Gondolataim a k-popról #2〖GOT7〗

+túl sok szövegelés a Real Got7-ről

++még több a Got7ing-ről

Vagy ezerszer belekezdtem ebbe a bejegyzésbe, ezerszer töröltem, majd végül elegem lett, leültem, és végigírtam. Őszintén, soha nem gondoltam volna, hogy a Got7 valaha is ilyen nagyon a szívemhez fog nőni, és még egy különálló véleményt is összehozok róluk, de hát mit ne mondjak, a rengeteg videó a fiúkról megtette a hatását.


Kezdetben teljesen confused voltam a bandával kapcsolatban, több dolog miatt is. Először csak simán túl lazának tartottam őket, noha tetszettek a számaik, de ez a gondolatom végül is hamar megváltozott, hiszen amint kicsit jobban belevetettem magamat a lemezeik hallgatásásba, rá kellett jönnöm, hogy ez igen is jó, és nem lehet belekötni. Azt hiszem, rossz dalokat választottak megklipesítésre, hiszen azokkal teljesen más képet festenek le magukról, bár most már nem tudnék elképzelni más Got7 számokat, amiknek videójuk van.

Később, amikor megismertem jobban a tagokat, a fejfájásom nem múlt, mert egyáltalán nem éreztem őket egy igazi csapatnak. Komolytalannak tűntek, olyanoknak, akik között nincs olyan szoros kötelék, mint például az EXO-s tagok között. Gondoltam, ha kicsit közelebbről megnézem őket, akkor biztos ez a véleményem is változik, úgyhogy elmerültem a korábban már nagy betűkkel felírt Real Got7-ben, azaz abban a négy évadban, ami végül tényleg meggyőzött, és eloszlatta a bandával kapcsolatos összes aggályomat.

Az ELSŐ évad nekem teljesen kínos volt, csak fogtam a fejemet, hogy ez mégis mi, de semmi pénzért nem hagytam volna abba, mert annak ellenére, hogy milyen furcsa volt, élveztem. Könnyed és vicces volt, és érdekes feladatokat kaptak a fiúk. A tíz rész közül talán a hatodik, avagy az Eat, Play, Talk volt a kedvencem, azt hiszem, akkor kezdtem felfigyelni Yugyeomra, meg arra az imádnivaló "i'm done with my life" arckifejezésére, amihez mindig párosul az a mosoly, amiből csak úgy árad az elfojtott szenvedés. xD Habár lehet, hogy már akkor megjegyeztem magamnak, amikor az ötödik részben a többiek megszivatták azzal, hogy úgy tettek, mintha haragudnának rá, amiért "késett". Á, istenem, úgy összeszorult a szívem azon, miért mindig szegény Yugyeomot bántják? még sírt is, azt hiszem. Amúgy még a Master Chef-es rész is nagyon tetszett, akkor csavarta el a fejemet az AmeriThaiKong line is. Összeségében az első évad tökéletes volt ahhoz, hogy kicsit jobban megismerjem a tagokat, tehát péládul Jackson már kevésbé tűnt ijesztőnek, feltűnt Yugyeom - aki biztos, hogy soha nem lépett volna be az életembe a Real Got7 nélkül -, Junior csak még inkább szimpatikusabb lett, és persze ami a legfontosabb: elég jó volt ahhoz, hogy rögtön folytassam is a MÁSODIK évaddal a műsort.

Melynek közepénél már biztosan tudtam, hogy szeretem ezt a hét idiótát, és ezen semmi sem változtathat. Jó volt, hogy ezúttal az egész évad egy nagy küldetésre épült, izgalmas volt nézni, hogy ki hogyan teljesíti az "angyalka" szerepét. Kedvenc részem különösen nem volt, a negyedik és az ötödik epizódot nagyon élveztem, de ezeknek sem volt különösebb oka, egyszerűen csak jól szórakoztam rajtuk.

Az összes évad közül a HARMADIK tetszett a legjobban. Jó volt látni, hogy a tagok mennyire összeszoktak, és milyen vidámak. Az epizódok televoltak emlékezetes pillanatokkal, és én minden részt ugyanúgy imádtam. A Game Machine-ban azt, hogy hogyan ettek citromot a többiek - Yugyeom most megúszta ezt a szívást, szegény olyan megkönnyebbült is volt -, az Extreme Baby Book-ban azt, hogy Junior milyen édes volt a gyerekekkel, a Laundry?! Done!-ban azt, hogy Bambam csak úgy elbújt, amíg a többiek egymást fröcsökölték, és a Just Right Summer Vacation első részében azt, hogy Jacksonék milyen kegyetlenül legyőzték Youngjae-ék csapatát. És ha már Youngjae, hát a 8. részben az a technika, ahogy próbálta az arcáról leszedni - kéz nélkül - a post-itokat... azt hiszem, azon a ponton haltam meg a hisztérikus nevetésben. A Horror Just Right már hab volt a tortán, az utolsó rész pedig szerintem méltó lezárása volt az évadnak. Ahogy azt már fentebb is mondtam, nekem ez a 10 epizódos széria volt az, ami a legjobban bejött, és biztos, hogy még sokszor vissza fogom nézni a jeleneteket.

Az iskola beköszöntével a NEGYEDIK évad sokáig váratott magára, és csak ritkán tudtam vele haladni, de azok a kevéske alkalmak igazi színfoltok voltak a mindennapjaimban, amik miatt megérte felkelni reggelente. Érdekes volt látni a fiúkat, hogy mennyit változtak az évadok során, és a széria ezen részei már mintha kicsit lazábban mentek volna végig, de így is fantasztikus volt. Imádtam, ahogy láthattam Jackson reakcióját Bambam Loser-es bigbang éneklésére, végig nevettem a 4. részt, Youngjae, JB és Bambi horoszkópos izé olvasásánál, és Jackson reménytelen próbálkozásánál Jinyoungnál, aki azért sem akarta azt mondani, hogy Wang Puppy az egyetlen igazi közeli barátja, és akkor még nem is említettem az Eat, Play, Talk (2017 ver.)-t - az ilyen kajálós, beszélgetős dolgok mindig tetszenek -, és az utolsó részt. Az utóbbi azért tetszett nagyon, mert egyszerűen csak nagyon vicces volt, nem számítottam ilyen jó lezárásra, mert igen, láttam, hogy ilyen fantalálkozós cucc, de gondoltam, csak elmondják, mennyire szeretik a raongókat, meg minden, ami nem unalmas, vagy ilyesmi, de azért jó volt, hogy így megtöltötték azzal szkanderrel. De ami igazán feldobta az egészet, hogy a végén a fiúk elmondták, hogy lesz ÖTÖDIK évad! Hát kell ennél több ok a boldogsághoz? Nem hiszem.

Persze nem maradhatnak említés nélkül az Is it real? és a Once Got7 is in, the game is over!... Really? című részek sem, amik engem a régebbi évadokra emlékeztettek, és szerintem nagyon élvezetesek voltak.

Szóval igen, a kezdeti zavaromkor az a tipp, hogy ha sok videót nézek róluk, akkor majd úgyis biztos leszek abban, hogy mit gondolok, bejött. Persze nem a Real Got7 az egyetlen, amit végigpörgettem miattuk - volt itt Weekly Idol, After School Club, Got7ing és még megannyi crack/funny moments videó.

Újra elterelve a szót, hadd firkantsak ide egy-két mondatot a Got7ing-ről, ami a harmadik rész után teljesen a kedvencemmé vált, és nyugodtan néztem meg pár nap alatt. Ahogy azt az epizódok elején le is írják, itt nincsenek feladatok, forgatókönyv, hogy mit hogyan kéne csinálni, és tényleg az érződik a legjobban ebből az egészből, hogy annyira spontán és kötetlen, na meg annyira jól bemutatja a fiúkat. Annyira valóságos, hogy nem lehet nem szeretni. Arról nem is beszélve, hogy mennyi ikonikus jelenet van bennük, amik lépten-nyomon visszaköszönnek a crack videókban vagy a mémeken. Ott van például a 'Sing'ing, amiben Bambam megint remekel, a 'Holiday'ing 2. rész, amiben hallhatjuk az "I go to school boi"-t, a 'Holiday'ing első része a "it's too early in the morning to use my brain"-nel és a "fasten your elevator"-rel,  vagy a 'Heal'ing, amiben Yugyeom teljesen nyugodtan röhögi ki Markot. Persze a listát még sorolhatnám, annyi minden lett belesűrítve ebbe a röpke 10 részbe, de mégis az ember azt kívánja, bárcsak még több lenne. Bárcsak még egyszer láthatnánk, hogy ez a 7 idióta egyfolytában eszik, hogy JB Suhoként használja azt a bűvös kártyát, vagy, hogy Jackson kutyát imitál, és rávetődik Youngjae-ra. DE KÖNYÖRGÖM! TÖBB. HIDDEN CAMERA. NE. LEGYEN. YUGYEOMMAL. ÖSSZE. TÖRITEK. A. SZÍVEMET. SRÁCOK. HAGYJÁTOK MÁR. ÉLNI. SZERENCSÉTLEN. FIÚT. KÖ-SZÖ-NÖM. 
Hát igen...  na de most térjünk át arra, hogy miért is szeretem magát a bandát.

Külön a tagokról nehéz lenne beszélni, hiszen mindegyikőjüket úgy imádom, ahogy van. Youngjae uborka fóbiájától kezdve BamBam borzasztó hangjáig, mindenkiben van valami kisebb-nagyobb dolog, ami miatt szimpatikus. Emiatt ub-t is nehéz választani, bár ha van valaki, aki örökre belopta magát a szívembe, az egyértelműen Yugyeom.

Amit különösen szeretek a Got7-ben, az az, hogy senki sincs háttérben. A rajongók egyaránt szeretik a tagokat, és én még egyszer sem vettem észre, hogy nagyobb eltérések lennének a hét idol népszerűségének eloszlásánál. Jackson ugyanúgy előtérben van, mint mondjuk Youngjae vagy Junior, akinek például ott van a JJ Project, amit JB-vel csinál, tehát így a leader is kap figyelmet. BamBam alapjáraton véve elég feltűnő személyiség, de mellette még Mark is előtérben van, aki viszont jóval csendesebb. Nem lehet senkiről sem megfeledkezni, és ez szerintem egy nagyon jó dolog. Igaz, a Got7 talán nem a legkomolyabb, vagy a legnagyobb banda, és talán kevesebben szeretik az emberek, mint mondjuk az EXO-t, vagy a BTS-t, de én mégis azt mondom, hogy jó csapat. Jók együtt, szeretik egymást, és remek zenét csinálnak. egyébként meg milyen menő már, hogy pont az a három tag rappel, akiknek a koreai még csak nem is az anyanyelve?

Még a koreográfiáikat is kiemelném, mert náluk különösen tetszenek a táncok. Az  a legjobb bennük, hogy keveset mozognak, mégis az a pár lépés is olyan jól néz ki. Az If You Do tetszik a legjobban, egyszerűen fantasztikus az a lábmunka benne.

A sok szövegelésnek csak annyi a lényege, hogy a Got7 nagyon különleges számomra. Az összes hülyeségükkel, tökre félreérthető, 100%-ban gay pillanataikkal, mindennel együtt. Bármennyire is törpüljenek el a többi csapat mellett, én örökre iGot7 maradok, és ezen semmi sem fog változtatni.

Amber