"THE EXTRAORDINARY IS IN WHAT WE DO, NOT WHO WE ARE"
AVAGY MILYEN VOLT A RISE OF THE TOMB RAIDER?
Nehezen szenvedtük össze, hogy végre meglegyen ez a játék, és, hogy jól is működjön, de végül is sikerült elérnünk apával a célunkat, én pedig, mint igazi gamer - aki már 6 éves kora óta játszik a TR darabokkal -, nekiültem és végigvittem pár nap alatt a szóbanforgó játékot. És hogy milyen volt? Nem is akármilyen!
Még novemberben tudtam le a Rise of the Tomb Raidert, ami már egy új TR szériához tartozik, akárcsak elődje, a címmel nem túlbonyolított Tomb Raider. Úgy, hogy elég régóta mozgok a Lara berkekben, mindig érdekes látnom, mennyit fejlődött és még mindig fejlődik a játék. Bár még annak ellenére is, hogy a hajótöréses rész jócskán feldobta a játék hírnevét, az én szívem még mindig az Angel of Darkness-hez húz, amit az egész világ a legrosszabb TR darabnak titulált, szerintem viszont egyszerűen zseniális. Na de ebbe ne is menjünk bele, lényeg a lényeg, a Tomb Raider megváltozott, és azok a rajongók, akik csak a friss Lara miatt csatlakoztak be, sosem fogják átérezni, mennyire furcsa, bizsergető és meglepő egy ilyen új generációs sírrablós valamivel nyomulni.
Mielőtt belekezdenénk a kivesézésbe, menjünk kicsit vissza az időben, pontosan 2013-ba, amikor a Tomb Raider kijött. Amit már akkor is érezni lehetett, hogy a sorozat elkövetkezendő darabjai már nem lehetnek rosszak, hiszen a készítők tökéletesen ráéreztek arra, mi is kell nekünk, és innentől még a hülyék sem ronthatnak el semmit. A régi, immortal Lara helyett - akit én ugyanúgy szeretek, hiszen anno pont az ereje nyűgözött le - egy igazi, hús-vér emberi lényt kapunk, aki ugyanúgy érez, mint mi, arról nem is beszélve, hogy még reálisabb is, hiszen az eddig furcsán nagy mellbőség is lejjebb ment, és hősnőnk már az esőben is fázik, és esze ágában sem lenne egy szál rövid gatyában és ujjatlan topban szaladgálni - habár az utóbbi épp nem helyes, de maradjunk annyiban, hogy Lara igazán nem készülhetett fel arra, ami történni fog, úgyhogy azt a felsőt el lehet neki nézni. Ráadásul nem csak azzal terhelik szerencsétlen lányt, hogy egy őrültekkel teli szigeten rekedt, de még a barátaira is vigyáznia kell; folyamatosan harcol azért, hogy életben maradjon, hogy a társai életben maradjanak, és akkor még nem is beszéltünk a belső nyomásról, a félelemről és fájdalomról, amit az agy generál, jelen esetben az önmarcangolás miatt. Hát kinek nem tetszene egy ilyen koncepciójú játék? És ez még csak a kezdet! A RTR hadd rövidítsek azon túl, hogy új kalandra invitál, nem hagyja cserben azokat sem, akik az előzmények után még kérdéseket tettek fel. Megtudjuk, hogy Lara korántsem viseli túl jól, hogy mik történtek a szigeten, ráadásul barátnőjével, Sammel is megromlott a kapcsolata, a lány nem akar beszélni Larával. Hősnőnk pszichiáterhez járt, rémálmai vannak, és még az is benne van a képben, hogy "megszállott" lett apja kutatásai miatt, melynek középpontja egy bizonyos Divine Source.
Olyan körülmények között lépünk az RTR sztorijába, hogy a média bolondnak gondolja Larát, egyetlen támasza pedig Jonah, régi barátunk, aki már az előző részben is velünk tartott az eszelős sziget-kalandra, és egy Ana nevezetű nő, aki Lara apjának egy ismerőse volt. (A hölgyeménnyel kapcsolatban csak annyit, hogy szőke. És kik voltak még azok? Natla és Amanda. Épp ezért, csak annyit mondok, nem árt vigyázni ezzel a szerencsétlen lélekkel sem.) A történetről annyit, hogy abban a bizonyos Elveszett Városban van ez a Divine Source, ami egy olyan bigyó, ami segítene az embereket meggyógyítani, blabla, de egy magukat Trinity-nek nevező alakulat rosszra használná fel, és hát akkor mit kéne tennünk, ha nem megállítani őket? Persze Lara először magának akarja a fényes micsodát, hogy segítsen vele másokon, és hogy ezzel lerójja bűneit, és bebizonyítsa, apja nem volt őrült, de általában semmi nem úgy alakul az ilyen kalandokban, ahogy azt az elején eltervezzük, épp ezért vessük is bele magunkat újabb rengeteg kétségbeesett pillanatba, amikor rögtönöznünk kell! Itt van már rögtön a elején egy példa, amikor a hegyekben Lara és Jonah elszakadnak egymástól egy lavina miatt. Vagy hozzam inkább fel a medvét, amire senki sem számított volna? Esetleg az aprócska tényt, hogy amúgy vannak ilyen úgynevezett Halhatatlanok, akik erősen az előző részben látott harcosokra hajaznak? Bárhogy is, a sztorinak ennyi mindennel pergősnek kéne lenni - de nem az. Ennek pedig egy oka van.
A rengeteg küldetés. Amikkel alapvetően nincs semmi baj, nagyon szeretek ilyeneket megcsinálni, a bónusz pedig mindig jól jön, de néhány mission olyan hosszú lett, hogy egy külön történetet is felölelhetett volna. Erre itt van például a Baba Yaga nevezetű küldetés, ami teljesen elterelte a figyelmet a főszálról. Nagyon jó az alapötlet, de annyira elvont lett, annyi mindent kellett összegyűjteni, és utána még leszámolni a főgonosszal, hogy a végén az ember már nem is akarta folytatni a játékot. Persze a mérgezett nyilas plusz, meg a különleges ruha nagyon tetszett, de istenem... ne már.
Egyébként maga az ötlet, hogy legyenek ilyen küldetések, amik opcionálisak, nem volt rossz ötlet, ezzel is csak színesítették a palettát, és jó volt látni, hogy nem csak a challange tombok vannak, de túlságosan is szerteágaztak ezek, bár tény és való, az agyat jól megdolgoztatták vele, de hát ez ilyen TR dolog. :) Ami viszont enyhítette a körülményeket, hogy elődjéhez hasonlóan, az RTR-ben is vissza lehet jönni Fast Travellel, ha úgy tartja kedved, és már Jonah türelmetlen hívásai nélkül, nyugodtan összeszedegetheted a kincseket, amiket esetlegesen otthagytál a területen.
A rengeteg küldetés. Amikkel alapvetően nincs semmi baj, nagyon szeretek ilyeneket megcsinálni, a bónusz pedig mindig jól jön, de néhány mission olyan hosszú lett, hogy egy külön történetet is felölelhetett volna. Erre itt van például a Baba Yaga nevezetű küldetés, ami teljesen elterelte a figyelmet a főszálról. Nagyon jó az alapötlet, de annyira elvont lett, annyi mindent kellett összegyűjteni, és utána még leszámolni a főgonosszal, hogy a végén az ember már nem is akarta folytatni a játékot. Persze a mérgezett nyilas plusz, meg a különleges ruha nagyon tetszett, de istenem... ne már.
Egyébként maga az ötlet, hogy legyenek ilyen küldetések, amik opcionálisak, nem volt rossz ötlet, ezzel is csak színesítették a palettát, és jó volt látni, hogy nem csak a challange tombok vannak, de túlságosan is szerteágaztak ezek, bár tény és való, az agyat jól megdolgoztatták vele, de hát ez ilyen TR dolog. :) Ami viszont enyhítette a körülményeket, hogy elődjéhez hasonlóan, az RTR-ben is vissza lehet jönni Fast Travellel, ha úgy tartja kedved, és már Jonah türelmetlen hívásai nélkül, nyugodtan összeszedegetheted a kincseket, amiket esetlegesen otthagytál a területen.
A hosszan elnyújtott küldetések mellett, ott volt még az is, hogy annak ellenére, mennyire jó elemeket tartalmaz ez a játék, mégis csak egy újabb TR darab lett. Újabb sírok, újabb mászkálás ide-oda, és amúgy is, Oroszországban már voltunk a Legend-ben is. Na nem mintha ez alapvetően baj lenne, de nekem helyenként igencsak lapos volt a játék. Az elején még talán izgultam egy kicsit, hiszen Lara megint olyan helyzetben volt, mint a Tomb Raiderben, de ez is hamar elmúlt, amint több fegyverhez jutott. és ha már itt tartunk, a kiegészítők, fejlesztések, és egyéb használható dolgok viszont felettébb jóra sikeredtek! Nem is tudom, hol kezdjem az ajnározást, tényleg nem lehetett ebbe belekötni! Teljesen korrekt, hogy neked magadnak kell összebarkácsolnod a töltényt, vagy épp az olyan különleges eszközöket, mint a molotov koktél, vagy az a bomba, amiből füst jön, arról nem is beszélve, hogy a megfelelő hozzávalók sem csak úgy jönnek - magadnak kell vadásznod és gyűjtögetned. Nagyon ötletes volt, hogy a nagymacskák, medvék, vaddisznók, és még a nyulak is más-más alapanyagot adnak. Ami külön tetszett, hogy szinte bármit fel tudtál használni, kezdve a holtak zsebeiből szerzett anyag darabkákon át, a szarvasok agancsáig, egészen a madarak tolláig. Külön piros pont jár a kötésig, ami számtalanszor mentette meg az életemet, noha számtalanszor ki is fogytam a kis levelekből, amiktől hip-hop meggyógyultam (volna). Összeségében, a RTR ebben nagyon eltalálta azt a valódi, vadon feelinget, ami annyiszor okozott kellemes meglepetést a játék során.
Amit még fontos kiemelnem, azok a karakterek. Talán még a sorozat egyik darabjában sem volt ekkora hangsúly a szereplőkönjó talán az előzőn pont volt. Kulcsfontosságú egy úgynevezett Jacob, annak a lánya, Sofia, a már korábban is említett Ana, és annak testvére, Konstantin. Különlegesség, hogy már nem csak azt látjuk, amit Lara is lát, hanem a játék maga mutatja meg nekünk, hogy a fontosabb helyeken mik zajlanak. Arról nem is beszélve, hogy még a jó öreg Richard Croftnak - aki ugyan 2003-ban meghalt - jelentős szerepe van a sztoriban. Korábban nem tudott informáiókhoz jutunk hozzá Lara családjáról, és még a híres Croft Major is visszatér, ami anno az Underworld-ben leégett. Plusz, még be is járhatjuk a házat! Kell ennél több? Azon túl pedig, hogy mindenkinek megvan a maga állandó jelzője, például a Főgonosz Konstantin, vagy a Mindig pontosan időzítő Jacob, ennél jóval többet is kapunk. Bár Ana drága testvérét utáltam, mégis értettem, hogy mindent, amit tett, azt azért tette, hogy a nő életben maradjon, márpedig ezzel a ténnyel nem lehet rá utolsó álnok kígyóként tekinteni. én sokkal inkább naivnak írnám le, ana viszont annál jobban passzol a köpönyegforgató pozíciójába.
És ha már karakterek, hol is mozognak ők? Lenyűgöző tájakon járhatunk, bár nekem a végére már egy kicsit egyhangú volt ez a sötét, esős, meg fagyos időjárás, igaz, ez nem a játék hibája, hiszen nem lehetnek zöldellő rétek Oroszországban, nemde? A pályarészek felépítése nagyon hasonlított az RTR elődjéhez, például az abban szereplő falu, ami tulajdonképpen összekapcsolja az egész játékot a többi hellyel, az itt a "szovjet telepítés" és Jacob népének a völgye volt. Ugyanúgy meg lehetett találni itt a nagyon véres részt, mint a szigetes példányban, és a Halhatatlan lények megjelenésével már sejthettük, hogy a vége felé járunk az RTR-nek, akárcsak elődjénél, ahol szintén így esett darabjaira az egész placc. Nagyon tetszett, hogy a helyszínek hűek voltak a valósághoz, hogy szó szerint bármit meg tudtunk mászni, és, hogy bármit szemügyre tudtunk venni. Például milyen király már, hogy egyes oszlopokat és táblákat csak akkor tudunk elolvasni, ha Lara görög, illetve orosz nyelvtudása már elég fejlett hozzá! De ha a kellő ismeretségünk már felsőfokon van, akkor tényleg megállíthatatlanuk vagyunk. Habár azt sajnáltam, hogy a mongol és az orosz kevésbé volt fontos, mint a görög, még szívesen gyűjtögettem volna relikviákat, hogy tovább fejlesszem a ruszki tudásomat, de annyi baj legyen. Ettől az aprócska színfolttól is csak reálisabbá válik az egész játék, ami az embert izgatottá teszi, hogy még többet akarjon.
Vágyaink pedig be fognak teljesülni, ugyanis az egyértelműen furcsa befejezés miatt fix a folytatás, és mit ne mondjak, a sok kis negatív ellenére is ugyanúgy várom a következő darabot, mint az eddigieket. Lehet megint csak csodálkozni fogok, hogy milyen gyorsan el is ment az idő a széria felett, és az új játékot/játékokat is tátott szájjal viszem majd végig, de az biztos, hogy örülni fogok neki, hogy kijött. Talán a Tomb Raider az a játék, amiből sosem elég, és amit sosem lehet megunni. Már anno is hatalmas siker volt, hiszen ki számított volna egy fiatal nőre, aki gépkarabéllyal és puskával van felszerelve? A TR játékok újra és újra gigászi robbanások lesznek a gamer világban, mert már olyan régóta van velünk, mégis mindig meglep minket. És bár én ugyanúgy szeretem a régi részeket is, határozottan kijelenthetem, hogy az új Lara még többre hivatott, mint a régi.
Amber
Amit még fontos kiemelnem, azok a karakterek. Talán még a sorozat egyik darabjában sem volt ekkora hangsúly a szereplőkön
És ha már karakterek, hol is mozognak ők? Lenyűgöző tájakon járhatunk, bár nekem a végére már egy kicsit egyhangú volt ez a sötét, esős, meg fagyos időjárás, igaz, ez nem a játék hibája, hiszen nem lehetnek zöldellő rétek Oroszországban, nemde? A pályarészek felépítése nagyon hasonlított az RTR elődjéhez, például az abban szereplő falu, ami tulajdonképpen összekapcsolja az egész játékot a többi hellyel, az itt a "szovjet telepítés" és Jacob népének a völgye volt. Ugyanúgy meg lehetett találni itt a nagyon véres részt, mint a szigetes példányban, és a Halhatatlan lények megjelenésével már sejthettük, hogy a vége felé járunk az RTR-nek, akárcsak elődjénél, ahol szintén így esett darabjaira az egész placc. Nagyon tetszett, hogy a helyszínek hűek voltak a valósághoz, hogy szó szerint bármit meg tudtunk mászni, és, hogy bármit szemügyre tudtunk venni. Például milyen király már, hogy egyes oszlopokat és táblákat csak akkor tudunk elolvasni, ha Lara görög, illetve orosz nyelvtudása már elég fejlett hozzá! De ha a kellő ismeretségünk már felsőfokon van, akkor tényleg megállíthatatlanuk vagyunk. Habár azt sajnáltam, hogy a mongol és az orosz kevésbé volt fontos, mint a görög, még szívesen gyűjtögettem volna relikviákat, hogy tovább fejlesszem a ruszki tudásomat, de annyi baj legyen. Ettől az aprócska színfolttól is csak reálisabbá válik az egész játék, ami az embert izgatottá teszi, hogy még többet akarjon.
Vágyaink pedig be fognak teljesülni, ugyanis az egyértelműen furcsa befejezés miatt fix a folytatás, és mit ne mondjak, a sok kis negatív ellenére is ugyanúgy várom a következő darabot, mint az eddigieket. Lehet megint csak csodálkozni fogok, hogy milyen gyorsan el is ment az idő a széria felett, és az új játékot/játékokat is tátott szájjal viszem majd végig, de az biztos, hogy örülni fogok neki, hogy kijött. Talán a Tomb Raider az a játék, amiből sosem elég, és amit sosem lehet megunni. Már anno is hatalmas siker volt, hiszen ki számított volna egy fiatal nőre, aki gépkarabéllyal és puskával van felszerelve? A TR játékok újra és újra gigászi robbanások lesznek a gamer világban, mert már olyan régóta van velünk, mégis mindig meglep minket. És bár én ugyanúgy szeretem a régi részeket is, határozottan kijelenthetem, hogy az új Lara még többre hivatott, mint a régi.
7,5-8/10.
Amber
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése