Nosztalgia ⇨ Az év legjobb pillanatai - 2018

Szóval újra véget ér egy év, magunk mögött hagyjuk a múltat, és bizakodva 2019 felé nézünk. Én is ezt teszem, bár volt egy-két pillanat, amikor 2018-at fantasztikusnak éreztem, és ma ezekről emlékezek meg. Szeretném minden rossz ellenére hálásan lezárni ezt az évet, és ti is kövessétek a példámat, mert minél kevesebb a negatív érzés bennünk - amik néha fel sem tűnnek nekünk, hogy bennünk vannak -, annál könnyebb lehet az életünk. Kezdjük 2019-et a lehető legpozitívabban együtt!

Nehezen emlékszem vissza 2018 elejére, ugyanis nem jut eszembe semmi különleges. A dolgok igazán tavasszal indultak be, amikor újra rákaptam az olvasásra, ami aztán az egész nyaramat megpecsételte. Az a 3 hónap aktív könyvfalás mindenképpen az egyik legjobb időszaka volt az évemnek, az őszről nem is beszélve, amikor a szülinapom miatt még több kötetre tehettem szert. Új és régi történetek is elém kerültek, kiolvastam rég elkezdett és félbehagyott darabokat, és tényleg több lettem tőlük. Könyvek közül 2018-ban a Legyek Ura és a Sosehol tetszett a legjobban.

Miért estem szerelembe Chennel?

AVAGY A KÉRDÉS, AMIRE SENKI SE KÍVÁNCSI, MÉGIS FELTESZEM
mert miért ne?

Tisztán emlékszem a folyamatra, ahogy anno felfedeztem az EXO dalait, klipjeit, lemezeit, majd sorban megtanultam, ki-kicsoda, miről híres, és a többi, és a többi, de máig nem tudom, miért döntöttem úgy, hogy Chen lesz a kedvencem. Nem dereng semmilyen komolyabb érv, amiért rögtön tudtam volna, nekem ő kell, mégis valahogyan kialakult a dolog, és azóta sem változott, szóval kell lennie valamilyen oknak. A mai poszt leginkább önsegítő célból jött lére, hogy végre rájöjjek, miért kapok jóindulatú szívrohamot és sírógörcsöt egy egyszerű embertől.

Minden, amiért shippelem a Chansoo-t

+happybday chanyeol poszt 🎉

Meglepő lehet, de mióta benne vagyok a kpopban, shippelős énem jócskán lemaradt. Pedig azt hinné az ember, pont itt és pont most jön majd ki csak igazán, de velem máshogy történt. Mindössze egyetlen páros van, akikért tényleg tudok fangörcsölni, noha nem kívánom azt erőszakosan, hogy bárcsak melegek lennének. Egyszerűen csak szeretem őket együtt látni, ez megolvasztja a szívemet, de nagyjából ennyi. Fanficeimben is leginkább ők ihletnek meg, a kombináció neve pedig Chanyeolból és Kyungsooból áll.

11. Koreai Filmfesztivál beszámoló


Már tavaly is el akartam menni erre az eseményre, de sajnos nem jött össze, idén viszont nem volt kérdés a részvételem. Ugyan nem tudtam minden napot kihasználni, 3 filmre így is sikerült helyet szereznem anyával, melyek nagyon tetszettek nekem. Íme hát a beszámoló az utóbbi 1 hétről!

Twice comeback ≫ vélemény


A Twice a szívem csücske, lányok közül ultimate bandám, egyszerűen imádom őket. Az, hogy eddig miért nem írtam egy visszatérésükről sem, számomra is rejtély, hiszen nem ez lesz az első, amit megélek. De mind tudjuk: ami késik, nem múlik. Épp ezért íme a Twice 6. kislemezének kritikája, egy amúgy nem túl kritikus Once-tól.

EXO comeback #2 ≫ vélemény

AVAGY IDEJE MINDENKINEK MEGGONDOLNIA MAGÁT, AKI VALAHA AZT MONDTA, SEHUN ÉS CHANYEOL NEM TUD RAPPELNI


1. Tempo ♡ 2. Sign ♡ 3. Ooh La La 4. Gravity ♡ 5. With You 
6. 24/7 7. Bad Dream 8. Damage ♡ 9. Smile On My Face 10. Oasis ♡ 11. Tempo (Chinese ver.)

Majdnem másfél éve várok erre a visszatérésre, na meg arra, hogy mindez Lay-jel együtt történjen, így nincs az az Isten, ami megállíthatna ettől a vélemény nyilvánítástól. Vigyázz, kész, rajt, itt jövök! (Meg se próbáljátok elrontani a tempómat...)

Ciao Novembre!

Nyílt titok, hogy az átlagos havi 7-8 bejegyzés 4-5-re csökkent. Ennek ellenére nem kell kétségbeesni, ez csak egy átmeneti állapot. A FOTOSZINTÉZIS nem indult el a lejtőn, egyszerűen kevesebb időm van rá. Hivatkozhatnék itt az iskolára, magánéletre, de amellett, hogy ezek is közrejátszanak, a háttérben egy egyszerűbb ok is meghúzódik.

Rengeteget olvasok az utóbbi időben, és ez sok mindennel kapcsolatban elgondolkodott. Ami most fontos, az annyi, hogy rájöttem, mennyire nem vettem komolyan eddig az írást. Ezen próbálok most változtatni. Szeretném megtalálni a saját stílusomat, kipróbálni olyan dolgokat, amikből aztán majd levonom a tanulságot, hogy melyik tetszett és melyik nem. Amúgy is úgy érzem, hogy lassan új szakaszba ér az életem, így ez az egész nem csak önálló dolog, amin most átmegyek.

Multiplayeres pro & kontra 🎮

Régen úgy, ahogy volt megvetettem ezt a műfajt, de a közelmúltban bebizonyosodott számomra, hogy noha nem egy hibátlan dolog a multiplayer, lehet élvezni így is. Az azonnal felmerülő miértre pedig hadd válaszoljak most rögtön!

Warning: A cikk alapjául azt a tapasztalatot használtam fel, amit a Call of Duty játékok multizása közben halmoztam fel. Más játékkal még nem játszottam ilyen módban, így ezt figyelembe véve olvassa mindenki az írásomat.

A multiplayer, ahogy neve is mutatja, több játékos módot takar, és minden online történik. Ezek a gamerek lehetnek ismeretlenek, más játékosok a világ bármely pontjáról, de némi pepecselés után akár a tulajdon barátaiddal, rokonaiddal is kapcsolatba léphetsz, és mehet is a játék. Szerintem ez már eleve nagyon jó benne, hiszen egy bizonyos úton kapcsolatot tartunk a szeretteinkkel, ráadásul közben jól szórakozunk. Persze, ez nem pótolja a valóságos találkozásokat és beszélgetéseket, de néhanapján igenis jót tesz. A csapatszellem - már ha olyan módban vagyunk - összekovácsolja az embereket, arról nem is beszélve, hogy ez pont olyan, mint anno, amikor a dicsőséges katonák büszkén vonultak a csatába, oldalukon testvéreikkel. (Na jó, azért túlzásokba ne essünk.)

BKK kisokos

AVAGY MIT (NE) CSINÁLJ A VILLAMOSON
(és úgy unblock közlekedés közben)
Még csak most kezdődött el az őszi szünet, de nem tudok nem gondolni rá, hogy hamarosan újra igénybe veszem a BKK szolgáltatásait, márpedig ez felidegesít. Nem is maga a cég, sokkal inkább az emberek miatt, akik valamiért egyáltalán nem figyelnek a környezetükre. De ezt is lehet orvosolni, ráadásul a gyógyszer vény nélkül kapható, egyenesen innen, a FOTOSZINTÉZISRŐL!

Még ha nem is mi vezetünk, akár kocsit, akár buszt, nekünk, egyszerű embereknek is oda kell figyelnünk a többiekre. Ugyanez igaz a biciklisekre is, akik valamiért azt hiszik, ha elütik őket, az csak a sofőr hibája lehet. Ahogy Zsákos Bilbó is mondta, veszélyes dolog kilépni az ajtón - de muszáj megtennünk. Nem az a fontos, miért teszed ezt, hanem, hogy hogyan! Körültekintőnek lenni nem bűn.

Far Cry Primal ≫ vélemény

Réges-régen történt, amikor még az ember mamutra vadászott és a kardfogú tigrist félte, nem a bombákat. A Wenják népét elnyomás alatt tartották az Udam és Izila törzsek. Ám egy nap megjelent egy bátor és erős férfi, aki tudta, mit akar. Hadd meséljek hát róla, kit Takkarnak, vagy inkább a Vadak Urának hívtak! 

Főhősünkkel egy mamutvadászat során találkozunk először, ami elég rossz véget ért. Miután társaink meghaltak, és mi magunk is megsebesültünk egy “tigri-incidens” miatt, erőt gyűjtünk, majd nem sokkal később megismerjük a régóta egyedül kóborló Saylat. A nő rávesz minket, hogy harcoljunk a Wenják becsületéért, hódítsuk vissza régi területeinket, építsünk falvakat és bosszuljuk meg az Udam és Izila törzsfők véres tetteit. Itt kezdődik el igazán a kaland, a felsorolt célok pedig szépen-lassan kipipálódnak a bakancslistánkon. 

Nosztalgia ⇨ Seventeen right here: ♡

💎 AVAGY 1 ÉV CARATKÉNT 💎

A cím és az alcím elárulja a legfontosabb dolgot: ma van 1 éve, hogy megismertem a Seventeent. A szokásos fangörcsölés helyett arra gondoltam, akár össze is szedhetném magamat, és nosztalgiázhatnék valamivel, amire később (is) büszkén nézhetek vissza. Ezért leírtam a banda mindegyik tagjáról, hogy milyennek látom őket, mit gondolok róluk, és hogy mit mondanék nekik, ha lenne rá esélyem. Olvassátok legalább akkora szeretettel ezt a bejegyzést, mint amekkorával én készítettem el!

ui.: számoljuk meg, hányszor írtam, hogy "ember"!

Amber

A legjobb appok a koreai nyelv tanuláshoz

A közelmúltban sikerült végleg eldöntenem, hogy hova szeretnék gimnázium után  menni, illetve, hogy mivel akarok foglalkozni, ennek pedig köze van a koreai nyelvhez, na meg persze az egész országhoz és kultúrájához. Ennek fényében mutatom most be nektek azokat az alkalmazásokat, amiket én magam is rendszeresen nyüstölök, hogy lehetőleg minél több tudást szippantsak magamba, ezzel megkönnyítve későbbi dolgomat. Ha titeket is érdekelnek a koreai nyelv alapjai és szívesen vágnátok bele magatoktól a tanulásba, akkor tartsatok velem!

1. Write it! Korean
〖akár offline is〗

Én magam is így kezdtem, és szerintem így logikus, ha mindenekelőtt megtanuljuk a hangul karaktereket. Ez az applikáció ebben segít, valamint jól begyakoroltatja velünk a vonalak húzásának sorrendjét, ugyanis bizonyos szinten az sem mindegy, mi, melyik irányból megy. (Bár ez végül is nem meglepő, hiszen mi sem visszafelé írjuk az "a" betűt, nemde?)


2. Infinite Korean
〖akár offline is〗

A bandához ugyan semmi köze nincs ennek az alkalmazásnak, de ettől még nem veszít értékéből. Itt amolyan játszva tanulhatunk; fentről lefelé meteorok zuhannak, amiben különböző koreai szavak vannak, illetve képek, amikhez a női hang felolvassa a szót, nekünk pedig ki kell választanunk, hogy melyik a megfelelő. Időre megy, hiszen a kis csóvák előbb-utóbb lezuhannak, értelemszerűen akkor, ha nem választunk semmit, illetve, ha rosszra megyünk. Van külön romanizált része és hangulos, így ha még a karakterek nem is mennek annyira, több témakörbe tartozó szavakat már elkezdhetünk megismerni. Ráadásul nem rég frissítették, és például az ételek vagy a közlekedés címre nyomva már ingyen tanulhatunk - természetesen akkor, ha sokat játszunk és gyűjtjük a pontokat, amivel szépen felnyithatjuk ezeket a szinteket. Nekem speciel ez nagyon tetszik, és ha ez az újítás nem történt volna meg, valószínű, hogy az app már a telefonomon sem lenne rajta.


3. Koreai Fun Easy Learn
〖akár offline is〗

Harmadik versenyzőnk alighanem a leghasznosabb mindegyik társa közül, hiszen rengeteg szó van - ráadásul mind ingyen! -, és a tanulás összes területére rámegy. Van hallás utáni írás, kiegészítés, párosítás, minden. Színes képek és nagy választék, szóval ha tényleg arra hajtasz, hogy nagy legyen a szókincsed, ez a neked való applikáció!


4. Kpop Lyrics
〖akár offline is DE új dalok frissítéséhez net kell〗

Nem lehet kihagyni valami kpoppal kapcsolatosat sem. Ahogy azt a neve is mutatja, ez tulajdonképpen egy tárhely telis-tele koreai előadók dalaival, amiknek mind (vagy inkább majdnem mind) megvan az eredeti szövege. Emellett megnézhetjük a romanizált és angol verziókat is, ami szerintem nagyon hasznos. Úgy hallottam, nem kéne a romanizálttal tanulni, de nekem sokat segített a kiejtésben és annak alapvető szabályainak elsajátításában, szóval nem tudom, mi a baj vele. Lehet még rendelni is dalszöveget, ha hiányosnak találnánk a gyűjteményt. 
Ha nem is tanulni, de szórakozni mindenképpen érdemes a Kpop Lyrics-szel - meg sem tudom számolni, hány élvezetes karaoke-t hoztam össze a kocsiban ennek segítségével. (Apáék nem túl hálásak, de ez más kérdés...)


5. Egy koreai szó naponta
〖akár offline is DE napi új szó frissítéséhez net kell〗

Olyasmi, mint a Top Joy-os Napi Kupak, csak koreai szavakkal, amik mindig különelegesek, és nekem valamiért kísértetiesen kapcsolódnak egyes napjaimhoz. Annyi baj van talán vele, hogy romanizálva nincs leírva a szó, így csak akkor ajánlatos letölteni, ha már ismered a hangult. Egyébként egy egyszerű, de nagyszerű alkalmazás, plusz miatta mindig várom a következő napot, hogy milyen szót kapok.


+1. Google koreai bevitel

És végül, ha már nagyon megy, akkor nem árt beszerezni egy koreai billentyűzetet sem, hogy kamatoztathasd tudásodat :D Nehezen találtam meg ezt a példányt, de mindenképpen megérte. Negatív viszont, hogy a másikra nem lehet magyar billentyűzetet beállítani, így ha ezt próbálod ki te is, akkor készülj apró változásokra. De amúgy tisztességesen működik.

Gyöngyszemek a zene világában

Mivel kb. tavasztól őszig pihentettem a kpopot, ezért a szünetet leginkább a régebbi kedvenceim hallgatásával töltöttem. Ennek köszönhetően vándorolt a tekintetem a régóta kitűzött várólistára, amin nyugati előadók neve sorakozott már évek óta. A keresgélés sok helyre elvitt, ezért összeállítottam ezt a kis listát olyan zenészekkel, akiket szerintem érdemes szemmel tartani.

THE FEVER 333


Emlékeztek még, amikor anno a letlive.-ről papoltam, meg hogy mennyire jó lenne, ha Jason és a többiek újra zenélnének? Nahát még tavasz végén, nyár elején véletlenül belefutottam az én kedvenc dilis frontemberem új csapatába, aminek persze összes eddig megjelent számát+klipjét megnéztem seperc alatt, és hazudnék, ha azt mondanám, nem tetszett, amit láttam, illetve hallottam.

Könyvmolyok booktage


Sokáig kellett várni, de végül is itt van az a booktag, amire még nyáron hívott ki Kikky Shinagami. Köszönöm a lehetőséget, és legfőképpen a türelmet! ^^ (+kikky posztja)

Amber

1. Emlékszel, hogyan szeretted meg az olvasást?

Nem nagyon. Nem volt olyan pont, amikor eldöntöttem, hogy "na, akkor mostantól szeretem az olvasást", ez igazából mindig is bennem volt. Kiskoromban anya mindig meséket olvasott nekem, és amint magam is megtanultam eligazodni a betűk világában, természetesnek vettem, hogy mindig faltam a lapokat. És ez azóta is így van, hiába tartok néha szüneteket.

Hogy telt a nyaram?

Szerintem a nyári kapuzárási pánikomból sosem fogok kinőni, most mégis igyekszem elfogadni a tényt, hogy hamarosan szeptember lesz megint, és folytatódik az iskola. Hogy rendszerezzem gondolataimat, a történteket, és hogy még egy utolsó pozitív hullám érjen, összegeztem, milyen jó dolgok történtek velem ezalatt a közel 3 hónap alatt.

Az első és egyben legfontosabb, hogy hihetetlenül sokat olvastam! Már régóta tartott a szünetem a könyvekkel, de végre sikerült ebből kitörnöm. Ennek már csak azért is örülök, mert anno egy posztban eldöntöttem, hogy mindenképpen intenzíven és rendszeresen akarok majd olvasni, és ezt sikerült is véghez vinnem. Még a már korábban elkezdett példányokat is sikerült befejeznem, mint mondjuk a Hódolat Katalóniánakot vagy a Gyűrűk Ura első részét. (Előbbi végre több Orwell könyvhöz is elvitt, utóbbi pedig teljesen megváltoztatta az életemet, na de erről majd talán máskor...)
Olyan klasszikusokat "végeztem ki", mint például a Szép új világ vagy az Egerek és emberek. Jó volt megismerni ezeket a híres történeteket, amik már régóta érdekeltek. És ezek nem csak elgondolkodtató pillanatokat adtak, de egy amolyan meghívót is, ami a könyvek világába visz. Teljesen rákaptam az olvasásra, úgyhogy remélem a lendület nem áll meg itt, és sikerül a suli alatt is folyamatosan követni egy-egy történetet.
A nyáron olvasottak közül azt hiszem, A legyek ura fogott meg a leginkább. Én magam sem tudom, milyen régóta érdekelt már ez a könyv, a hőség miatt pedig könnyen belemerültem az egy lakatlan szigeten játszódó sztoriba. Megdöbbentő és izgalmas volt, nagyon nagy hatással volt rám, és biztosan sosem fogom elfelejteni.
Most pedig egy csomó új kötet vár még rám. A közeljövőben rengeteg orosz írótól fogok olvasni, a távoliban pedig újra nekiugranék a Shiver-trilógiának, a Bűvöletnek és jó lenne angolul skandináv krimit olvasni - mondjuk a Vörösbegyet és a Fejvadászokat Jo Nesbo-tól.

Ha már angol, bizony tanultam is a nyáron, elsősorban ezt a nyelvet. Ideje keményen ráhajtanom, ha minél előbb le akarom tenni a vizsgát, megkönnyítve ezzel a későbbi dolgomat. Ennek fényében átismételtem a legfontosabb nyelvtani részeket + azokat, amikben bizonytalanabb voltam. Persze, hogy egy kicsit szórakoztatóbb legyen, fanficeket és külföldi újságokat is olvastam rengeteget, amikből kikerestem az eddig nem ismert szavakat. De ami fontosabb, teljesen rákaptam a feliratos filmekre. Néztem Clint Eastwood alkotásokat, amiket már csak azért is megéri eredeti hangon elindítani, mert ennek az embernek nagyon jó az orgánuma. Pár japán, kínai és koreai film is elém került, amiket ha akartam volna sem tudtam volna magyar felirattal megtalálni. Kifejezetten ajánlom a To Each His Own-t és az If Cats Dissapeared from the World-öt. Mindkettő elgondolkodtató és megható történet, és egyáltalán nem nehéz megérteni.

A világért sem hagynám ki a Mystic Messengert, hiszen a kudarcom ellenére is, az alaptörténet egyik részét végigjátszottam, márpedig ez nem semmi. Azalatt a kis idő alatt, amíg játszottam vele, sikerült belejönnöm, kitapasztaltam mi-hogyan működik, és biztos, hogy ha egyszer újra elkezdem, már jóval könnyebb lesz. Jó volt tapasztalat szerzésnek az a 11 nap, és várom, hogy egyszer eljussak a deep sztorihoz is, ahol végre együtt lehetek imádott Seven-ömmel.
És ha már játékok, fellángolt gamerségem is, és újra gép elé ültem. Végigjátszottam a Gyűrűk Urás Shadow of Mordort és az utóbbi két Far Cry is a birtokomba került, amikkel szépen haladok. Jelenleg viszont a legnagyobb vágyam, hogy a Tolkien történetéből készült játéknak a második részét is beszerezzem, és visszatérjek orkokat csapkodni Talien bőrébe bújva.

Még ha szünetet is tartottam, a kpopot is érdemes megemlíteni, hiszen egész nyáron követtem az élő előadásokat, illetve az SVT felé folyamatosan küldtem a szeretetemet. A cb-s fellépések végett nem tudtam nem találkozni új csapatokkal, akik megragadták a figyelmemet. Ilyen például a Mamamoo, akik a Sleep in the Car előadása után teljesen az ujjuk köré csavartak. Miattuk, a GFriend és a Momoland miatt ősszel első dolgom lesz egy halom lánybandát rendesen meghallgatni, de a régebben kimaradt Shinee és FT Island is végre sorra fog kerülni. Illetve még elsősorban a Gugudan és a CLC érdekel.

Most, hogy így visszaemlékeztünk a nyárra, lássuk, mi várhat ősszel! Rengeteg új ötletem van a blogra, egyes posztokat már meg is írtam szeptemberre és októberre. Még nem teljes a lista, ezért csak azokat gyűjtöttem most össze, amikre biztosan számíthattok. Íme:

egy ezer éve beígért book tag
zene ajánlók minden mennyiségben
új Twenty-One Pilots album kritika, mert kedvenc duónk VÉGRE visszatért!!!
1 év Caratként 💎

És ennyi lenne. Nektek hogy telt a nyaratok? Remélem minden kedves olvasómnak sikerült pihennie és élveznie a szabadságot. :) Bárhogy is, most szedjük össze minden erőnket, és adjunk bele mindent az őszbe!

Amber

Ideális típusok


Már korábban egy cikkemben érintőlegesen beszéltem arról, mit gondolok az ideális típusokról, de korántsem ástam mélyebbre, most pedig már egy komplett felháborító komment-csokorral is rendelkezek a témában, így miért nem tartotok velem, és olvastok tovább? :)

Kedvenc Wattpad történeteim #2

Mostanában újra rákaptam a Wattpadre, azon belül is a rendes fanficekre, cserben hagyva ezzel az olyan írásokat, mint az EXO/Seventeen/stb. reactions-t, ezért összegyűlt egy újabb halom link, amiket szívesen megmutatnék az oldalon. Ezúttal mindegyik angol szövegű történet lesz, úgyhogy kérlek, ezzel tisztában léve kattints a számokra. Jó szórakozást!~

Amber

Kulisszatitkok az írásaimról

Na, szóval már összegyűlt egy-két fanfic az oldalon, van, amiket letagadok, van, amiket nem, de végül is mind hozzám tartoznak. Mivel korábban soha nem osztottam meg nagyon senkivel, hogy azok, amiket összefirkálok, hogyan is születtek meg végleges formájukban, ezért úgy döntöttem, hogy ennek ideje véget vetni, és elmondani mindent az interneten, ez az!

Warning: Érdektelen érdekességek, melyek valószínűleg csak nekem jelentenek sokat. A ficek abban a sorrendben jönnek, ahogy posztoltam őket, de nem mindegyikről írtam. A linkeket a sztorikhoz megtalálod a MINDEN EGYÉB c. menüpontban a MINDEN, AMI OLVASÁS & ÍRÁS-ra keresztelt alrészben.

Miért különleges a Waterparks?


Kb. 2 éve ismerem ezt a bandát, és most, hogy új klipet adtak ki pár hónapja megjelent albumuk egyik számához, úgy döntöttem, végre valahára lecsekkolom a korongot rendesen, és egyáltalán nem bántam meg! Épp ezért gondoltam, hogy írok egy olyan típusú bejegyzést, mint anno a letlive.-vel (aminek volt énekese azóta új bandával zenél, s ennek én nagyon örülök!), ezzel nektek is bemutatva ezt a fantasztikus triót.

Seventeen comeback #2 ≫ vélemény

Annyira készültem erre a visszatérésre, hogy véletlenül elszámoltam a dolgokat, és már tegnap ilyenkor a YouTube előtt ültem, és nem értettem, miért nem történik semmi. De a várva várt pillanat végre eljött, én meg itt vagyok, teljesen elégedetten és büszkén.

Érzékenynek lenni NEM baj!

gyors & rövid, de annál szívből jövőbb inspiráló poszt ♡

Azt mondják, könnyen megsértődök, és hogy mindenen fennakadok. Hogy csak a rosszat érzékelem a világban. Való igaz, hogy hajlamos vagyok a búskomorságra, de az is tény, hogy különösen érzékeny vagyok. Biztosra veszem, hogy ez nem egyedüli eset, ezért szerettem volna tanácsot  adni a hozzám hasonlóaknak ezzel a poszttal.

Ha az én esetemet vesszük, az érzékenységem 90%-a önbizalomhiányból fakad. Ha nem vagy elégedett a külsőddel/belsőddel, sokkal jobban megérintenek a bántó szavak - amik lehet nem is bántóak, csak neked tűnnek úgy. Nem csak ennél, de alapvetően ahhoz, hogy kiinduljunk valahonnan, hogy építsünk valamire, elsősorban az kell, hogy higgyünk magunkban. El kell fogadnunk magunkat, úgy, ahogy vagyunk. Amíg ez nincs meg, addig hiába próbálkozunk bármivel is. Fontos, hogy SZERESD magad!

Ha ez megvan, akkor már azt is el tudod fogadni, hogy érzékeny vagy. Persze az elején nehéz, de itt jön képbe az, hogy döntés elé állítsd magad: Számít nekem az az ember, aki beszólt? Ad ő hozzám bármit is, ami nekem pozitív? Ha a válasz nem, akkor ideje búcsút venni az illetőtől. Ugyanez igaz azokra is, akiket szeretsz. Biztos, hogy úgy értette? Ha nem, akkor bocsássunk meg a személynek, és ne akadjunk fent a dolgon. Így mérlegelhetünk, hogy min, mennyire éri meg rágódni, bosszankodni, valamint ezzel a technikával a felesleges dolgoktól is megszabadulhatunk az életünkből, amik eddig lehet nagy terhek voltak a napjainkban. Én például sok idegesítő embertől tudtam már magamat elhatárolni így, és azóta sokkal jobb kedvem van, és az sem tör le, ha beszólnak. Fontos, hogy olyanokkal legyél körülvéve, akik TÁMOGATNAK, elfogadnak, és persze szeretnek!

Érzékenynek lenni nem baj, hiszen ez mutatja azt, hogy emberek vagyunk. Gondolj erre ajándékként, mert, ha nem érintene meg, hogy mi történik a világban, akkor nem törődnél másokkal, nem segítenél azon, akinek szüksége van rá és nem lenne motivációd. Márpedig az érdeklődés viszi előre az embereket. Ez az, amitől mi mi vagyunk - hogy nem csak a saját érdekeinknek nézzük. Az, hogy érzékeny vagy, egyet jelent azzal, hogy fogékony vagy, ezt pedig fel lehet fogni pozitív értelemben is. De fontos, hogy tudjuk, HOL A HATÁR!

Ezt úgy értem, hogy nem szabad mindenkire magasról tenni, de az sem jó, ha túl sokat agyalunk a többiek miatt. Meg kell találni az arany középutat, amin járva elegendő időt foglalkozhatunk mind  a magunk, mind pedig mások problémájával. Nem szabad elfelejteni, hogy végső soron mi magunk vagyunk a legfontosabbak, első sorban magunkon kell segítenünk. Fontos tudni, ez NEM ÖNZŐSÉG!

Kívánom minden kedves olvasómnak, hogy maradjon kitartó és, hogy soha de soha ne adja fel, bármennyire is nehéz! Mindig lesz jobb, és mindenkinek kijár a boldogság! Fogadjátok el magatokat, mert csak így lehet teljes az életetek!
Remélem tudtam kicsit segíteni. Legyen nagyon-nagyon szép napotok!

Amber

WP trilógia: kiolvasva! ♡

spoiler veszély
(nem tudok a kedvenceimről óvatosan beszélni)
Régi nagy álmom volt, hogy kedvenc sorozatom eredeti, könyv verzióját egyszer kiolvassam, és miután megkaptam a trilógiát Karácsonyra, már csak rajtam múlott, hogy ez a poszt mikorra fog megszületni. És íme! :)

Egyszerűen imádom ezt az egész történetet, akit pedig bővebben érdekel erről a véleményem, az egy komplett bejegyzést talál itt, de a mostani cikkben csupán csak a sorozat és a könyv összehasonlításáról lesz szó. Mikben különböztek a dolgok és mikben nem. A szeretetem így is fix, ezzel nincs mit tenni.


ELSŐ RÉSZ: WAYWARD PINES

A komplett könyv a sorozat első 5 részének felel meg, ami számomra igencsak meglepő volt. Utána sorra más lesz egy csomó minden, de persze apró eltérések itt is felbukkantak. Attól kezdve, hogy az abik itt bestéknek vannak hívva, egészen odáig, hogy Theresának nem hogy rövid, fekete, hanem jó hosszú és szőke haja van benne. Ami a legjobban ledöbbentett, az a kedvenc szereplőm halála volt - aki nem mellesleg nekem a sorozatban jobban tetszett. Nem csak, hogy nem volt benne semmi szerethető kis egyéniség, mint a filmvásznon szereplő Arnoldnak, akinek gyengéje volt a fagyi, de még a szöges ellentéte is volt a Terrence Howard által alakított karakternek, ugyanis a könyvben fehér bőrű, szőke hajú férfiról beszélünk. Jó, ez nem a regény hibája, hiszen az volt előbb, de úgy, hogy elsőnek a sorozat került elém, a jó öreg, fekete Arnoldot már nem tudtam elképzelni egy fehér őrültnek. Szerencsétlen Pope seriffet pedig ezek mellett nem hogy Ethan ölte volna meg, hanem maga David Pilcher végzett vele, elég kegyetlen módon. Ez számomra furcsa volt, mert míg David megfontolt embernek tűnik a filmvásznon, addig a lapokon nem több egy őrültnél. Előbbi esetben az emberek igenis számítanak neki, utóbbiban viszont képes a saját lányát is brutális módon kivégezni. (A könyvben amúgy szó sincs arról, hogy Pilcher és Pam testvérek lennének) Egyébként a nyilvános kivégzéseknek a kötetekben Búcsú a neve. A sorozatban az ő karaktere is jobban tetszett, de a könyvben sok fontos dolgot kimondott, aminek bizony van értelme.

MÁSODIK RÉSZ: A POKOL KAPUJÁBAN

Ilyen volt például, amikor azt mondta Ethannek, hogy "ezt a várost nem lehet demokráciával vezetni." Ez nem csak a rész, de az egész trilógia egyik legfontosabb sora, ugyanis ennek tudatában teljesen máshogy fogjuk megítélni a helyzetet. A sorozatot nézve sokszor elgondolkodtam rajta, hogy vajon jó-e az, hogy Pilcher nem avatja be az embereket az igazságba, de ezután a mondat után valahogy nem tudtam megkérdőjelezni a tetteit. Ahogy mondtam, a könyvben számomra egy sokkal ellenszenvesebb ember, aki teljesen el van szállva magától, de a sorozatban nem is lehetne visszafogottabb. Legjobban úgy tudnám jellemezni, hogy míg a lapokon ő az Ördög, addig a filmvásznon tényleg Isten. Az egyetlen, amiben nem értek vele egyet, hogy ahhoz tényleg nem volt joga, hogy az embereket kérdés nélkül rabolja el. Ahogy a munkásait is megkérdezte, úgy kellett volna Wayward Pines lakosait is elaltatni, hogy aztán a jövőben úgy ébredjenek fel, hogy tudják, ezt ők (is) akarták. Akkor nem lenne szükség titkolózásra, de Pilcher nyugodtan vezethetné a népet, hiszen tényleg megmentette őket. De mivel tudtuk ellenére választott ki egy halom embert, így nem más, mint  emberrabló. És ez a könyv-és sorozatbeli énjére is igaz.
A második részben még annyi eltérést fedeztem fel, hogy a frakciót, akik ki akartak törni a városból, itt konkrétan Kóborlóknak hívják, amit szerintem érdemes lett volna a sorozatba is átvinni, csak mert miért ne?

HARMADIK RÉSZ: AZ UTOLSÓ VÁROS

Furcsán hangozhat ez, de az utolsó rész tetszett a legjobban, legalábbis olvasási szempontból, mert nagyon jól lehetett a fejezetekkel haladni. Lazán volt tagolva a sztori, így bármikor képes voltam akár 10 részt is elolvasni. Emellett, a fejezetekben ezúttal már több szemszögből is nyomon követhetjük a történetet, ami szerintem sokat dob az egészen. Így nem csak magát Ethan-t ismerjük meg (akinek a háttérsztorija kicsit más, mint a sorozatban), hanem magát Wayward Pines lakosait illetve vezetőit is.

"- Szeretnék egy percre egyedül maradni.


- Én aztán ki nem szállok ebből az autóból!


- Pont ez a lényeg, drágám."

Valahogy a szövegen lehetett érezni, hogy az író már jobban elengedte magát - jó értelemben. Nem csak a fentihez hasonló példában látszik ez meg, de teljesen nyugodtan beszél a szexről, érintőlegesen a meleg témáról, és arról, hogyan is néznek ki a hullák, amiket a besték hagytak meg. Ez valakinek nem tetszik, de én nem így voltam vele. Hiszen ezek mind fontos részét képezik a történetnek, illetve érdekes kiegészítés is.

Összességében, nem bántam meg, hogy kiolvastam a trilógiát. Sokkal közelebb hozott a sorozathoz - bár nem tudom, hogyan lehetne már ennél is jobban szeretni valamit -, és érdekes volt erről az oldalról is megismerni a történetet. Egyáltalán nem volt az, hogy a sorozat miatt a könyv már unalmas volt, ugyanis nem egy fordulatot tartogatott, ami nem volt a vásznon. Bizonyos karakterek egyáltalán nem voltak szimpatikusak a könyvben, ezért, hogy ne utáljatok rögtön mindenkit, szerintem érdemes a sorozattal kezdeni. Így talán nem is fogtok hiányérzetet érezni, hiszen jó pár dolog nincs benne, ami a könyvben igen.

Ha elgondolkodtató, mégis izgalmas történetet szeretnétek olvasni, ami tele van hús-vér szereplőkkel, akkor teljes szívből ajánlom a Wayward Pines-trilógiát. Ha meg ugyanerre vágytok, csak TV-n keresztül, akkor ez a sorozat bizony megérdemel egy lecsekkolást. Jó szórakozást hozzá(juk)! :)

Amber

Nosztalgia ⇨ 1 éve a bloggal


Talán a blog első szülinapjának fontosabbnak kéne lennie, mint hogy a kpopról meg az animékről nosztalgiázzak, de az az igazság, hogy nem sok mindent tudok írni a mai nap alkalmából. Fel sem tűnt, hogy a blog már ilyen régóta él, azt is elfelejtettem, hogy egyáltalán lesz évforduló. De talán ez egy pozitívum, elvégre nem az volt, mint anno, amikor görcsösen posztoltam, és számolgattam, hogy mikor mi, mennyi idős lesz, hogy aztán írjak arról egy erőltetett nosztalgiás bejegyzést. Tény és való, a FOTOSZINTÉZIS leginkább szabadságot adott nekem, és épp ezért gondolom azt, hogy még jóval több június 16-át is meg fog élni.

Anime TAG ↝ 2018-as, rövid verzió

AVAGY MIK VÁLTOZTAK 1 ÉV LEFORGÁSA ALATT

Eltelt 1 év otakuként, de ennyi idő alatt sok minden más lett, mint kezdetekben volt, ennek fényében pedig újraírtam régi TAG-emet, hogy ti is lássátok, mi minden változott! :) Amber

1. Melyik a kedvenc animéd?

A trónon még mindig a The Shape of Voice ül, legalábbis film szekcióban. Több évadosnál a Free!, 24 részesnél a Re:Zero, 12 részesnél pedig a Gabriel Dropout uralkodik. Persze vannak olyan darabok is, amik így is annyira megfogtak, hogy simán felkerülhetnének ide. Ilyen például a Made in Abbys, a Kiznaiver, a My Hero Academia, a Death Parade és a Servamp.

2. Legrosszabb animéd?

A School Days mellé sajnos betársult még a Renai Bokun és a Children of the Whales is. Az előbbi értelmetlen perverzsége miatt került fel a listára, míg az utóbbi csak szimplán értelmetlennek tűnt számomra. Ennek ellenére végig néztem, de az állítólagos második évadot már nem fogom.

Nosztalgia ⇨ 1 év kpopperként

Őszintén, minden nehézség ellenére, én úgy érzem, ez az év hihetetlenül gyorsan elment. Sok mindent megtudtam magamról, a kedvenceimről és a környezetemről. Bár még bátortalan vagyok, legalább biztosan tudom, hogy milyen nem akarok lenni, és mi az, ami nem érdekel. Ezt az évet amolyan próbának fogom fel - így utólag legalábbis -, mert mostanra eléggé kitapasztaltam, mi hogyan működik, és ez nem csak a kpop világára igaz. De mivel most csak arról lenne szó, így nem is ködösítek tovább, jöjjön a megemlékezés a napról, akkor ez az egész elkezdődött!

Amikor anno rákattintottam a Monster-re, még azt sem tudtam, hol áll a fejem. Annyi újdonság ért egy csapásra, és annyira tartozni akartam ebbe a közegbe, hogy talán egy kicsit nagyszájú voltam. Noha nem durván, de mégis mintha bizonyítani akartam volna, hogy én bizony kpopper vagyok. De valahányszor kérdéseket kaptam, zavarba jöttem, mert még nem voltam elég régóta benne a dologban. A legjobb példa erre, az ultimate banda esete. Amíg nem realizálódott bennem, mennyire közel áll hozzám a Seventeen, addig mindig az EXO-t mondtam a legnagyobb kedvencemnek, de valahol mélyen én is éreztem, hogy ez nem igaz. Semmi bajom velük, ők pusztán csak a szintén figyelemre méltó "első banda" pozícióban vannak, ami miatt igazán különlegesek számomra. Mégis, ultimate csapatként mindig a Seventeen lesz a válaszom, és ezt már nem is mondhatnám biztosabban.
Az ultimate bias-t könnyebb volt megtalálni, és fix, hogy bármi történjen is, nem fogom Chen-t lecserélni. Igaz, arra máig nem tudom a választ, hogy vajon az ub csak ultimate bandából lehet-e, de őszintén, már nem is érdekel, hiszen ha így érzem, akkor nem tudok ellene mit tenni.

Koncertek, amikre elmennék...

ÉS AMIKRE NEM!
mert olyanok is vannak ám :)

Nem rég mondta anya, hogy a Pvris, egykori kedvenc bandám Magyarországra látogat, és még csak nem is olcsó a fellépésükre a jegy. Ez mélyen elgondolkodtatott. Menjünk el, vagy sem?

Most amúgy is gyűjtök, így a terv eleve megbukott, de tény, hogy más kérdések is felmerültek. Eggyel több koncert élményként, vagy tényleg egy igazi valóra vált álomként fognám fel? A Pvris sokáig uralta a kedvenceimet és mindig is jó zenét csináltak, ezért az alkalomért pedig ölni tudtam volna régen. Akkor hát mi fogott vissza a spóroláson túl?

Már egy ideje tagja vagyok a Facebook-os Pvris csoportnak, és ott írta egyszer valaki, hogy elment a trió egyik fellépésére, és találkozott a tagokkal, azok pedig kinevették őt, mert fogyatékos volt. Ez már vagy úgy 1 éve történt, de bennem annyira megmaradt, hogy egyszerűen azóta nem tudok áhítattal a csapatra nézni. Az énekesnő is mintha az idő múlásával nagyképűbbé vált volna, mintha már annyira megszállottja lenne ennek a meleg-témának, hogy szinte már lenézi a heterókat. Régen pont emiatt a bátorsága miatt szerettem, de mostanra már úgy érzem, túl sok, amit csinál. Mindenki felfogta, hogy meleg, miért kell ezt még tovább hangsúlyozni? Egy szó, mind száz, szépen lassan elvesztettem az érdeklődést a Pvris iránt, noha a zene amit csinálnak, tényleg jó, de már egyáltalán nem kívánom őket látni élőben.

Nosztalgia ⇨ 3 x Seventeen

Igazából nincs min nagyon nosztalgiázni, hiszen csupán 7 hónapja ismerem a bandát, így hát korántsem tudnék azokról az időkről beszélni, amikor még kezdők voltak - még akkor sem, ha megnéztem szinte az összes műsort, amiben benne voltak. Ennek, és kpopos hiatusom ellenére is szeretnék írni egy-két sort arról, mit is jelentenek ők számomra, és hogy mit gondolok a jelenről, amiben most követem őket figyelemmel.

Mi is van most?

ÉS MI LESZ KÉSŐBB?

Először egy igencsak lehangoló posztot akartam írni a cím alá, de aztán erőt vettem magamon, hogy kicsit változtassak a hangomon. Bármennyire is szólnék most máshogy, muszáj pozitívnak és erősnek maradnom, úgyhogy "halljátok szavam."

Először is, bocsánat, hogy ennyit változtattam a blog kinézetét, de sehogy sem voltam vele megelégedve. Noha az előző fejléc szerintem az eddigi legjobb lett, a színei túl hidegek voltak, és nem volt jó érzés ránéznem - hiába Chen nézett vissza rám. Azt hiszem, ezzel a mostani kinézettel jóban vagyok, kellően nyárias, mégis letisztult, úgyhogy remélem, sokáig velem marad, és nem fogom pár hét múlva ócskának gondolni.
Bejegyzések közül is lesz, ami törölve lesz, mert egyszerűen többé nincs helye az oldalon. Lehet, ezt csak azért érzem így, mert most mindenhonnan szelektálnom kell, hogy újra tiszta lappal indíthassak, de ha ettől (is) függ, hogy jól érzem-e magamat a bőrömben, akkor legyen.

Nosztalgia ⇨ Üzenet Leának

Eltelt 1 év mióta kiraktam ezt a posztot az akkori személyes blogomra, az Ultraviolence-re, de mivel a lány, akiről szól ez az egész nagyon fontos nekem, ezért arra gondoltam, hogy ismét publikálom. Legfőbbképpen miattad, Lea, mert szeretném, ha tudnád, hogy tényleg nagyon sokat köszönhetek neked! Nem is tudom, mit kéne mondanom még... köszönöm ezt a 4 évet! ♡♡♡

Ui.: Tényleg sosem fogom elfelejteni, amikor aznap hajnalban beszéltünk. Hihetetlenül sokat segítettél, és bizton állíthatom, életem legjobb döntése volt, hogy rád írtam anno.

~Tami



Lea. Tudom, hogy olvasod ezeket a sorokat. Ez egy nagyon különleges nap. Ma van pontosan 3 éve, hogy elkezdtünk beszélgetni. Kikerestem a kezdeti levelezésinket a Starity rendszeréből, és bizony 2014 május 18-án válaszoltál nekem a béna kis üzenetemre, ami miatt még ma is ég az arcom. Akkor még nem gondoltam volna, hogy valaha is ilyen fontos leszel nekem, de ahogy mondtam, eltelt 3 év, és annyi minden történt.

Talán nem tudod, de rengeteg mindent köszönhetek neked. Mindig ott voltál nekem, ha szükségem volt rád, mindig támogattál, pedig soha nem találkoztunk, soha nem beszéltünk élőben. Jobb barátom voltál, mint azok, akik itt voltak a közvetlen környezetemben, és sokáig gondolkoztam rajta, hogy mivel hálálhatnám meg ezt neked.

Habár én egyáltalán nem érzem a korkülönbség hátrányait köztünk, néha mégis rossz érzésem volt ezzel kapcsolatban, hiszen amíg te könnyen tudsz nekem segíteni, addig én mit mondhatnék neked? Igyekeztem mindig a lehető legjobb tanácsokat adni neked, és támogatni mindenben, amiben csak lehetett, de ezt nem éreztem elégnek. Örültem, hogy a szülinapodon küldhettem neked képeslapot, legalább ennyivel meghálálhattam neked az elmúlt éveket. De mégis, ez így sem sok.

Úgyhogy most itt vagyok. És ha már ennyire támogattál az Ultraviolence-ben (is), akkor miért is ne írhatnék egy ilyen posztot? Elvégre igazán megérdemled.

Ahogy megérdemled a boldogságot, a szeretetet, a törődést és a figyelmet is. Páratlanul írsz, imádom az összes történetedet, fantasztikus barát vagy, mindig előtérbe helyezed a másikat, és odaadóan támogatod őt.

Bátran kijelenthetem, hogy te vagy a legeslegjobb barátnőm, és egyértelműen nem lennék most itt, ha mi anno nem kezdünk el levelezni. Nem lennék ugyanez az ember. Nem lenne LIS, nem lenne egy csomó banda és énekes a zenelejátszómon, nem lenne a montreali képeslap a falamon, de, ami a legfontosabb, hogy nem lenne megkönnyebbült mosoly az arcomon esténként, miután beszéltem veled. Örökké az adósod leszek!

Tudom, hogy neked sem könnyű az életed, hogy vannak problémáid, amiken én talán nem tudok segíteni, de remélem, hogy segíthetek neked valahogy, még ha az csak annyi is, hogy meghallgatlak. A fenti képek neked szólnak. Szeretlek és nem akarlak elveszíteni. És bármi történjen is, én mindig itt leszek neked.

Na jó, abba hagyom, már így is itt bőgök a monitor előtt, ilyen nagyon nyálas csöpögésbe pedig nem akarok esni, úgyhogy csak annyit, hogy sok sikert az életben, ne aggódj, mert minden rendben lesz, és hozzám bármikor fordulhatsz!

A létező legnagyobb virtuális ölelés: (((((((((())))))))))

Köszönöm ezt a 3 évet. Még legalább ennyit kívánok magunknak. ❤︎

Tami

Vezess k-pop naplót!


Ha az ember - rendes kpopperként - 10-nél több csapatot ismer, akkor biztosan érezte már azt, néha mennyire nehéz lépést tartani a sok cb-vel. Ez különösen akkor igaz állítás, ha az illető még véleményeket is ír a friss lemezekről, számokról, na meg van olyan eset is, amikor nem is lehet valamit "darabokra szedni", csak szimplán tudjuk, hogy az adott dal vagy album tetszett-e, vagy sem. Ez is egyike az okoknak, amiért is elkezdtem a saját kpop naplómat, és ebben a bejegyzésben ennek a kis füzetnek a hasznáról, illetve elkészítéséről lesz szó. :)

1-napos animéim

Nem is tudom, hogy ennek örüljek-e, vagy sem, de különleges képességemmé vált, hogy egy nap alatt végig tudok nézni egy teljes 12/13 részes animét. Ez egyszerre pozitív, hiszen gyorsan haladok, de negatív is, mert így kevésbé maradnak meg bennem az alkotások, amiket lepörgettem. Nem azért csinálom, mert gyorsan túl akarok lenni rajtuk, csak szimplán elkap a láz, és már nincs megállás. Nem egy olyan kedvenc animém van, amit sajnos így fejeztem be, és hiába tetszett nagyon az egész világa, mégis olyan, mintha egy szempillantás alatt elröppent volna az egész élmény.

Ebben a mai összeállításban lesznek olyan darabok, amiket épp ezért biztosan újra fogok nézni, mert egyszerűen még nem álltam készen a búcsúra, de szó lesz egyszeri példányokról. Ezt nem kell gonosz megjegyzésnek venni, csupán csak az én véleményemnek. Nem tekintek az itt felsorolt animékre rosszallással.

Amber

1x nézős animéim


Se nem rossz, se nem jó alkotások, melyek érdekesek voltak, de kicsit fárasztóak is egyben. A mai posztra senki sem tekintsen negatív megnyilvánulásomként, csak szerettem volna összegyűjteni, melyik animék voltak számomra kétesek. Íme hát a lista!

Amber

--------------------------------------

1. Alice to Zouroku

Az az igazság, hogy még a történetét is nehezen fogalmaznám meg ennek a darabnak, ugyanis én magam sem tudom. Van egy kislány, aki az ún. Alice álma képességgel bír - ami minden hozzá hasonló "különcnek" más előnyöket ad -, melynek köszönhetően bármit meg tud teremteni, amit csak elképzel. Ez a lány egy nap megszökik a kutatóintézetből, amiben fogva tartják, és egy idős bácsihoz, Zouroku-hoz kerül, aki ki nem állhatja a feje tetejére állt dolgokat. A lányt a történet feléig a kutatóintézet követi, és azt is hihetnénk, hogy ez a főszál, de mint kiderül nem. Valójában nincs vezető sztori az animében, csak kettő különbözőt raktak össze, ugyanis hamarosan feltűnik egy másik kislány is a képben, aki szintén különleges, de képessége miatt elrontotta az életét, az egyetlen aki segíthet rajta pedig nem más, mint Sana, azaz Zouroku frissen befogadott családtagja.

Ezzel így nem is lett volna semmi baj, ha az első része a történetnek normálisan le van zárva, és nem azt várja az ember még az utolsó részkor is, hogy valahonnan előugorjon valaki, mondván, hogy a kutatóközpontból jött bosszút állni. A második történet befejezése korrekt, viszont túl hamar és egyben túl későn is vette kezdetét. A problémát talán az anime hosszabbításával lehetett volna kiküszöbölni, hiszen 24 részben több időt adhattak volna a készítők a két szál elkülönítésére. Így viszont csak egy katyvasz lett az egészből, amiben néha megcsillan egy-egy érdekes ötlet. Elgondolkodtató volt, de többet nem nézném meg.

Mesedélután #1

AVAGY A MOGYORÓ-MELÓ 2 VS ÓRIÁSLÁB FIA
csak úgy, mert kedvem támadt hozzá

Rég láttam már új meséket, így igazi felüdülés volt beiktatni pár órát a szünetembe ezekre a darabokra, amik apának köszönhetően kerültek elém. Mivel mindkettő alkotás elgondolkodtatott, ezért most elmondom róluk a véleményemet, összehasonlítom őket, és győztest választok. Tartsatok velem!

Mi is az a barátság?

Azt hiszem, ha nincsenek azok az emberek, akiket valaha barátomnak gondoltam, a mostani bejegyzés sosem született volna meg, hiszen arra sem jöttem volna rá, mik azok a dolgok, amik fontosak egy barátságban. Annyi negatív élményem volt ezzel kapcsolatban, hogy mára már igazi friendship specialista vagyok, csupán annyi hibával, hogy nincs olyan sok barátom.

Ettől függetlenül tudom, hogy bár a barátság nem kerül pénzbe, mégis drágább mindennél, és többet tesz hozzá az emberhez, mint gondolná. Alapvető szükségletünk, hogy kell számunkra valaki, aki kívülálló, tehát nem kifejezetten a családunkhoz tartozik, mégis megért, elfogad minket, és törődik velünk. Persze, ugyanez van a szerelemmel is, de kell egy ilyen "biztonságosabb" dolog is, mint a barátság. Egy olyan kapcsolat egy másik emberrel, ami tényleg őszinte.

Minghao, a junior ub 💎

A minap anyával olyat játszottunk, hogy két dolog közül kellett egyet választani: melyiket szereted jobban? Volt itt hamburger vagy hotdog, szakál vagy bajusz, és az én adu ászomnak hitt Tao vagy Jun is. De hamar visszanyalt a fagyi, és arcon vágott a kérdés: Chen vagy Minghao?

Ha nem a Seventeen lenne az ultimate bandám, még néznék is furcsán, hogy milyen kérdés ez, naná, hogy Chen, de mivel nem ez a helyzet áll fent, így eleve egy számomra nagyon különleges banda és még különlegesebb biasom korántsem olyan, mintha azt kérdeznék, Chen vagy Suga.

Sokat gondolkoztam, végül pedig arra jutottam, ahelyett, hogy azon tépelődnék, melyikőjüket választanám, inkább kinevezem Minghaot amolyan trónörökös ub-nek. Mert hát szó, ami szó, kinőtte magát, és már nem mondhatnám csak egy "sima" biasnak.

A sport animék varázslatos világa

Noha sosem voltam egy sportos alkat, tesi órán megcsinálom azt, amit kell, és a tanár szerint jó vagyok, én sokáig megvetettem ezt a világot. Számomra a sportolók üresfejű versenylovak voltak, akik csak idegesítik az embert. De most, hogy láttam jó pár animét ebben a témában - érdekes, ezekhez sosem álltam szkeptikusan -, kijelenthetem, tévedtem.

Minden a Free!-vel kezdődött, még nyáron, bár csak az újranézés után éreztem igazán úgy, hogy itt több van. Eddig is értettem, hogy ez a sorozat túlmutat az izmokon és a fiúkon, de a sport szeretetének lényegét csak most fogtam fel. A Free! és még pár hasonló társa sarkallt erre a bejegyzésre, mely teljes szívemből fog szólni. Olvassátok!

10B Husbands ≫ miniajánló

Boys in books are just better... vagy inkább boys in games are just better? Ezen a feltevésen bárki jogosan elgondolkozhat, aki már belefutott valaha a 10B Husbands névre keresztelt applikációba. Akinek viszont még nem volt szerencséje hozzá, annak itt az ideje ezen változtatni!

Ki tudja már hogy, de egy nap rátaláltam erre a játékra a Play Áruházban, és mivel aranyosnak tartottam a grafikát, letöltöttem. A játék egyszerű - kinézetre is, célra is. Egy kis parkos tájat kapunk csak, ami kezdetben üres. Ahogy az a címből is kiderül, a lényeg, hogy minél több kis férjet vegyünk magunknak, a megvásárolt egyedek pedig később nyugodtan fognak sétálgatni a képernyőnkön, ezzel mozgásba lendítve a gépezetet, és folytonos szeretetet szerzünk tőlük, amiket aztán felhasználhatunk fejlesztésre, vásárlásra. További, plusz love-ot úgy kaphatunk, ha nyomkodjuk a tájat, ezzel is felgyorsítva a szeretet áramlását. Gondolom, már ebből a pár sorból is érződik, mennyire nem komoly ez a játék.

Secondo me...


Ember. Mit is jelent ez? Ezek vagyunk mi. De mégis, mitől leszünk emberek? Minden olyan természetesnek tűnik. Hogy beleszületünk az életünkbe. Hogy megismerünk másokat. Hogy elvégezzük a feladatainkat. Néha belegondolok, vajon tényleg csak ennyi lenne? Secondo me, nem.

Re:Zero Kara Hajimeru Isekai Seikatsu ≫ vélemény

AVAGY AZ ELSŐ ANIME, AMITŐL MEGIJEDTEM
- spoiler veszély? de jelöltem, hogy mettől meddig -

Eredetileg a téli-tavaszi animés bemutatómba szántam egy rövidke összegzést erről a darabról, de miután lapokon több, mint 5 oldal terjedelme lett a "kis véleményemnek", így úgy döntöttem, teljes posztot kap.
Kalandos úton jutottam el ehhez az animéhez, ugyanis én először a Zero Kara Hajimeru Maho No Sho-t néztem ki magamnak, ám a címek hasonlósága miatt a mostani cikk témájához tévedtem. És nem csak, hogy ugyanaz a cég csinálta mindkét animét, de az elején még a tévedés sem esett le, mert a Maho No Sho-ban megjegyeztem magamnak egy ezüst hajú lányt, erre nem egy ugyanolyan karakter bukkan fel a Re:Zero-ban is? Na de, ez a vakság nem tartott sokáig. Kicsit vonakodva ugyan, de végül belevetettem magamat az animébe, és egyáltalán nem bántam meg.

Már úgy hiányzott...

AVAGY BANDÁK, AKIKET RÉGEN HALLGATTAM
és még mindig, csak nagyon-nagyon ritkán

All Time Low, Pierce The Veil, My Chemical Romance, Falling In Reverse, és a többiek... mintha ezer éve lett volna, hogy ezek a bandák még szerves részét képezték az életemnek. Bár sosem gondoltam azt, hogy a kpop után más már nem is jöhet szóba, és nem hagytam el a fentebb felsorolt régi cimboráimat, mégis most - hogy valamilyen késztetésnél fogva visszatértek a számaik a YouTube-omon - olyan, mintha szakítottam volna velük. Emiatt a szomorú érzés miatt ültem le ide, hogy írjak egy-két dolgot ezekről a csapatokról, hátha az segít rendezni a gondolataimat, és megvígasztal egy kicsit.