Secondo me...

Ember. Mit is jelent ez? Ezek vagyunk mi. De mégis, mitől leszünk emberek? Minden olyan természetesnek tűnik. Hogy beleszületünk az életünkbe. Hogy megismerünk másokat. Hogy elvégezzük a feladatainkat. Néha belegondolok, vajon tényleg csak ennyi lenne? Secondo me, nem.

Amíg el nem érünk egy bizonyos szintet, addig minden olyan kicsinek látszik. Hiszem, hogy egyszer a világ kitárulkozik mindenki előtt. Az a sorsunk, hogy ezt meglássuk. És onnantól minden jobb lesz. Mert nincs olyan, hogy lehetetlen, nincs olyan, hogy utolsó esély. Talán nagynak tűnik a sötétség, de belegondoltál már egyáltalán, hogy nyúlj a villanykapcsolóhoz? Én rájöttem, lehet jobb is. Csak elszántság kell hozzá. És apró lépések.

Nem lesz már holnap minden tökéletes. De már holnap elindulhatsz az úton, hogy egyszer majd az legyen. Fogadd el magad, szeresd magad, értékelj minden egyes dolgot az életedben, adj hálát, írd össze esténként, mi tett boldoggá a nap folyamán. Az új dolgok kipróbálása tágíthatja a látókörödet, ami bebizonyíthatja, van jövőd.

Én is félek, akárcsak bárki más. Mert folyamatosan kűzdök, de mintha semmi értelme nem lenne. Még leírni is rossz ezeket a sorokat. De megteszem, mert nem bírom visszatartani, és nem is akarom. Azért is erőt veszek magamon, mert tudom, másnak arra van szüksége, hogy lássa, én is bírom még. Néha talán pont mások megmentése ment meg téged is.

Nem vagyok a legjobb gyerek, a kitűnő tanuló, a tökéletes barát. Néha úgy érzem, meg sem érdemlem azt, amim van. Hálátlan, türelmetlen és lusta vagyok. De próbálok ezek ellen tenni. Azt akarom, hogy mások büszkék legyenek rám, és hogy elismerjenek. Azt akarom, hogy szeressenek a szeretteim. Mégis, valahogy nincs rendben bennem valami. Valami emészt, aminek még az okát sem tudom, mégsem tudok vele kibékülni. Talán csak nem tudom jól kifejezni magamat. Sosem hagyják, hogy végigmondjam azt, amit akarok. Vagy, ha az ember megfelelő is, akihez beszélhetek, akkor a távolság túl nagy.

Bárhogy is tagadják egyesek, kellenek érzelmek, gondolatok, érzések. Ha visszafojtod, azzal elnyomod emberi mivoltodat is. És nem számít, ezek mennyire rosszak, vagy hogy úgy érzed, pont ezek ölnek meg, te akkor is képes vagy ellenük kűzdeni. Mert képes vagyok rá én is, a szomszédból a néni is, az osztályfőnököd is, sőt, még a szüleid is. Hiszen hozzánk tartozik a kűzdőszellem is, nem csak az elgyengülés.

Amber