A karantén jól kezdődött: elkerülhetem az embereket, fókuszálhatok magamra és még több időm van bármire, amivel foglalkozni szeretnék. Hamarosan elérkezett az az állapot, hogy mi értelme az életnek, miért születtem meg, merre tart ez a világ - más szóval: az egzisztenciális krízis (aka kedvenc elfoglaltságom). A már egy éve tartó otthonlét (kisebb-nagyobb megszakításokkal ugyan) átcsapott végtelen mennyiségű lustaságba és közönybe. Novembertől februárig különösen virágkorát élte ez a két jelenség, most viszont itt a jó idő, és kezdek újra örülni annak, hogy felkelek reggelente. De a napsütés nem az egyetlen apróság, ami boldoggá tesz...
kutyasétáltatás: Mivel elég nagy a tér a kutyáinknak, így sosem vittük el őket külön sétára. Meguntam ezt, úgyhogy fogtam Morzsát és elindultam vele egy kisebb körre a faluban. Sokkal élvezetesebb volt így sétálni, Morzsi is hálás volt, és tökéletes aktív pihenésnek találtam, különösen rögtön tanítás után. Egy 40 perces séta, aztán hazaérkezéskor egy zuhany, és mehet is a tanulás. Kellően kikapcsol és felvidít.
olvasás a kertben: Még ha viszek is magammal egy pokrócot, mert a szél viszonylag erősen fúj, és a felhők gyakran eltakarják a napot, az a pár alkalom, amikor tiszta az ég és nem fázok, mert melegít a fény, mindent megér. És ezt most képzeljétek el a Gyűrűk Urával a kezemben, ahogy elmerülök Középfölde gyönyörű tájaiban. Minden passzol.
fürdés délután, amikor a nap még besüt a fürdőbe: Vagy zuhany, a korábban is említett kutyasétáltatás után - a lényeg ugyanaz. Pár óráig tart csak ugyan ez az állapot, de ha sikerül elcsípnem, minden pénz megér. Se nem sötét, se nem túl világos, a tökéletes állapot egy relaxáló tisztálkodáshoz.
The Office: Már régóta tervezem, hogy az oly sok mémen megjelenő Hivatalt el kezdem nézni, és most ez végre teljesült. A "csak még egy részt" tipikus esete, főleg azért, mert 20 percesek, és sokkal kevésbé érzem az idő múlását. (Helytelenül...)
csökkenteni a YT-os megnézendő videóimat: Habár lehet furcsának tűnik, de utálom, ha valamiből sok van; képek a telefonomon, könyvek a várólistámon, és megnézendő videók YouTube-on. Épp ezért mostanában drasztikus csökkentésbe fogtam, és bár nem nagy teljesítmény, illetve érdem, de nekem még is felemelő érzés, hogy sikerült egyszerűsítenem a listámat, ahelyett, hogy újra és újra újakat adnék hozzá.
biciklizés a faluban: Nem vagyok egy sport ember, de hosszú döglődés után én is elbírok némi testmozgást. (Lehet végtelenül szerencsétlennek tűnök közben, de még élvezni is szoktam.) A kutyasétáltatást lustább napjaimon pont elegek. Mostanában viszont annyira jó az idő, hogy szinte éreztem az energiát, ami nem csak arra szolgáltatott, hogy lemásszak az ágyamból és beüljek a gép elé. Úgyhogy igen, mostanában biciklizek, hegynek fel, hegynek le, és lerohadnak a lábaim, de jó érzés. Arról nem is beszélve, hogy legnagyobb félelmemet, az úttesten történő biciklizést is legyőztem - legalábbis már egyáltalán fel tudok menni az úttestre, és bár valahányszor jön egy autó már érzem, hogy halálomon vagyok, mert el fog ütni véletlen, azért eddig mindig hazaértem épségben. Fontos tény.
sminkelés: Akkor is, ha nem megyek sehova. Egyszerűen csak jó érezni megint, hogy készülődök, szépítkezek, és utána a feladataimat is magabiztosabban, nagyobb lelkesedéssel végzem.
selejtezés, takarítás, rendrakás: Mint mondtam, utálom, ha valamiből sok van. Eljutottam arra a szintre, hogy már jó pár könyvemtől is megválnék, annyira sok van belőlük, és ez nyomaszt, mert nagyjukat lehet sosem fogom kiolvasni. Na de, nem csak könyvekből van sok ebben a házban. Minden apró kacat, aminek semmi értelme, plüssök, amik már nem férnek el sehol, ruhák, amiket sosem hordtam, és a többi... Időközönként kihajigálok egy csomó cuccot, és még mindig tele van a szobám. És mivel nem erről a bolygóról valósi vagyok, még takarítani is szeretek, és a töméntelen dolog megnehezíti ezt. Úgyhogy valahányszor megszabadulok egy nagyobb mennyiségű valamitől, mindig felszabadultnak érzem magamat. Szeretem, ha körülöttem minden tiszta, rendezett és átlátható, így ezek a tevékenységek, amikkel elérhetem ezt az állapotot, azt az érzést keltik bennem, hogy sokat haladtam és nagy eredményeket értem el; ami igaz is! :)
bármi, ami Jesse Eisenberg: Már régóta ismerem, kezdettől fogva szimpatikus volt, ugyanakkor csak viszonylag nemrég kezdtem el vele foglalkozni (megint - korábban volt egy kis kutatásom, az viszont egyáltalán nem hasonlítható a mostanihoz...). A színész azért különösen nagy kedvencem, mert 1) hű marad önmagához és az élethez és 2) a munkáját teljes szívből, a művészetért végzi. Ő is szorongó személyiség (talán még durvábban is, mint én), de képes a problémájából viccet csinálni, így egyáltalán nem lesz egy kínos személyiség, sokkal inkább valaki, aki elfogadja "másságát" és nyíltan beszél róla. Szorongó emberként tisztelem ezt a hozzáállást, és ráébresztett arra, hogy én is szeretnék így élni, hogy ne kérjek bocsánatot az érzéseimért vagy a kinézetemért, vagy bármi másért, hanem csak "öleljem magamhoz" és lássam meg benne a jót. Több olyan ember kéne, akin ennyire látszódik, hogy egy igazi. A közösségi médiában elveszünk a rengeteg beállított kép között, minden csillogó, ugyanakkor hamis. Ugyanakkor vannak ilyen személyek, akik valami nagyobbért dolgoznak, kicsit sem felületesek és valódiak. Bár Jesse-t színészként is nagyra becsülöm, elsősorban mégis amiatt kedvelem, hogy igazi ember. Na de, erről ennyit, a filmjei amúgy zseniálisak, és minden alkalommal, amikor nézek egyet, érzem, hogy nem kidobott idő.
Rachel Maksy: Szerintem tudat alatt ő az oka, hogy vörös lettem. De nem is nagyon az ember a lényeg most, sokkal inkább a kreativitás, amit képvisel. Valahányszor őt nézem, csak kedvem támad nekem is alkotni, sőt, még azt is elhatároztam, hogy megtanulok varrni. A videói mind humorosak és lenyűgözőek, nézzétek meg ti is!
növényápolás: Eddig is növény-rajongó voltam, mostanra ez jobban helyet kap az életembe, mert befogadtam pár cserepest ide a szobámba. Ez valamilyen szinten a Barátom, a filodendron című könyv hatása, ami alapvetően nem egy olyan növényi kalauz, amire számítottam, sokkal inkább egy életmód könyv, amitől megtanuljuk máshogy értékelni a növényeket és érdeklődőbbé válhatunk általa. Sajnos be kellett látnom, hogy bármennyire is szeretem a növényeket, elsősorban én is tárgyként, kiegészítőként kezeltem őket a falakon belül, így mostanság gyakran keresgélek a neten, hogyan lehet őket jobban gondozni. Szeretném teljesen átérezni azt, hogy a növények mennyi mindent tesznek a világhoz és magához az egyénhez is. A csütörtököket be is iktattam növényes-napnak, ilyenkor forgatom át a földjüket és locsolok, ha kell. Még nem vagyok nagy szakértő, de imádom minden apró lépését ennek az utazásnak, és valahányszor leülök a kis leveleseimhez, tudom, hogy minden rendben van.
(határidő)naplózás: Mindig is szerettem dokumentálni, mi történik velem, már csak azért is, hogy egyszer visszaolvasva nagyokat nevessek rajta, milyen voltam anno. A jó idő beköszöntével kellemesebb visszalapozni a zord hónapokra, mint akkor, amikor benne voltunk. Számomra a tavasz-nyár időszak mindig önreflektív volt, vagy legalábbis annak indult, még ha néha nem is sikerült, így hiába naplózok egész évben, ilyenkor szeretek a leginkább. Érzem, hogy élek és haladok általa, mert látom, mennyi mindenen mentem már át, és a napsütésben sokkal inkább vagyok bizakodó, mint a ködben, fagyban, így szeretek ilyenkor eltűnődni, hol tartok, mit csinálok jól, mit nem, mi az, amit megtehetnék magamért, hogy jobb legyen az életem. Bár ez egy online felület, ahová imádok írni, a végső eredményeket nálam mindig a papír alapú írások érik el. Készíthetek ide egy listát azokról a dolgokról, amik boldoggá tesznek, de azt nekem a füzeteimbe is látnom kell, hogy igazán átérezzem.
A klasszikus naplózással viszont gondjaim voltak, január óta igyekszem, hogy ne hanyagoljam el, és minél gyakrabban írjak bele, még ha nem is történt semmi fontos. Azt vettem észre, kiülni a kertbe a füzetemmel sokkal csábítóbb, mint bent a szobában, kötelességből letudni az írást, így most már ez is gördülékenyen megy, és én úgy érzem, haladok általa.
visszatérni ide: Ha továbbra sem a leggyakrabban, de legalább már érzem a vágyat, hogy leüljek a blog elé, és ez nagy előrelépés, és izgatott vagyok, mikről fogok még írni - a napsütéstől nyitottnak érzem magamat. :)
Amber
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése