Sosem neveztem volna magamat perfekcionistának - mint kiderült, akik azok, nem is tartják magukat annak. Azt hiszem elérkeztem arra a pontra, hogy elegem lett abból, hogy mindenre rágörcsöljek, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki az adott dologból. Azt vettem észre magamon, hogy amint úgy telik el egy nap, hogy nem csináltam semmit, ami számomra produktívnak mondható, rosszul érzem magamat, szabályosan pánikrohamom lesz és meg akarok halni, mert "minek élek, ha nem teszek semmi hasznosat ezen a bolygón?!". Bár még csak most realizálódott bennem, mennyire tiszta és csillogó elképzeléseim vannak egyes dolgokról, készen állok, hogy neki kezdjek a világ tökéletlenségének elfogadására és megszeretésére.