Régen úgy, ahogy volt megvetettem ezt a műfajt, de a közelmúltban bebizonyosodott számomra, hogy noha nem egy hibátlan dolog a multiplayer, lehet élvezni így is. Az azonnal felmerülő miértre pedig hadd válaszoljak most rögtön!
Warning: A cikk alapjául azt a tapasztalatot használtam fel, amit a Call of Duty játékok multizása közben halmoztam fel. Más játékkal még nem játszottam ilyen módban, így ezt figyelembe véve olvassa mindenki az írásomat.
A multiplayer, ahogy neve is mutatja, több játékos módot takar, és minden online történik. Ezek a gamerek lehetnek ismeretlenek, más játékosok a világ bármely pontjáról, de némi pepecselés után akár a tulajdon barátaiddal, rokonaiddal is kapcsolatba léphetsz, és mehet is a játék. Szerintem ez már eleve nagyon jó benne, hiszen egy bizonyos úton kapcsolatot tartunk a szeretteinkkel, ráadásul közben jól szórakozunk. Persze, ez nem pótolja a valóságos találkozásokat és beszélgetéseket, de néhanapján igenis jót tesz. A csapatszellem - már ha olyan módban vagyunk - összekovácsolja az embereket, arról nem is beszélve, hogy ez pont olyan, mint anno, amikor a dicsőséges katonák büszkén vonultak a csatába, oldalukon testvéreikkel. (Na jó, azért túlzásokba ne essünk.)
Ennek viszont megvan a maga sötét oldala is, ami jelen esetben az ismeretlen játékosoktól ered. Nem egy csaló van fent, olyanok, akik valamiért örömüket lelik abban, hogy megheckelik a rendszert. Átlátnak a falon, esélyt se adnak, csak szimplán kiközösítik a játékot maguknak (jobbik esetben a csapatának), és így mindig ők a nyertesek. Őszintén nem értem, ebben mi a jó, a szórakoztató. Sajnos ezek az alakok elég gyakran bukkannak fel, és bár fáj ezt mondanom, de ha a jelentés ellenére sem tűnnek el, akkor nekünk kell otthagynunk a játékot. Onnantól fogva, hogy egy game felidegesít, nem éri meg, hogy tovább szenvedj vele, így nyugodtan várj órákat vagy napokat, mielőtt újra felmennél. Ritkán dob össze a gép ugyanazokkal az emberekkel - noha én ilyet is tapasztaltam már.
Ha már az időt pedzegettem itt, a multiplayer egyik legalapvetőbb előnye, hogy gyors, és mindig van rá egy kis időnk. Egy hosszú és fárasztó nap után meglehet, nem a single playerben szeretnénk folytatni, amire oda kell figyelni történet szempontjából. A pályák is hosszabbak ott, az embernek egyszerűen csak nincs kedve hétköznapokon egy ilyen nagy kaliberű dologba vágni a fejszéjét. Viszont a multiplayer mindet felkínál, amit egy dolgozó, iskolába járó ember kívánhat lyukas, vagy kevésbé lyukas, de annyira nem zsúfolt estéin. Pörgős játékmenetek, gyors fejlődés, ami jutalmakkal jár, ergó elismerést és díjakat is kapunk, ami segítheti az önbecsülésünket, valamint nem terheli le az agyat. Annyi a lényeg, hogy kinyírj mindenkit, nincsenek főszereplők vagy más karakterek, nincs történet, csak mész és csinálod.
Ez így leírva elég durván hangzik, de igyekszem mindig hangsúlyozni, hogy szerintem a játékok amúgy nincsenek rossz hatással senkire sem, aki "normális". Bármennyire is tűnik valami erőszakosnak, attól erőszakosak csak azok lehetnek, akikkel eleve valami nincs rendben. Akik nem tudják elválasztani a virtuális világot a valóságtól. Viszont egy átlag emberre igenis lehet jó hatással egy játék, hiszen sokan itt vezetik le a feszültséget, ami egész nap felgyülemlett. Amivel nincs semmi baj.
Ugyan ez nem mindig jelenti azt, hogy multizás után a bőrünk kisimul. Sajnos nagyon sok tényező van, ami miatt felidegesíthetjük magunkat. Ilyen például maga a rendszer, ami néha kidob. Valami gond adódik, eltűnnek az ellenség emberei, ki tudja még mi, és a játéknak lőttek. Legalábbis annak a körnek. Ilyenkor persze mintha meg sem történt volna, amit eddig elértél, a pár perce szerzett pontoknak is búcsút inthetsz. (De még ezt is jobban elviselném, ha legalább csalók nem lennének.)
A pályáktól ugyanannyi függ, mint az internettől. Kifejezetten a Cod Ghosts-jával tapasztaltam ezt meg, ugyanis míg egyes helyeken képes vagyok akár 20 embert is kiiktatni, addig máshol egyet sem. Nyilván minden pályának megvan a maga jelentősége, néha a katonáknak is géppuska helyett snipert kell használniuk, és nyugton kell lenniük az eszetlen rohangálással felhagyva, tehát ilyen szempontból lehet csak én nem tudok rendesen alkalmazkodni, mégis, néha túlzásnak érzem mindezt. Bizonyos mapokon elszaporodnak az úgynevezett camperek, akik nem mennek soha sehová - max csak minimálisan, és azt várják, hogy a játszani próbáló emberek belesétáljanak a csapdájukba. Én meg nem vagyok ilyen, így rendszeresen meggyűlik a bajom az ilyen alakokkal - persze csak ahogy mondtam, bizonyos helyeken. De ebből is látszik, mennyire nem mindegy, hogy hova dob a gép.
Mégis, én azt mondom, összességében a multi felpörget a gyorsaságával, és jó kis energialöketet ad, a nap bármelyik szakaszában. (Nem csak a főétkezések között!) Minden negatív ellenére érdemes belevágni, hiszen ez is csak egy újabb játékélmény, amit megtapasztalhatunk. Viszont azt tényleg nem éri meg, hogy felidegesítsük magunkat rajta, főleg, hogy komolyabb értéke nincs ennek, mint mondjuk egy teljes, single player történetnek. Csak és kizárólag kikapcsolódásra alkalmas, ezt tartsuk szem előtt, amikor leülünk a gép elé. Na meg a fegyverünket, ugyanis hullania kell az ellenségnek! Banzai!
Amber
Warning: A cikk alapjául azt a tapasztalatot használtam fel, amit a Call of Duty játékok multizása közben halmoztam fel. Más játékkal még nem játszottam ilyen módban, így ezt figyelembe véve olvassa mindenki az írásomat.
A multiplayer, ahogy neve is mutatja, több játékos módot takar, és minden online történik. Ezek a gamerek lehetnek ismeretlenek, más játékosok a világ bármely pontjáról, de némi pepecselés után akár a tulajdon barátaiddal, rokonaiddal is kapcsolatba léphetsz, és mehet is a játék. Szerintem ez már eleve nagyon jó benne, hiszen egy bizonyos úton kapcsolatot tartunk a szeretteinkkel, ráadásul közben jól szórakozunk. Persze, ez nem pótolja a valóságos találkozásokat és beszélgetéseket, de néhanapján igenis jót tesz. A csapatszellem - már ha olyan módban vagyunk - összekovácsolja az embereket, arról nem is beszélve, hogy ez pont olyan, mint anno, amikor a dicsőséges katonák büszkén vonultak a csatába, oldalukon testvéreikkel. (Na jó, azért túlzásokba ne essünk.)
Ennek viszont megvan a maga sötét oldala is, ami jelen esetben az ismeretlen játékosoktól ered. Nem egy csaló van fent, olyanok, akik valamiért örömüket lelik abban, hogy megheckelik a rendszert. Átlátnak a falon, esélyt se adnak, csak szimplán kiközösítik a játékot maguknak (jobbik esetben a csapatának), és így mindig ők a nyertesek. Őszintén nem értem, ebben mi a jó, a szórakoztató. Sajnos ezek az alakok elég gyakran bukkannak fel, és bár fáj ezt mondanom, de ha a jelentés ellenére sem tűnnek el, akkor nekünk kell otthagynunk a játékot. Onnantól fogva, hogy egy game felidegesít, nem éri meg, hogy tovább szenvedj vele, így nyugodtan várj órákat vagy napokat, mielőtt újra felmennél. Ritkán dob össze a gép ugyanazokkal az emberekkel - noha én ilyet is tapasztaltam már.
Ha már az időt pedzegettem itt, a multiplayer egyik legalapvetőbb előnye, hogy gyors, és mindig van rá egy kis időnk. Egy hosszú és fárasztó nap után meglehet, nem a single playerben szeretnénk folytatni, amire oda kell figyelni történet szempontjából. A pályák is hosszabbak ott, az embernek egyszerűen csak nincs kedve hétköznapokon egy ilyen nagy kaliberű dologba vágni a fejszéjét. Viszont a multiplayer mindet felkínál, amit egy dolgozó, iskolába járó ember kívánhat lyukas, vagy kevésbé lyukas, de annyira nem zsúfolt estéin. Pörgős játékmenetek, gyors fejlődés, ami jutalmakkal jár, ergó elismerést és díjakat is kapunk, ami segítheti az önbecsülésünket, valamint nem terheli le az agyat. Annyi a lényeg, hogy kinyírj mindenkit, nincsenek főszereplők vagy más karakterek, nincs történet, csak mész és csinálod.
Ez így leírva elég durván hangzik, de igyekszem mindig hangsúlyozni, hogy szerintem a játékok amúgy nincsenek rossz hatással senkire sem, aki "normális". Bármennyire is tűnik valami erőszakosnak, attól erőszakosak csak azok lehetnek, akikkel eleve valami nincs rendben. Akik nem tudják elválasztani a virtuális világot a valóságtól. Viszont egy átlag emberre igenis lehet jó hatással egy játék, hiszen sokan itt vezetik le a feszültséget, ami egész nap felgyülemlett. Amivel nincs semmi baj.
Ugyan ez nem mindig jelenti azt, hogy multizás után a bőrünk kisimul. Sajnos nagyon sok tényező van, ami miatt felidegesíthetjük magunkat. Ilyen például maga a rendszer, ami néha kidob. Valami gond adódik, eltűnnek az ellenség emberei, ki tudja még mi, és a játéknak lőttek. Legalábbis annak a körnek. Ilyenkor persze mintha meg sem történt volna, amit eddig elértél, a pár perce szerzett pontoknak is búcsút inthetsz. (De még ezt is jobban elviselném, ha legalább csalók nem lennének.)
A pályáktól ugyanannyi függ, mint az internettől. Kifejezetten a Cod Ghosts-jával tapasztaltam ezt meg, ugyanis míg egyes helyeken képes vagyok akár 20 embert is kiiktatni, addig máshol egyet sem. Nyilván minden pályának megvan a maga jelentősége, néha a katonáknak is géppuska helyett snipert kell használniuk, és nyugton kell lenniük az eszetlen rohangálással felhagyva, tehát ilyen szempontból lehet csak én nem tudok rendesen alkalmazkodni, mégis, néha túlzásnak érzem mindezt. Bizonyos mapokon elszaporodnak az úgynevezett camperek, akik nem mennek soha sehová - max csak minimálisan, és azt várják, hogy a játszani próbáló emberek belesétáljanak a csapdájukba. Én meg nem vagyok ilyen, így rendszeresen meggyűlik a bajom az ilyen alakokkal - persze csak ahogy mondtam, bizonyos helyeken. De ebből is látszik, mennyire nem mindegy, hogy hova dob a gép.
Mégis, én azt mondom, összességében a multi felpörget a gyorsaságával, és jó kis energialöketet ad, a nap bármelyik szakaszában. (Nem csak a főétkezések között!) Minden negatív ellenére érdemes belevágni, hiszen ez is csak egy újabb játékélmény, amit megtapasztalhatunk. Viszont azt tényleg nem éri meg, hogy felidegesítsük magunkat rajta, főleg, hogy komolyabb értéke nincs ennek, mint mondjuk egy teljes, single player történetnek. Csak és kizárólag kikapcsolódásra alkalmas, ezt tartsuk szem előtt, amikor leülünk a gép elé. Na meg a fegyverünket, ugyanis hullania kell az ellenségnek! Banzai!
Amber
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése