Míg ahhoz, hogy eldöntsük, szimpatikus-e valaki számunkra elég mindössze pár másodperc, addig egy könyvnél több oldal is szükséges lehet ennek a kérdésnek a megválaszolásához. Hogy egyenlően haladjak a kötetekkel (ugyanis egyszerre legalább kettőt olvasok), kitűzök minden szabadnapomra egy célt: minimum 100 oldal xy könyvből. Ez a mennyiség pont jó, nem kevés és nem olyan sok, ezért, ha aznap már nem is olvasok többet, akkor is érzem, hogy haladtam valamennyit, és az adott kötet nem csak porosodik az asztalomon. Ugyanakkor, észrevettem, hogy az első 100 oldal után már egy belső hang mondja meg, akarom-e folytatni a történetet. Máshogy nézek arra a bizonyos halomra a laptopom mellett, ahol az elolvasandó könyvek tornyosulnak, azonnal kiszúrom, melyik az, amelyiket a legszívesebben folytatnám, melyik az, amelyiket kevésbé. De persze nem tagadhatjuk, hogy vannak csodák, ezért egy olyan könyv is válhat remekké, ami az elején vontatott volt, illetve fordítva is igaz ugyanez. Ezért gondoltam azt, hogy létrehozom ezt a posztot, melyben összegyűjtöttem a novemberi olvasmányaimat, értékeltem őket az első benyomásom alapján, majd, ha eljön az idő, frissítem a véleményemet a befejezés után.