Nosztalgia ⇨ Az év legjobb pillanatai - 2018

Szóval újra véget ér egy év, magunk mögött hagyjuk a múltat, és bizakodva 2019 felé nézünk. Én is ezt teszem, bár volt egy-két pillanat, amikor 2018-at fantasztikusnak éreztem, és ma ezekről emlékezek meg. Szeretném minden rossz ellenére hálásan lezárni ezt az évet, és ti is kövessétek a példámat, mert minél kevesebb a negatív érzés bennünk - amik néha fel sem tűnnek nekünk, hogy bennünk vannak -, annál könnyebb lehet az életünk. Kezdjük 2019-et a lehető legpozitívabban együtt!

Nehezen emlékszem vissza 2018 elejére, ugyanis nem jut eszembe semmi különleges. A dolgok igazán tavasszal indultak be, amikor újra rákaptam az olvasásra, ami aztán az egész nyaramat megpecsételte. Az a 3 hónap aktív könyvfalás mindenképpen az egyik legjobb időszaka volt az évemnek, az őszről nem is beszélve, amikor a szülinapom miatt még több kötetre tehettem szert. Új és régi történetek is elém kerültek, kiolvastam rég elkezdett és félbehagyott darabokat, és tényleg több lettem tőlük. Könyvek közül 2018-ban a Legyek Ura és a Sosehol tetszett a legjobban.

Miért estem szerelembe Chennel?

AVAGY A KÉRDÉS, AMIRE SENKI SE KÍVÁNCSI, MÉGIS FELTESZEM

mert miért ne?

Tisztán emlékszem a folyamatra, ahogy anno felfedeztem az EXO dalait, klipjeit, lemezeit, majd sorban megtanultam, ki-kicsoda, miről híres, és a többi, és a többi, de máig nem tudom, miért döntöttem úgy, hogy Chen lesz a kedvencem. Nem dereng semmilyen komolyabb érv, amiért rögtön tudtam volna, nekem ő kell, mégis valahogyan kialakult a dolog, és azóta sem változott, szóval kell lennie valamilyen oknak. A mai poszt leginkább önsegítő célból jött lére, hogy végre rájöjjek, miért kapok jóindulatú szívrohamot és sírógörcsöt egy egyszerű embertől.