Azt hiszem, mindenkinek eljön az életében az a bizonyos pillanat, amikor ráeszmél, milyen sokat változott az elmúlt időben, és, hogy új korszak következik az életében. Az én fejemben ez a gondolat már egy ideje motoszkál, és ma hivatalosan is kijelentettem: kezdjük el írni az első sorokat a tiszta lapra, amit az élet adott nekem most, hogy véget ért az első gimnáziumi évem. Talán csak nyolcadikban mentem át ennyi mindenen, mint a közelmúltban, és tegnap átestem az utolsó tanítási napon is, ami elgondolkodtatott. Vége. Vége a nulladiknak. Letudtam a gólyanapot, letudtam az angol vizsgákat, letudtam mindent. Hihetetlen, hogy milyen gyorsan megy az idő, hiszen ma lenne az első igazi blogom, a Lost In Stereo 1 éves. De ahelyett, hogy ott írnék valami ünnepi posztot, itt ülök, és egy új oldal első bejegyzését írom, mert, ahogy fentebb is mondtam, realizálódott bennem, hogy mennyire megváltoztam. Eldöntöttem, hogy abba hagyom a LISt, és belekezdek a FOTOSZINTÉZISbe, mert megváltoztam. Tágult a látóköröm, már nem csak a zene érdekel, és bár továbbra is szeretnék írni cikkeket egyes bandákról és énekesekről, már szívesen posztolnék csak simán a napjaimról is, vagy arról, hogy mit olvasok. És ebből már ki is derül, hogy a FOTOSZINTÉZIS egy újabb személyes/mindenes blog lesz, ami nagy valószínüséggel csak elveszik a Blogger univerzumban, de nem számít, mert szeretném újra élvezni a blogolást, úgy, ahogy rég, azelőtt, mielőtt kényszerré vált volna a frissítés és a posztolás.
És azt hiszem, nagyjából ennyi lenne egyenlőre. Nem akartam hosszasan szövegelni, a fontosabb dolgokat meg lehet találni a menükben, vagy pedig oldalt, de a jövőben úgyis minden kiderül magukból a bejegyzésekből. Tarts velem és less bele a világomba!
Amber
KÖSZÖNÖM SZÉPEN!!^^
VálaszTörlés