hogy elegem lett abból, hogy mindenre rágörcsöljek, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki az adott dologból. Azt vettem észre magamon, hogy amint úgy telik el egy nap, hogy nem csináltam semmit, ami számomra produktívnak mondható, rosszul érzem magamat, szabályosan pánikrohamom lesz és meg akarok halni, mert "minek élek, ha nem teszek semmi hasznosat ezen a bolygón?!". Bár még csak most realizálódott bennem, mennyire tiszta és csillogó elképzeléseim vannak egyes dolgokról, készen állok, hogy neki kezdjek a világ tökéletlenségének elfogadására és megszeretésére.

2020 könyves összegzője

releváns tartalmak még: x  x  x

Azt hiszem, mindenki nevében mondhatom, hogy ha eddig éreztük is azt, hogy egy év sosem akar véget érni, egyik sem volt olyan maratoni hosszúságú, mint 2020. Ha nem is pipálhattunk ki minden pontot a januári listánkról, amit még nagy reményekkel írtunk, az mindenképpen hatalmas pozitívum, hogy mindezt most túléltük, és itt vagyunk, ezért hát ne csüggedjünk.

Ahogy mindig, a könyvek nagy kapaszkodók voltak számomra egész 2020-ban. A kedvenc olvasmányaimon túl ezúttal megemlítenék olyan történeteket is, amiktől esetleg többet vártam, amik kifejezetten csalódást és/vagy teljes traumát okoztak, mesélnék a teljesítményemről összességben és persze nem hagyhatom ki a terveimet a jövő évre nézve sem.