Most már majd' egy éve tart az olvasás-mániám, szinte nem is tartottam szünetet. De ezúttal csak az utóbbi 6 hónapot fogom összegezni, mivel annyi jó kötettel hozott össze a sors, hogy muszáj Nektek (is) áradoznom. Bár, igazából ez a bejegyzés valószínűleg tarthatna a végtelenbe és tovább, ugyanis holnaptól már nyár van, ami a rengeteg munka és tanulás mellett természetesen helyet ad majd a könyvfalásnak is. Viszont most a jövő helyett tekintsünk a múltba, és hadd meséljek olvasói élményeimről!
Ha szigorúak lennénk, az első cím ebben a sorban a Candide lenne, de én nem tekintem versenyképes darabnak, mivel nem magam miatt kezdtem bele. Kötelező volt a suliban, és bár nem bántam meg, hogy megismertem, mégsem azért került elém, mert így terveztem. Viszont rögtön (vagy legalábbis kis kihagyással) utána belevágtam a fejszémet Szurovecz Kitti Sokszívűjébe. (Ez amúgy elég rosszul hangzik.) Láttam róla ajánlásokat korábban is, de csak amikor ténylegesen a szemem elé került a boltban, akkor fogalmazódott meg bennem, hogy el kéne olvasnom. A történet középpontjában a többszerelműség kérdése áll, avagy normális-e, ha valakinek egyszerre +2/< párja van, hogyan kezeli ezt a társadalom és az érintett felek, lehet-e egy ilyen kapcsolatoban teljes béke és bizalom, és a többi. Nem tehetek róla, automatikusan a biasok + bias wreckerek esete ugrott be, így elég nagy volt a kezdő löket.
Aztán a lelkesedés folyamatosan csökkent. Ezt inkább az írónő stílusa miatt éreztem, furcsa volt, hogy mindent jelen időben írt (pl: "Megnyitom az üzenetet."), illetve nagyon a főszereplővel sem szimpatizáltam, de ízlések és pofonok, ugyebár. Ettől függetlenül érdekes volt ebbe a világba egy kicsit belelátni, hiszen ahogy a regény kevésbé elfogadó karakterei is mondják, ez nem a klasszikus felállás, mégis meg tudtam érteni - már amennyire egy tapasztalatlan kívülálló képes rá -, hogy létezik ilyen, és ez engem (amíg nem velem történik) nem zavar. Épp ezért, érdemes foglalkozni vele, a többszerelműségen túl van benne némi rejtély, nyomozgatás és sok dilemma is, amik mélyítik a cselekményt és a karaktereket, és persze nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy magyar - olasz körítéssel, ami a magamfajtáknak eleve plusz pont.
Aztán a lelkesedés folyamatosan csökkent. Ezt inkább az írónő stílusa miatt éreztem, furcsa volt, hogy mindent jelen időben írt (pl: "Megnyitom az üzenetet."), illetve nagyon a főszereplővel sem szimpatizáltam, de ízlések és pofonok, ugyebár. Ettől függetlenül érdekes volt ebbe a világba egy kicsit belelátni, hiszen ahogy a regény kevésbé elfogadó karakterei is mondják, ez nem a klasszikus felállás, mégis meg tudtam érteni - már amennyire egy tapasztalatlan kívülálló képes rá -, hogy létezik ilyen, és ez engem (amíg nem velem történik) nem zavar. Épp ezért, érdemes foglalkozni vele, a többszerelműségen túl van benne némi rejtély, nyomozgatás és sok dilemma is, amik mélyítik a cselekményt és a karaktereket, és persze nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy magyar - olasz körítéssel, ami a magamfajtáknak eleve plusz pont.
6/10
