Minden bizonnyal az Astro lesz az első olyan k-pop banda, akikről hirtelen felindulásomban döntöttem úgy, hogy írni fogok, és bár először ezt nem tartottam jó ötletnek, később szépen meggondoltam magamat, és most itt vagyunk, 100%-ig Arohaként.
Első találkozásom a csapattal teljesen véletlenül történt, és még a friss Monsta X rajongásnál esett meg, tehát még jócskán a nyári időszakban. Az előbb is említett bandáról kerestem képeket, és mivel akkoriban még nem tudtam a tagokat, teljesen nyugodtan heartoltam be egy Astro-s képet is. Furcsáltam ugyan, hogy itt csak hatan vannak, de azt gondoltam, a hetedik tagnak biztos más dolga volt. Aztán, amikor már mindenkit meg tudtam különböztetni, feltűnt, hogy én arról a bizonyos képről senkit nem ismerek fel, kideürült, hogy mindez azért van, mert még csak nem is a Monsta X-ről készült. És igen, ilyen kínosan futottam én össze az Astro-val - a nevüket a címkékből tudtam meg -, a komolyabb ismerkedés pedig egészen szeptemberig váratott magára, és egy olyan ember adta meg a löketet, akiről soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen nemes feladatot visz véghez.
Kisanna, az osztálytársam, akinek tulajdonképpen semmi komolyabb köze a kpophoz, egyik nap mondta, hogy ő csak az Astro-t ismeri, én pedig lelkesen rávetődtem a témára, elvégre akkor már én is tudtam, mi is az, úgyhogy rábíztam a feladatot, hogy küldjön tőlük számokat, és én akkor, 5-én meghallgattam a zenéjüket, ami lassan, de biztosan elcsavarta a fejemet.
Nem az volt a gond, hogy nem tetszett, amit hallok, mert igenis tetszett, csak rögtön letöltöttem az összes kislemezt, rá is tettem illedelmesen a telefonomra, de nem merültem bele jobban. Ennek egy oka volt: hétköznap. Nem szeretek útközben új zenékkel kísérletezni, ha megyek valahová, mindig valami olyat hallgatok, amit már ismerek, és tudom, hogy jó. És mivel az Astro-t a hét közepén fedeztem fel, így nem nagyon tudtam jobban elmerülni a hat fiú munkásságában, AMÍG rá nem kaptam arra, hogy már akkor bedugjam a fülesem, amikor készülődök reggel. Eddig sosem alkalmaztam ezt a technikát, de mostanában hasznosnak bizonyult, és bármennyire is szeretem, nem akarom a napot egy erős Big Bang dallal kezdeni.
Valahogy így vette az ujjam irányba az egyik reggel az Astro lemezeit. Jó ötletnek tartottam velük nyitni, mert még nem ismertem a zenéjüket jobban, így nem csak, hogy kizökkenhetek egy kicsit a napi rutinomból, de lassan bele is rázódhatok a stílusukba, és tudhatom, hogy nagyjából mi vár rám. Pedig erre igazából nem lehetett felkészülni.
Már a Youtube-on lepörgetett dalaikból is sejtettem, hogy ők inkább lazábbak, de még így is van bennük valami, amitől ennek ellenére sem tűnnek "puhánynak", vagy akárcsak egy kicsit is gyengébbnek, mint mások. De talán pont az, hogy ennyire könnyedek, adja meg az ő sajátos varázsukat.
Mert ami a leginkább megfogott az Astro-ban, az az, hogy annyira pozitív a kisugárzásuk, hogy jó rájuk nézni. Nem csak a zenéjük, de maguk a tagok is olyan vidámak és kedvesek, hogy valahányszor őket hallgatom, mindig megfeledkezek a gondokról, és képes vagyok úgy igazán mosolyogni. És ha már a tagoknál tartunk, a másik, ami nagyon fontos, hogy könnyen sikerült megtanulnom, ki kicsoda. Persze, ennek végül is nem kellene számítania, hiszen az EXO-val is mennyit szenvedtem, mégis hogy imádom őket, de azért az ember mégiscsak jobban feldobódik, ha egyszerűen és "fájdalommentesen" kapja az információkat, nem? A szeptemberben megismert bandákkal amúgy is könnyű helyzetem volt, a Day6-et és a KARD-ot is elintéztem még aznap, amikor leültem eléjük, hogy komolyabban tanulmányozzam a tagokat. Arról nem is beszélve, hogy mindegyikben kevesen vannak, úgyhogy huhh.
Ahogy az mostanában lenni szokott velem és a csapatokkal, nem tudok választani kedvencet, mindenki nagyon-nagyon szimpatikus. Imádom Rocky-t, JinJin-t, aki leader léte ellenére könnyen esik a savage maknae csapdáiba - azt hiszem emiatt talán ő a legkedvesebb számomra -, MJ-nek van a legszebb nevetése, Moonbin egyszerűen gyönyörű, Eunwoo-t egész nap ölelgetném, Sanha pedig egy igazi pillecukor két lábon, plusz csak 1 ( !!! ) év van köztünk! Nem mintha ez fontos lenne, de nagyon meghökkentem, és ezzel rögtön be is fészkelte magát a szívem legmélyébe. Először egyébként nagyon hasonlóank tűntek a tagok, de ahogy az fentebb is elmondtam, végül hamar megtanultam a neveket és arcokat. Az volt a legjobb ebben, hogy mindegyikőjüket tudtam valaki máshoz kötni; ilyen volt például Rocky, akit a Monsta X-es Shownu-hoz hasonlítottam a tanulás érdekében, míg Sanha nekem tökre Luhan-osexo volt. Persze később ezek a hasonlóságok megfakulnak, de hasznosak annak érdekében, hogy könnyebben jegyezzük meg a tagokat. A Got7-ös Yugyeom-ot például anno egyszerre kötöttem Seungri-hoz big bang, Jimin-hez és J-Hope-hoz bts, pedig így visszagondolva, ez hülyeség.
Első találkozásom a csapattal teljesen véletlenül történt, és még a friss Monsta X rajongásnál esett meg, tehát még jócskán a nyári időszakban. Az előbb is említett bandáról kerestem képeket, és mivel akkoriban még nem tudtam a tagokat, teljesen nyugodtan heartoltam be egy Astro-s képet is. Furcsáltam ugyan, hogy itt csak hatan vannak, de azt gondoltam, a hetedik tagnak biztos más dolga volt. Aztán, amikor már mindenkit meg tudtam különböztetni, feltűnt, hogy én arról a bizonyos képről senkit nem ismerek fel, kideürült, hogy mindez azért van, mert még csak nem is a Monsta X-ről készült. És igen, ilyen kínosan futottam én össze az Astro-val - a nevüket a címkékből tudtam meg -, a komolyabb ismerkedés pedig egészen szeptemberig váratott magára, és egy olyan ember adta meg a löketet, akiről soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen nemes feladatot visz véghez.
Kisanna, az osztálytársam, akinek tulajdonképpen semmi komolyabb köze a kpophoz, egyik nap mondta, hogy ő csak az Astro-t ismeri, én pedig lelkesen rávetődtem a témára, elvégre akkor már én is tudtam, mi is az, úgyhogy rábíztam a feladatot, hogy küldjön tőlük számokat, és én akkor, 5-én meghallgattam a zenéjüket, ami lassan, de biztosan elcsavarta a fejemet.
Nem az volt a gond, hogy nem tetszett, amit hallok, mert igenis tetszett, csak rögtön letöltöttem az összes kislemezt, rá is tettem illedelmesen a telefonomra, de nem merültem bele jobban. Ennek egy oka volt: hétköznap. Nem szeretek útközben új zenékkel kísérletezni, ha megyek valahová, mindig valami olyat hallgatok, amit már ismerek, és tudom, hogy jó. És mivel az Astro-t a hét közepén fedeztem fel, így nem nagyon tudtam jobban elmerülni a hat fiú munkásságában, AMÍG rá nem kaptam arra, hogy már akkor bedugjam a fülesem, amikor készülődök reggel. Eddig sosem alkalmaztam ezt a technikát, de mostanában hasznosnak bizonyult, és bármennyire is szeretem, nem akarom a napot egy erős Big Bang dallal kezdeni.
Valahogy így vette az ujjam irányba az egyik reggel az Astro lemezeit. Jó ötletnek tartottam velük nyitni, mert még nem ismertem a zenéjüket jobban, így nem csak, hogy kizökkenhetek egy kicsit a napi rutinomból, de lassan bele is rázódhatok a stílusukba, és tudhatom, hogy nagyjából mi vár rám. Pedig erre igazából nem lehetett felkészülni.
Már a Youtube-on lepörgetett dalaikból is sejtettem, hogy ők inkább lazábbak, de még így is van bennük valami, amitől ennek ellenére sem tűnnek "puhánynak", vagy akárcsak egy kicsit is gyengébbnek, mint mások. De talán pont az, hogy ennyire könnyedek, adja meg az ő sajátos varázsukat.
Mert ami a leginkább megfogott az Astro-ban, az az, hogy annyira pozitív a kisugárzásuk, hogy jó rájuk nézni. Nem csak a zenéjük, de maguk a tagok is olyan vidámak és kedvesek, hogy valahányszor őket hallgatom, mindig megfeledkezek a gondokról, és képes vagyok úgy igazán mosolyogni. És ha már a tagoknál tartunk, a másik, ami nagyon fontos, hogy könnyen sikerült megtanulnom, ki kicsoda. Persze, ennek végül is nem kellene számítania, hiszen az EXO-val is mennyit szenvedtem, mégis hogy imádom őket, de azért az ember mégiscsak jobban feldobódik, ha egyszerűen és "fájdalommentesen" kapja az információkat, nem? A szeptemberben megismert bandákkal amúgy is könnyű helyzetem volt, a Day6-et és a KARD-ot is elintéztem még aznap, amikor leültem eléjük, hogy komolyabban tanulmányozzam a tagokat. Arról nem is beszélve, hogy mindegyikben kevesen vannak, úgyhogy huhh.
Ahogy az mostanában lenni szokott velem és a csapatokkal, nem tudok választani kedvencet, mindenki nagyon-nagyon szimpatikus. Imádom Rocky-t, JinJin-t, aki leader léte ellenére könnyen esik a savage maknae csapdáiba - azt hiszem emiatt talán ő a legkedvesebb számomra -, MJ-nek van a legszebb nevetése, Moonbin egyszerűen gyönyörű, Eunwoo-t egész nap ölelgetném, Sanha pedig egy igazi pillecukor két lábon, plusz csak 1 ( !!! ) év van köztünk! Nem mintha ez fontos lenne, de nagyon meghökkentem, és ezzel rögtön be is fészkelte magát a szívem legmélyébe. Először egyébként nagyon hasonlóank tűntek a tagok, de ahogy az fentebb is elmondtam, végül hamar megtanultam a neveket és arcokat. Az volt a legjobb ebben, hogy mindegyikőjüket tudtam valaki máshoz kötni; ilyen volt például Rocky, akit a Monsta X-es Shownu-hoz hasonlítottam a tanulás érdekében, míg Sanha nekem tökre Luhan-os
Ami a legfontosabb kérdés, és melynek magabiztos megválaszolása miatt belekezdtem ebbe a cikkbe, az nem más, mint, hogy mit jelent számomra az Astro? Önfeledt boldogságot. Bármikor képes vagyok hallgatni őket, egyszerre nyugtatnak és ráznak fel. Nem számít, hogy épp az Autumn Story-t, a Summer Vibes, a Spring Up-ot, vagy a Dream Part 01-t hallgattom, mindig képes vagyok elengedni magamat, és szimplán csak élvezni a pillanatot. Imádom az aranyos koncepciójukat, a videóklipjeiket, amik már csak a csodálatos, élénk színeikkel is szemet gyönyörködtetőek, a fantasztikus koreográfiájukat minden számhoz, és persze azt, amit a tagok leművelnek a műsorokban. Nem lehet nem szeretni ezt a 6 aranypofát, akik tényleg zabálnivalók. Nagyon remélem, hogy egyszer teljesülni fog az, amiről álmodnak, hogy igazi sztárok lesznek, és bármi történjék is, én innen az Isten háta mögül is odaadóan támogatom őket.
☆ ASTRO HWAITING! ☆
-------------------------------------------------------------------------
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése