Életjel

 Igen, ez az, aminek látszik; egy poszt tőlem. A még élő és lélegző verziómtól. Nem is fogok mentegetőzni, ha volt is időm, azt másra fordítottam, nem a blogra, hiszen nagyon ötleteim sem voltak, miről írhatnék. Pontosabban volt egy pár, de annyira nem ragadtak meg, hogy végül is megvalósuljanak. Szívesen mondanám, hogy újult erővel visszatérek, de igazából én sosem éreztem, hogy elmentem volna. Nem hagytam itt ezt a helyet. Még mindig szeretem a FOTOSZINTÉZISt, pedig idestova 4 éve létezik. Őszintén nem hittem volna, hogy ennyire kitartó leszek benne. Igaz, nem posztolok mindig, de a puszta tény is megnyugtat, hogy van egy hely, ahova bármikor írhatok. Bocsánat kéréssel tartozom, főleg azoknak, akik rendszeres tartalmakra vágynak tőlem (mégis ki van még itt, de komolyan? :D ), de én is ember vagyok, úgyhogy nem erőszakolom meg magamat azzal, hogy kényszeresen csináljak valamit, ami szeretetből indult. A lényeg, hogy most itt vagyok. És a lényeg, hogy következő alkalommal is itt leszek. Tervezem a régi ötleteim újjá formálását, hogy vállalható formában kikerüljenek végre. Tervezem, hogy posztolok az olvasmányélményeimről, ezúttal nem egy válogatás, hanem rendes kritika/értékelésként. Tervezem, hogy beszámolok a végzős évem tapasztalatairól, hogy milyen volt az érettségi, hogy éltem meg, miket tanácsolok azoknak, akik még előtte állnak. Egy szóval, bőven van megosztani valóm, ugyanakkor szeretnék a valóságban is élni, tapasztalatokat szerezni - már csak azért is, hogy az újdonságokat itt (is) elmesélhessem. Most, hogy nem sokkal az eredményhirdetés előtt vagyok, kicsit izgulok, ugyanakkor van bennem egy különös kis boldogság, hogy nincs több gimi. Ez már más. És élvezem ezt, élvezem az életemet. Még ha nem is jön össze az egyetem (ne legyen így!), akkor is más lesz minden, és ez örömmel tölt el. Ijesztő is egyben, persze, de készen állok bármilyen kalandra. Ezért remélem, hogy a ritkás életjelek ellenére is velem maradtok, kísértek engem ezen az úton!

Elég szegényes egy ünneplés ez a blog 4. születésnapjára, főleg, hogy még júniusban volt, mindenesetre nekem hatalmas öröm újra írni, még ha a soraim kuszák is és nem nagyon vezetnek sehova. A szentimentalizmusom valószínűleg az izzasztó nyárból fakad, abból az évszakból, amikor végignézek azon, mennyi minden történt, és kíváncsian várom, mennyi minden fog még. De jöjjön most egy kis kérdőív, ha már ennyi éve itt vagyok és olvastok! Veterán blogger tag, amit Leah Hope Eastbrook oldalán láttam. Köszönet neki a posztért!

1.Hány éve blogolsz?

Az első próbálkozás(ok) nem számítanak, nem tartottak huzamosabb ideig, így a Lost In Stereo-tól vette kezdetét a szó szerinti blogolás, ami 2016-ban történt. Tehát 5 éve.

2.Tartottál valaha hosszabb szünetet a blogolásban?

Ide már elég ritkásan írok, de olyan sosem volt, hogy konkrétan bejelentettem volna, hogy szünetre megyek - vagy legalábbis nem emlékszem rá, de ezt nézzétek el nekem, mert öreg vagyok. Szóval elég is-is a helyzet. Ha azt vesszük, hogy már lement a félév 2021-ből, és ez még csak a 3. posztom azóta, hát igen. Mondhatnánk. De közben ez nem volt kijelentve, csak megtörtént, és én nem szünetként tekintettem rá.

3.Mindig ugyanezt a nevet használtad?

A Lost In Stereón is már Amber Rogers voltam, és nem emlékszem tisztán, de szerintem a tiszavirág-életű Ultraviolance-en is, úgyhogy igen. Amber Rogers az all-time alteregóm.

4.Mindig ugyanezen a címen blogoltál?

Nem, ez előtt az eggyel fentebb említettek voltak. De nekem ez a kedvencem.

5.Változott az évek során a blogod témája?

Eléggé. Az első, amit ugye nem számítottunk bele a pályafutásomba, egy történetes blog volt, fanfiction, nyilván. A LIS zenei témákra korlátozódott. Az Ultraviolance már személyes volt, és a FOTOSZINTÉZIS is az. Már nem tudnék más témában elképzelni saját oldalt.

6.Milyen eszközöket használtál régen és milyeneket most a blogoláshoz?

Nem változott semmi nagyon, ugyanúgy laptopról írok. Annyi újdonság lehet a LIS-hez képest, hogy már jó pár képet magam szerkesztek meg PicsArt-tal. De ennyi.

7.Vannak olyan olvasóid, akik a kezdetektől követik a munkásságodat?

Nem kifejezetten. Édesanyám mindig lektorált nekem, ha ez számít. Alapvetően vannak, akik elég kitartóak, de nincs, aki a kezdetektől olvasna.

8.Vannak bloggerek, akikkel már személyesebb kapcsolatot is kialakítottál?

Volt, akivel e-mailben vagy messengeren beszéltünk, így kicsit mélyült a kapcsolat, de személyesen sosem találkoztam eggyel sem. Kicsit irigylem azokat, akiknek ilyen kapcsolataik (is) vannak.

9.Megváltozott a környezeted hozzáállása a blogoláshoz, a te blogodhoz?

Akiknek megmutattam, mind támogattak, bár még most is zavarba ejt, ha valaki szóban megdicsér. Nagyon-nagyon sokáig tudom eltitkolni a blogomat, csak akkor osztom meg valakivel, ha tényleg úgy érzem, hogy "megérdemli". Ahogy Leah is írta, így nagyobb biztonságban érzem magamat, és könnyebben írom le a gondolataimat.

10.Szerinted miben fejlődtél leginkább a blogolás tekintetében?

Szerintem leginkább abban fejlődtem, hogy rendszerezem a gondolataimat gépelés alatt, egy rendes vázra építem fel a mondandómat, és így létrejön egy normális, logikus bejegyzés. A LIS-en elégé csapongó volt mindez, arról nem is beszélve, hogy elég ellentmondást nem tűrően adtam elő a véleményemet. Ma már gondosan megvizsgálom a téma többi részét is, és ennek hála már nem három bekezdésesek a posztjaim, amik régen frusztráltak, hogy miért nem tudok egy jó hosszú posztot írni?!

11.Akadt-e az életedben olyan lehetőség, amihez azért jutottál hozzá, mert blogolsz?

Bárcsak lennének ilyenek. De azon kívül, hogy talán kétszer kaptam valami kis díjat, meg egyszer felkerestek, hogy reklámozzak egy pólós oldalt a blogon, de nem volt más. Nem mondom, ezeknek is örültem, de ennél grandiózusabb nem volt soha.

12. Van olyan téma, amiről megbántad, hogy írtál?

Egyszer volt, hogy egy srácnak megmutattam a blogomat, megtalálta az ideálokról szóló bejegyzésemet, és rögtön azt szűrte le, hogy bejön nekem, ezért rám hajtott... ezek szerint kihagytam a cikkből azt a fontos dolgot, hogy mit sem számít, hogy illesz-e az ideálomba, ha nem vagy szimpi alapból. Szóval elég kínos volt, de közben örülök, hogy írtam a témáról, a tanulság inkább az volt, ne mutassam meg flörtölésre hajlamos csávóknak az oldalt.

13.Mi az, amit ma már másképpen csinálnál a blogodon/blogoddal, mint régen?

Ugyan sosem késő, de már nincs hozzá túl sok kedvem, de jó lett volna megtanulni kódolni, meg egyéb nyalánkságok, hogy egyedibbé tehessem az oldalt. Igazából most már el vagyok vele így is. Illetve régen arany korát élték a különböző kritikás blogok, el kellett volna küldenem párnak a linkemet, hátha valami hasznossal gyarapodok.

14.Melyik a valaha megírt kedvenc bejegyzésed?

Azt hiszem, hogy az, amiben a Castingot és a Battle Royalt hasonlítom össze. Azt nagyon élveztem, mert spontán, de mégis kidolgozott lett. Imádtam még a Majmok Bolygójás véleményemet, amit mondjuk nem merek visszaolvasni, mert még a kezdetekben írtam, mindenesetre egy jó hosszú poszt lett, akárcsak a Wayward Pines-os írásom, amit szintén szeretek. A Juuni Taisen-kritikám - bár maga az anime nem volt nagy élmény - is ezen a listán szerepelhet. Lehet nagyképűség, de nem tudnék egyet változtatni. Az itt közzétett írásaimban mind idő és szeretet van, szép emlékek kötnek hozzájuk, míg a LIS posztjai között a kényszert lehetett csak érezni. Ezért is hagytam abba.

15.Kaptál valaha olyan kritikát, ami miatt lényegesen megváltoztattál valamit a blogoddal kapcsolatban?

Nem kifejezetten, nem emlékszem ilyenre. Általában csak jókat kaptam; ami meg negatív volt az olyan gyerekes és minősíthetetlen formában íródott, hogy nem lehetett komolyan venni. (Még mindig hajrá, buzi kínaiak! Muhaha!)

16.Szerinted mennyi ideig fogsz blogolni?

Örökké. Naiv lennék? Lehet. De imádom ezt a helyet.

17.Mit gondolsz, mennyire sikerült az évek alatt a blogodon közvetíteni önmagadat, a személyiségedet?

Szerintem elég jól. Lehet nem ugyanannyi arányban mutattam ki a pozitív/negatív Tamit, ugyanis sokszor kap el a bánat, és ha itt akartam kiírni a szomorúságot, legtöbbször átment az írás bizakodó hangnembe - ami abszolút jó, szerintem! Lehet a nyomás miatt, hogy mások is olvassák ezt, erős akarok lenni, hogy ők sem adják fel, így egy pillanatra megváltozok és kimászok a bánatból. Dehát ennyi "torzulásért" még hálásak is lehetünk, nem igaz?

18.Fogalmazd meg, mit jelent számodra a bloglás és a saját blogod?

A blogolás az önkifejezés, a FOTOSZINTÉZIS a virtuális otthonom.

19.Írj egy dolgot, ami szerinted igazán egyedi a blogodban, és kiemeli azt a tömegből!

Nehéz kérdés. Szerintem alapvetően a gondolkodásomtól tűnök ki, mindenesetre ha valami konkrétabbat kéne mondanom, az ázsiai kultúra nem torkon-lenyomós tálalása lenne az. Nem csak ezzel foglalkozok, de nagyban jelen van az oldalon. Emellett elég nagy a választék, szerintem itt bárki megtalálja azt, ami iránt érdeklődik.

-

Boldog utó-szülinapot FOTOSZINTÉZIS, és köszönöm, hogy velem vagytok!

Amber