¡feliz octubre!

Nem is tudom, melyik rosszabb: amikor az ember holt fáradt és nincs se ereje, sem pedig kedve semmihez, vagy amikor elönti a teendő, viszont hihetetlenül ihletett állapotban van. Még ezt befejezem, még azt leadom, aztán foglalkozok azzal, amivel szeretnék... míg végül sosem jutunk el oda, hogy azzal foglalkozzunk, amivel szeretnénk. Mindenesetre, adok még magamnak időt. A hónap csak most kezdődött, én pedig tele vagyok tervekkel. Ezek leginkább az olvasás terén jellennek meg. A Száz év magány Kolumbiája után most éppen az ősi maják vidékeit járom, azután Misima Jukio Japánjába tévedek, majd Nabokov fényesre csiszolt stílusával megyek tovább, egészen kis hazánkig, ahol Nádasdy Ádám tanár úr vár rám pár történetével. Ugyanakkor, most már erőteljesen érzem az alkotás hívását is, és az agyam festős/rajzolós része zavaróan viszket.

És ezek még csak a hobbik. Szociális életemről, karrieremről, egyetemi tanulmányaimról még nem is esett szó. De ez ennyiben is marad, hiszen egy szónak is száz a vége: zajlik az élet. Érzem a csontjaimban, hogy jó lesz ez a hónap, valahogy mégis azt várom, hogy érjen véget, pihenjünk meg, vegyünk egy nagy levegőt. Továbbra is hiszek a mindennapi fantasztikumban, sőt. Alighanem ez dominálja a napjaimat. De a bánatnak is jut hely az asztalnál. Azt hiszem, épp ez a lényeg. Szépen megteríteni mindenkinek, hagyni, hadd egyenek, majd a vacsora után megkönnyebbülten törölgetni a tányérokat, hogy hát ez is elmúlt, pedig mennyit készültünk rá. Sosem éreztem még olyan intenzíven az idő hangulatingadozásait, mint most. Van, amikor gyorsan szalad, még szökdécsel is közben, máskor meg lábaitól elszakítva, mellkason csúszik, gyenge karjaival húzva magát előre az eső áztatta betonon. Nehéz felfogni, hogy ez sem állandó. Igazából mire felfigyelünk vége az életnek. És mégis - mennyit szenvedünk közben, hogy legyen valami gyorsabb, vagy épp lassabb.

Mi a konklúzió akkor, Tami? Az, hogy olvasd a könyveidet, fesd meg a képeidet, írj a blogodra, jelentkezz munkákra, szólalj meg órán, barátkozz bárkivel, tanuld a spanyolt, táncolj a szobádban, öleld meg a kutyáidat, és sírj, amikor úgy érzed, hogy kell. Aztán lépj tovább. Legyen boldog októbered.