Koncertek, amikre elmennék...

ÉS AMIKRE NEM!
mert olyanok is vannak ám :)

Nem rég mondta anya, hogy a Pvris, egykori kedvenc bandám Magyarországra látogat, és még csak nem is olcsó a fellépésükre a jegy. Ez mélyen elgondolkodtatott. Menjünk el, vagy sem?

Most amúgy is gyűjtök, így a terv eleve megbukott, de tény, hogy más kérdések is felmerültek. Eggyel több koncert élményként, vagy tényleg egy igazi valóra vált álomként fognám fel? A Pvris sokáig uralta a kedvenceimet és mindig is jó zenét csináltak, ezért az alkalomért pedig ölni tudtam volna régen. Akkor hát mi fogott vissza a spóroláson túl?

Már egy ideje tagja vagyok a Facebook-os Pvris csoportnak, és ott írta egyszer valaki, hogy elment a trió egyik fellépésére, és találkozott a tagokkal, azok pedig kinevették őt, mert fogyatékos volt. Ez már vagy úgy 1 éve történt, de bennem annyira megmaradt, hogy egyszerűen azóta nem tudok áhítattal a csapatra nézni. Az énekesnő is mintha az idő múlásával nagyképűbbé vált volna, mintha már annyira megszállottja lenne ennek a meleg-témának, hogy szinte már lenézi a heterókat. Régen pont emiatt a bátorsága miatt szerettem, de mostanra már úgy érzem, túl sok, amit csinál. Mindenki felfogta, hogy meleg, miért kell ezt még tovább hangsúlyozni? Egy szó, mind száz, szépen lassan elvesztettem az érdeklődést a Pvris iránt, noha a zene amit csinálnak, tényleg jó, de már egyáltalán nem kívánom őket látni élőben.

Nosztalgia ⇨ 3 x Seventeen

Igazából nincs min nagyon nosztalgiázni, hiszen csupán 7 hónapja ismerem a bandát, így hát korántsem tudnék azokról az időkről beszélni, amikor még kezdők voltak - még akkor sem, ha megnéztem szinte az összes műsort, amiben benne voltak. Ennek, és kpopos hiatusom ellenére is szeretnék írni egy-két sort arról, mit is jelentenek ők számomra, és hogy mit gondolok a jelenről, amiben most követem őket figyelemmel.

Mi is van most?

ÉS MI LESZ KÉSŐBB?

Először egy igencsak lehangoló posztot akartam írni a cím alá, de aztán erőt vettem magamon, hogy kicsit változtassak a hangomon. Bármennyire is szólnék most máshogy, muszáj pozitívnak és erősnek maradnom, úgyhogy "halljátok szavam."

Először is, bocsánat, hogy ennyit változtattam a blog kinézetét, de sehogy sem voltam vele megelégedve. Noha az előző fejléc szerintem az eddigi legjobb lett, a színei túl hidegek voltak, és nem volt jó érzés ránéznem - hiába Chen nézett vissza rám. Azt hiszem, ezzel a mostani kinézettel jóban vagyok, kellően nyárias, mégis letisztult, úgyhogy remélem, sokáig velem marad, és nem fogom pár hét múlva ócskának gondolni.
Bejegyzések közül is lesz, ami törölve lesz, mert egyszerűen többé nincs helye az oldalon. Lehet, ezt csak azért érzem így, mert most mindenhonnan szelektálnom kell, hogy újra tiszta lappal indíthassak, de ha ettől (is) függ, hogy jól érzem-e magamat a bőrömben, akkor legyen.

Nosztalgia ⇨ Üzenet Leának

Eltelt 1 év mióta kiraktam ezt a posztot az akkori személyes blogomra, az Ultraviolence-re, de mivel a lány, akiről szól ez az egész nagyon fontos nekem, ezért arra gondoltam, hogy ismét publikálom. Legfőbbképpen miattad, Lea, mert szeretném, ha tudnád, hogy tényleg nagyon sokat köszönhetek neked! Nem is tudom, mit kéne mondanom még... köszönöm ezt a 4 évet! ♡♡♡

Ui.: Tényleg sosem fogom elfelejteni, amikor aznap hajnalban beszéltünk. Hihetetlenül sokat segítettél, és bizton állíthatom, életem legjobb döntése volt, hogy rád írtam anno.

~Tami

Lea. Tudom, hogy olvasod ezeket a sorokat. Ez egy nagyon különleges nap. Ma van pontosan 3 éve, hogy elkezdtünk beszélgetni. Kikerestem a kezdeti levelezésinket a Starity rendszeréből, és bizony 2014 május 18-án válaszoltál nekem a béna kis üzenetemre, ami miatt még ma is ég az arcom. Akkor még nem gondoltam volna, hogy valaha is ilyen fontos leszel nekem, de ahogy mondtam, eltelt 3 év, és annyi minden történt.

Talán nem tudod, de rengeteg mindent köszönhetek neked. Mindig ott voltál nekem, ha szükségem volt rád, mindig támogattál, pedig soha nem találkoztunk, soha nem beszéltünk élőben. Jobb barátom voltál, mint azok, akik itt voltak a közvetlen környezetemben, és sokáig gondolkoztam rajta, hogy mivel hálálhatnám meg ezt neked.

Habár én egyáltalán nem érzem a korkülönbség hátrányait köztünk, néha mégis rossz érzésem volt ezzel kapcsolatban, hiszen amíg te könnyen tudsz nekem segíteni, addig én mit mondhatnék neked? Igyekeztem mindig a lehető legjobb tanácsokat adni neked, és támogatni mindenben, amiben csak lehetett, de ezt nem éreztem elégnek. Örültem, hogy a szülinapodon küldhettem neked képeslapot, legalább ennyivel meghálálhattam neked az elmúlt éveket. De mégis, ez így sem sok.

Úgyhogy most itt vagyok. És ha már ennyire támogattál az Ultraviolence-ben (is), akkor miért is ne írhatnék egy ilyen posztot? Elvégre igazán megérdemled.

Ahogy megérdemled a boldogságot, a szeretetet, a törődést és a figyelmet is. Páratlanul írsz, imádom az összes történetedet, fantasztikus barát vagy, mindig előtérbe helyezed a másikat, és odaadóan támogatod őt.

Bátran kijelenthetem, hogy te vagy a legeslegjobb barátnőm, és egyértelműen nem lennék most itt, ha mi anno nem kezdünk el levelezni. Nem lennék ugyanez az ember. Nem lenne LIS, nem lenne egy csomó banda és énekes a zenelejátszómon, nem lenne a montreali képeslap a falamon, de, ami a legfontosabb, hogy nem lenne megkönnyebbült mosoly az arcomon esténként, miután beszéltem veled. Örökké az adósod leszek!

Tudom, hogy neked sem könnyű az életed, hogy vannak problémáid, amiken én talán nem tudok segíteni, de remélem, hogy segíthetek neked valahogy, még ha az csak annyi is, hogy meghallgatlak. A fenti képek neked szólnak. Szeretlek és nem akarlak elveszíteni. És bármi történjen is, én mindig itt leszek neked.

Na jó, abba hagyom, már így is itt bőgök a monitor előtt, ilyen nagyon nyálas csöpögésbe pedig nem akarok esni, úgyhogy csak annyit, hogy sok sikert az életben, ne aggódj, mert minden rendben lesz, és hozzám bármikor fordulhatsz!

A létező legnagyobb virtuális ölelés: (((((((((())))))))))

Köszönöm ezt a 3 évet. Még legalább ennyit kívánok magunknak. ❤︎

Tami

Vezess k-pop naplót!

Ha az ember - rendes kpopperként - 10-nél több csapatot ismer, akkor biztosan érezte már azt, néha mennyire nehéz lépést tartani a sok cb-vel. Ez különösen akkor igaz állítás, ha az illető még véleményeket is ír a friss lemezekről, számokról, na meg van olyan eset is, amikor nem is lehet valamit "darabokra szedni", csak szimplán tudjuk, hogy az adott dal vagy album tetszett-e, vagy sem. Ez is egyike az okoknak, amiért is elkezdtem a saját kpop naplómat, és ebben a bejegyzésben ennek a kis füzetnek a hasznáról, illetve elkészítéséről lesz szó. :)