AVAGY MIT (NE) CSINÁLJ A VILLAMOSON
(és úgy unblock közlekedés közben)
Még csak most kezdődött el az őszi szünet, de nem tudok nem gondolni rá, hogy hamarosan újra igénybe veszem a BKK szolgáltatásait, márpedig ez felidegesít. Nem is maga a cég, sokkal inkább az emberek miatt, akik valamiért egyáltalán nem figyelnek a környezetükre. De ezt is lehet orvosolni, ráadásul a gyógyszer vény nélkül kapható, egyenesen innen, a FOTOSZINTÉZISRŐL!
Még ha nem is mi vezetünk, akár kocsit, akár buszt, nekünk, egyszerű embereknek is oda kell figyelnünk a többiekre. Ugyanez igaz a biciklisekre is, akik valamiért azt hiszik, ha elütik őket, az csak a sofőr hibája lehet. Ahogy Zsákos Bilbó is mondta, veszélyes dolog kilépni az ajtón - de muszáj megtennünk. Nem az a fontos, miért teszed ezt, hanem, hogy hogyan! Körültekintőnek lenni nem bűn.
Ezért ha nagy a tömeg, ne menj gyök kettővel, hanem igazodj a többiekhez. Ne állj meg csak úgy, ha bármi van, húzódj félre, és ne akadályozd a többieket. A gyalogosoknak nincs indexük és elakadásjelzőjük, ezért egyértelműnek kell lenni. Téged sem tarolnak le, ha így teszel, és mások sem lesznek rád pipák.
De ez még nem minden. Figyeld az embereket! Nem kell Sherlock Holmesként viselkedve mindenkit kielemezni, egyszerűen csak olvass a testbeszédből. Ha például melletted ül valaki a trolin, és a táskáját közelebb húzza magához, az jelentheti azt, hogy leszálláshoz készül. Ha a közvetlen közelünkben van, illik ilyenkor utat engedni neki, összehúzni magunkat, hogy ne essen el bennünk. Nem egy olyan emberrel volt már dolgom, aki érzékelte, hogy mennék, viszont hiába volt egyértelmű, hogy szűkösen férünk el, egyáltalán nem mozdult meg. Nem zavartatta magát, mintha ott sem lettem volna. (Az ilyenek megérdemelnek egy nem annyira véletlen rúgást, de ezt rátok bízom, tegyetek belátásotok szerint.) Egyszóval hiába olvasol, hallgatsz max hangerőn zenét, tanulsz, akkor is érzékeld, hogy mi zajlik körülötted, és ha olyan van, segíts másokon.
Az egyik leggyakoribb problémám az a drága helyfoglalás. Sok esetben maradnak még üres ülések, amiket nem használunk ki eléggé. Ennek pedig fő okát máig nem sikerült megfejtenem. Vannak, akik végigállják az egész utat - amivel nem lenne baj, de mindezt - úgy, hogy közben elállják a férőhelyeket. Ráadásul az elsőnek említett viselkedéssel kombinálva, így mondjuk szerény személyem, aki mindig le akar ülni, az szenvedhet mások figyelmetlensége miatt, hiszen hiába kiáltok á, hogy "elnézést", akkor sem megy odébb. Őszintén nem tudom, az ilyen emberek fejében mi jár, mert persze, ha egy-két állomást megy csak, akkor még elnézem, de a Deáktól az Ecseriig azért én szívesen pihennék, ha már ő nem is. Ezért azt javaslom, ha nincs különösebb okod arra, hogy állj, akkor ülj le! Lehet nekem pont nem jut hely, de hidd el, elnézem, mert legalább az állórészleg szellősebb lesz, és nem nyomorgunk úgy, hogy közben akár kényelmesen is elférhetnénk.
Néha vannak szép napok, amikor több hely is szabad. (Ámen!) Viszont ilyenkor van az, hogy az emberek egy kettes helynél leülnek kívülre. Ki tudja, miért. Nem logikus, hogy beljebb mész? Vagy csak én gondolom ezt? Mindenesetre engem idegesít, amikor valakin ok nélkül kell átmásznom, amikor gond nélkül leülhetnék mellé, anélkül, hogy megzavarnám. Igaz, belülről nehezebb kimászni, de nem kell aggódni, ha én lennék mellettetek, biztosan ki foglak titeket engedni, úgyhogy könyörgöm...
És ha már leszállás...na az egy külön cikket is érdemelhetne. Soha ne az utolsó pillanatban tervezz távozni. Jó, nyilván vannak helyzetek: elbambulsz,nem vagy ismerős a környéken, stb., ami teljesen rendben van. De általánosságban mindig állj fel előbb, és lépj az ajtóhoz - lehetőleg már akkor, amikor a választott megállód előttinél becsukódik az ajtó, és megszólal egy hang, hogy mi a következő állomás neve. Így biztosan lesz helyed a távozásnál, és nem fordulhat elő, hogy a felszállni készülők nem engednek le (jobbik esetben, de erre még kitérek), és nyugodtan hagyhatod el a villamost. Ez amolyan jelzés is a többi utas felé, hogy te is végeztél, ezért - szintén jobbik esetben - biztosítanak neked helyet, hogy elmehess. Hát nem csodálatos?
Ha abban a helyzetben vagy, hogy ezúttal te lettél az a bizonyos felszállni készülő emberke, akkor a türelem az, ami neked kell. Az ajtók két szélére lehet állni, semmiképpen sem a közepéhez, és mindenkit leengedünk, csak utána lépünk fel. Az, aki erre nem képes, az az én szememben már nem számít egy értelmes lénynek.
Ezért ha nagy a tömeg, ne menj gyök kettővel, hanem igazodj a többiekhez. Ne állj meg csak úgy, ha bármi van, húzódj félre, és ne akadályozd a többieket. A gyalogosoknak nincs indexük és elakadásjelzőjük, ezért egyértelműnek kell lenni. Téged sem tarolnak le, ha így teszel, és mások sem lesznek rád pipák.
De ez még nem minden. Figyeld az embereket! Nem kell Sherlock Holmesként viselkedve mindenkit kielemezni, egyszerűen csak olvass a testbeszédből. Ha például melletted ül valaki a trolin, és a táskáját közelebb húzza magához, az jelentheti azt, hogy leszálláshoz készül. Ha a közvetlen közelünkben van, illik ilyenkor utat engedni neki, összehúzni magunkat, hogy ne essen el bennünk. Nem egy olyan emberrel volt már dolgom, aki érzékelte, hogy mennék, viszont hiába volt egyértelmű, hogy szűkösen férünk el, egyáltalán nem mozdult meg. Nem zavartatta magát, mintha ott sem lettem volna. (Az ilyenek megérdemelnek egy nem annyira véletlen rúgást, de ezt rátok bízom, tegyetek belátásotok szerint.) Egyszóval hiába olvasol, hallgatsz max hangerőn zenét, tanulsz, akkor is érzékeld, hogy mi zajlik körülötted, és ha olyan van, segíts másokon.
Az egyik leggyakoribb problémám az a drága helyfoglalás. Sok esetben maradnak még üres ülések, amiket nem használunk ki eléggé. Ennek pedig fő okát máig nem sikerült megfejtenem. Vannak, akik végigállják az egész utat - amivel nem lenne baj, de mindezt - úgy, hogy közben elállják a férőhelyeket. Ráadásul az elsőnek említett viselkedéssel kombinálva, így mondjuk szerény személyem, aki mindig le akar ülni, az szenvedhet mások figyelmetlensége miatt, hiszen hiába kiáltok á, hogy "elnézést", akkor sem megy odébb. Őszintén nem tudom, az ilyen emberek fejében mi jár, mert persze, ha egy-két állomást megy csak, akkor még elnézem, de a Deáktól az Ecseriig azért én szívesen pihennék, ha már ő nem is. Ezért azt javaslom, ha nincs különösebb okod arra, hogy állj, akkor ülj le! Lehet nekem pont nem jut hely, de hidd el, elnézem, mert legalább az állórészleg szellősebb lesz, és nem nyomorgunk úgy, hogy közben akár kényelmesen is elférhetnénk.
Néha vannak szép napok, amikor több hely is szabad. (Ámen!) Viszont ilyenkor van az, hogy az emberek egy kettes helynél leülnek kívülre. Ki tudja, miért. Nem logikus, hogy beljebb mész? Vagy csak én gondolom ezt? Mindenesetre engem idegesít, amikor valakin ok nélkül kell átmásznom, amikor gond nélkül leülhetnék mellé, anélkül, hogy megzavarnám. Igaz, belülről nehezebb kimászni, de nem kell aggódni, ha én lennék mellettetek, biztosan ki foglak titeket engedni, úgyhogy könyörgöm...
És ha már leszállás...na az egy külön cikket is érdemelhetne. Soha ne az utolsó pillanatban tervezz távozni. Jó, nyilván vannak helyzetek: elbambulsz,nem vagy ismerős a környéken, stb., ami teljesen rendben van. De általánosságban mindig állj fel előbb, és lépj az ajtóhoz - lehetőleg már akkor, amikor a választott megállód előttinél becsukódik az ajtó, és megszólal egy hang, hogy mi a következő állomás neve. Így biztosan lesz helyed a távozásnál, és nem fordulhat elő, hogy a felszállni készülők nem engednek le (jobbik esetben, de erre még kitérek), és nyugodtan hagyhatod el a villamost. Ez amolyan jelzés is a többi utas felé, hogy te is végeztél, ezért - szintén jobbik esetben - biztosítanak neked helyet, hogy elmehess. Hát nem csodálatos?
Ha abban a helyzetben vagy, hogy ezúttal te lettél az a bizonyos felszállni készülő emberke, akkor a türelem az, ami neked kell. Az ajtók két szélére lehet állni, semmiképpen sem a közepéhez, és mindenkit leengedünk, csak utána lépünk fel. Az, aki erre nem képes, az az én szememben már nem számít egy értelmes lénynek.
És ami talán a legfontosabb... fürödj! Ne feledd, ha a tömegközlekedést használod, az egyet jelent azzal, hogy emberekkel működsz együtt. A közelükben vagy, szavak nélkül is kompromisszumokat köttök, például, hogy magad elé engedsz-e valakit. Ez a fajta amolyan részleges együttélés azt is elvárja, hogy foglalkozz magaddal, mert ez kihat a társaidra is. Hogy én hányszor akartam leszédülni az ülésről, csak, mert valaki nem volt hajlandó egy 10 perces zuhanyra. Ennek hiányát pedig nem lehet elfedni dezodorral sem, úgyhogy mindenki fertőtlenítse magát mielőtt megkörnyékezi a metrót, vagy bármi mást, amit és is használni szoktam. Köszönöm szépen!
Addig is élvezzétek a BKK mentes őszi szünetet! Kellemes pihenést és jó nagy illatos habfürdőket kívánok!
Amber
Szia! Jó kis BKK-s sztorik, nekem is van pár. Ha megengeded, elmesélem.
VálaszTörlésMostanában egyre több olyan ember fordul meg a BKK járatain, aki kihangosított telefonnal beszél. Ez addig oké, amíg az ember nagyothall, és olyan dolgokról beszél, ami nem annyira ciki. De amikor egy 20-25 éves hölgyemény tárgyalja ki a barátnőjével, hogy előző este volt egy alkalmi partnere, és milyen jól érezte magát, de azért alázza a pasast... Na, az kiborít.
A másik kedvencem, amikor egy idős néni mindenért beléd köt, holott előtte átadtad neki a sokáig melegített helyedet. Az őt nem zavarja, hogy ő áthúzza legalább tíz másik ember lábán a banyatankját. De ha te egy picit is tömöttebb táskával, netán egy hangszerrel a hátadon állsz a buszon, és csak bambulsz ki a fejedből (nem hallgatsz zenét, nem nyomkodod a mobilod, nem eszel, nem olvasol, kb levegőt se veszel), beszól, hogy milyen pofátlan és neveletlen vagy (személyes tapasztalat, az idős néni egy szúrós pillantás után abbahagyta a zsörtölődést).
És ha már az időseknél tartunk, ne maradjanak ki a szellemi problémás utasok sem. Három éve történt körülbelül, amikor betegen utaztam a buszon, mentem az egyetemre órára. Kb a világomról sem tudtam. Aztán észrevettem a szemem sarkából, hogy egy 50-60 közötti nénike nagyon nézeget engem a forgó (vagy csukló) másik oldaláról. Először nem érdekelt, hadd nézzen, azért van a szeme. Az már irritálóbb volt, amikor előkapta a fényképezőgépét a táskájából, és fényes nappal, vakuzva lefotózott. Nem tudtam hova tenni a dolgot. Nem tudtam, mit csináljak, így jobb híján megpróbáltam lefotózni én is (ha harc, hát legyen harc). Erre elült a másik oldalra, hogy takarásban legyen, aztán odacuccolt mellém, és kimeresztett szemekkel nézett rám. Az volt az a pillanat, amikor a leszállás mellett döntöttem, mert ez betegen már sok volt nekem.
Imádtam, szóval megérne egy második misét is, szerintem. :)
Azta! Ezek aztán a jó kis történetek! :D (Ezen a fényképezősön nagyon meglepődtem, lehet egyáltalán ilyet csinálni?? Mi a fene üt néha az emberekbe xD ) A telefonálósat teljesen meg tudom érteni, ezek miatt néha már én érzem magam kínosan, amiért olyan, mintha hallgatóznék, pedig érdekli a fenét, ki mit csinált este :D
TörlésKöszönöm a kommentet, és örülök, hogy tetszett a bejegyzés!^^